Történelmi CDU-vereség a párt eddigi fellegváraiban

2021. március 15. 9:45

Bauer Bence
Vendégszerző
Baden-Württembergben és Rajna-vidék-Pfalzban is a baloldal alakít kormányt.

A szerző az MCC Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója

 

A nagy várakozások mellett lefolytatott vasárnapi tartományi választások a meglévő két baloldali miniszterelnök magabiztos győzelmét eredményezték. Baden-Württembergben a nagyon népszerű zöldpárti (Grüne) Winfried Kretschmann (72) lett ismét a befutó, aki egy zöld-fekete koalíciót vezet, de most akár a szocdemekkel (SPD) és a liberálisokkal (FDP) is kormányozhat Stuttgartban egy hármas felállásban. Rajna-vidék-Pfalzban pedig a „jelzőlámpa”-koalícióként nevezett szociáldemokrata-liberális-zöld konstellációban kormányzó, igen elismert szociáldemokrata Malu Dreyer (60) marad Mainzban a kormányfő. De miért ilyen sikeresek ezek a miniszterelnökök és főleg miért vitézlett le a Kereszténydemokrata Unió (CDU) saját nagy fellegváraiban? 

Eredmények

Az éjszaka közölt előzetes hivatalos eredmények szerint Baden-Württembergben a Zöldek megőrizték első helyüket, s 32,6%-ot szereztek (58 mandátum), őket követi a CDU 24,1%-kal (42), az SPD 11,0%-ot (19), az FDP 10,5%-ot (18), az AfD 9,7%-ot (17) kapott.

Rajna-vidék-Pfalzban a kormányzó SPD-re 35,7%-an voksoltak (39 parlamemti hely), a CDU-ra 27,7% (31), a Zöldekre 9,3% (10), az AfD-re 8,3% (9), az FDP-re 5,5% (6), a Szabad Választókra 5,4% (6) – ezek a 00.42 órás adatok.

Itt, Rajna-vidék-Pfalzban az elméletileg három opció mellett a jelenlegi koalíció folytatása politikailag az egyetlen lehetőség, hiszen a nagykoalíció és a Szabad Választókkal kötött SPD-Zöld koalíció nem igazán jön szóba, bár nem kizárt.

Baden-Württembergben viszont csak kettő lehetőség áll rendelkezésre. Elsősorban maradhat a zöld-fekete, kiwi-koalíciónak nevezett együttműködés, de

az is előfordulhat, hogy mainzi példára jelzőlámpa-koalíció alakulhat az SPD és az FDP bevonásával.

Más konstellációk csak matematikailag lehetségesek, politikailag nem, kiváltképp az egyes által megálmodott „Németország-koalíció”  (CDU, SPD, FDP) bár rendelkezne mandátumtöbbséggel, alig képzelhető el. Az AfD-vel pedig senki se akar együttműködni.

A tartományok szerepe az országos politikában

Mielőtt megnéznénk a pontos elemzésünket, érdemes a tartományok szerepére egy kicsit kitérni. Ezen – ahogy a német nevezi őket – országokat (Länder) még a Németországi Szövetségi Köztársaság 1949-es alapítása előtt hozták létre az akkori győztes hatalmak.

De nemcsak időrendi, de

mentalitásbéli és identitásbéli kérdésekben is előrébb sorolják őket a szövetségi köztársaságnál.

A kormányzási feladatok nagy részét ők látják el, sőt igazi államként lépnek fel saját parlamenttel, saját kormánnyal, közigazgatási és alkotmánybírósággal, számvevőszékkel stb. Egy átlag német a tartományok fenntartása alatt álló intézményekkel (pl. közoktatás, rendőrség, igazságügy, egészségügy) találkozik elsősorban.

Ennek megfelelően egy tartományi parlamenti választás, mely a kormány összetételéről dönt, semmiképp sem helyhatósági, hanem az ország főhatalmát meghatározó voksolás. A szövetségi politikában pedig a tartományi kormányoknak a Szövetségi Tanács (Bundesrat) révén érdemi beleszólásuk van a szövetségi törvényhozási munkába. Ennek megfelelően Németország törvényhozására közvetlen, de még a kormányzására is közvetett befolyása van annak, hogy hol milyen tartományi kormány alakul a 16 országban. 

Változó politikai paletta – sokszínű tartományi kormányzás

A szövetségi szinten kormányzó „nagykoalíció” (CDU/CSU és SPD) csak egy helyen találja megfelelőjét: éppen a kicsi, délnyugati Saarlandban van pont egy ugyanolyan kormány, s jellemző, hogy

a 16 tartományban 9 különböző koalíció kormányoz 15 különböző felállásban.

Azaz csak két országban van pont egyfajta kormány: Alsó-Szászországban és Mecklenburg-Előpomerániában kormányoz szociáldemokrata kormányfő nagykoalícióban.

Összesen hét párt (CDU, CSU, SPD, Zöldek, FDP, Balpárt, Szabad Választók) vesz részt ilyen vagy olyan formációban a tartományi kormányokban, s így a Szövetségi Tanácson keresztül mindegyik bizonyos mértékben indirekt benne van a szövetség kormányzásában. Bár még messze vagyunk a svájci viszonyoktól, ahol egyfajta egységkormány van, a széttöredező politikai spektrum eredménye egy mindent meghatározó szivárvány konstelláció – persze a szélsőjobb Alternatíva Németországért (AfD) párt nélkül.

Meglepő, hogy pont a szövetségi politikában gyengélkedő SPD birtokol hét miniszterelnöki posztot, a CDU pedig csak hatot, s egyet-egyet a CSU, a Zöldpárt és a Balpárt. 

Konzervatív hagyományú országok – balos miniszterelnökökkel

A magyar szemlélő számára nagyon furcsa, hogy Baden-Württemberg és Rajna-vidék-Pfalz mindketten vidéki, konzervatív tartományoknak számítanak, ahol a CDU a szövetségi választásokon rendre megnyeri majdnem az összes választókörzetet, de mégis baloldali kötődésű miniszterelnökök regnálnak igen nagy támogatottsággal.

Rajna-vidék-Pfalzban 1991 óta ellenzékben van a CDU,

s itt próbálták ki először sikeresen a „jelzőlámpa”-koalíciót, ami az SPD kormányzását jelöli a liberális szabaddemokratákkal (FDP) és a Zöldpárttal. Németországban a kis liberális FDP sokkal markánsabban jobbközép-politikát visz, s egyes kérdésekben talán még a CDU-tól is jobbra helyezkednek el. De mégis nemcsak a CDU-val tudnak kormányozni (Északrajna-Vesztfália és Schleswig-Holstein, ahol Jamaika-koalíció van), de a rajna-vidék-pfalzi szocdemekkel is. Ennek lényege, hogy az ottani SPD vidéki mivoltából inkább egy néppárti, emberközeli politikát képvisel. A CDU még 1988-ban buktatta meg saját sikeres miniszterelnökét, s egy rövid intermezzo után egy emberöltő óta nyomják a kemény ellenzéki padsorokat. De emlékezzünk csak rá, ez volt az az őskonzervatívként elkönyvelt tartomány, ahol Helmut Kohl (CDU) kormányzott a hetvenes évek elején, s ahonnan a későbbi kancellár megalapozta a szövetségi politikában elért sikereit. 

Baden-Württembergben is vegyes kép fogad minket: 2011-ig CDU-s miniszterelnökök uralták az ottani közéletet, olyan elismert személyiségek mint Lothar Späth, Erwin Teufel vagy éppen Günther Oettinger.

A fukusimai katasztrófa után tartott 2011-es voksoláson váratlanul nagyon előretörtek a Zöldek,

akik második pozícióból tudtak kormányt alakítani az SPD-vel. Sokak szerint a népszerűtlen Stefan Mappus CDU-s miniszterelnök, de a stuttgarti főpályaudvar kiépítése körüli tüntetések leverése állhatott ennek hátterében, de az is, hogy a zöldpárti Winfried Kretschmann még a jobboldali szavazók körében is nagyon népszerű, s sok kérdésben ő is konzervatívabb álláspontot foglal el – legalábbis pártja fősodorjához képest. Baden-Württemberg még különös választójoggal is rendelkezik: Csak egy szavazata van az állampolgárnak, azaz nincsenek pártlisták, de 70 választókerületben lehet pártjelöltekre szavazni. Az itt leadott szavazatok alapján osztják ki a legalább 120 mandátumot – egy második körös kiosztásnál a további jelöltek osztozkodnak úgy, hogy helyek odaítélése arányos legyen. 

Befolyás a szövetségi politikára és vice versa

A tartományokban zajló voksolás mindig egyben egy igen reprezentatív közvéleménykutatás a szövetségi politikában történő folyamatokról. Ugyanúgy ezek a szavazások befolyásolhatják a politikai dinamikát és a közbeszédet is – főképp egy olyan évben, melyben a későbbiekben szövetségi parlamenti választásra kerül sor. Emlékezetes, hogy a kezdetben dübörgő szocdem-kancellárjelölt Martin Schulzot 2017 elején pont a kicsi Saarland tartományban tudta a helyi CDU lelassítani – Annegret Kramp-Karrenbauer személyében. Az utána következő schleswig-holsteini és északrajna-vesztfáliai voksoláson a CDU pedig váratlanul kiütötte az ottani SPD kezéből a kormányrudat, ez pedig teljesen megállította Martin Schulz akkor már akadozó gyorsvonatát. Most is lesz még egy tartományi választás, Szász-Anhaltban 2021 júniusában.

Azaz a most vasárnapi eredmény és egy esetleg ebből kiinduló tendencia nagy hatással lehet nemcsak a német politikára 2021-ben,

de a 2021. szeptember 26-án esedékes szövetségi parlamenti választásra is.

A jelen állás szerint az utolsó napokban berobbant maszkbeszerzési botrány okozott némi fejfájást a CDU háza táján. Pont egy baden-württembergi szövetségi parlamenti képviselő kényszerült a mandátum visszaadására, miután kiderült: Cége egy maszkbeszerzésben negyedmillió euró jutalékot kapott. Míg az öt évvel ezelőtti eredmények a menekültválság okozta politikai földrengés első nagy megmérettetései voltak, s az erős AfD-s eredmény előrevetítette a megváltozott viszonyokat, most a koronavírus-válság okozta oktatási, gazdasági, népegészségügyi kérdések álltak a középpontban. S nem utolsósorban Armin Laschet új CDU-elnök első nagy próbája volt a vasárnapi voksolás. A pont nyolc hete megválasztott Armin Laschet nagy eséllyel indulhatna a kancellárjelöltségért, de ebben a bajor miniszterelnökkel Markus Söderrel kell megküzdenie. De persze az is kérdés, hogy március 14-e után nem alakulhat-e ki olyan helyzet a szövetségi politikában, ami egy zöld kancellárt vetít előre és talán már nem is csak az a központi kérdés, hogy a CDU/CSU kit indít kancellárnak. 

Következmények 

Mindkét tartományban a CDU történelmi vereséget szenvedett: Baden-Württembergben 23% és Rajna-vidék-Pfalzban 27% olyan számok, amelyeket a helyi CDU-sok csak rémmesékből hallhattak. Most ez viszont számukra is valóság lett. A párt egykor ezekben az országokban nemcsak egyedüli többséget tudott elérni, de még nem egyszer a szavazatok több mint 50%-át is megszerezte. Ennek már régen vége. Már a 2016-os, az AfD előretörésével összefüggő eredmények is történelmi mélypontot jelentettek a kereszténydemokratáknak. A vasárnapi voksolás eredményei még annál is katasztrofálisabbak.

Megkérdőjelezik a CDU vezető szerepét, rávilágítanak a párt strukturális problémáira,

s elgondolkodtatnak azon, hogy vajon a jövőben akár a CDU nélkül is alakulhat kormány, akár szövetségi szinten. Az első ilyen jellegű jelzésértékű döntés pont Kretschmann kezében van. Amennyiben a jelenlegi koalíciós társát, a CDU-t felváltja az SPD-vel és az FDP-vel, követve a mainzi felállást, nagyot dobbanthat. Kiszoríthatja a CDU-t a kormányzásból, s megmutathatja, hogy a CDU ellenében is lehet többséget szerezni. Egyben a kilencvenes években pár helyen kipróbált, de azóta kifutó modellként számon tartott „jelzőlámpa” visszakerülhet a közbeszédbe. Ebben az is szerepet játszik, hogy az FDP-nek nem áll többé érdekében a CDU-hoz kötnie a sorsát, miután maga a CDU az utolsó években bővítette az együttműködési opcióit, az FDP kárára.

Szövetségi politika

Összeségében megállapítható, hogy

a Zöldek megerősödtek, egy ki nem hagyható tényezővé léptek elő,

s nagy volumennel gyűjtik be a CDU törzsközönségének szavazatait. Ez egészen addig megy, hogy a zöldpárt választási szlogenje Baden-Württembergben ugyanaz volt mint Merkelé 2013-ban, amikor majdnem abszolút többséget szerzett a CDU-nak: „Önök ismernek engem”. Az is fontos, hogy nem csak egy rövid elmúlású politikai projekt volt az AfD, hanem folyamatos parlamenti jelenlétével egy tartós politikai szereplőként tudott megmaradni nyugaton is, holott a többi párt nem akar velük együttműködni. Ha mégis, lásd Türingia tavaly februárban, akkor nagy botrány lesz belőle. S nem utolsósorban a régi tételmondat, hogy a CDU nélkül nem lehet kormányozni, nem érvényes már. De pont erre alapozott Angela Merkel kormányzása, hisz amig a CDU volt az első, s sok más opció nem jött szóba. 

Szövetségi szinten már mindenki készpénznek veszi, hogy a Zöldek kormányzásra készülnek. Az eddig számon tartott forgatókönyvek szerint ez épp a baden-württembergi kormány fordítottjaként, fekete-zöld felállásban valósulhat meg. Maga Merkel kancellár a kormányzása során olyan sok területen nyitott a zöldek felé, hogy már csak idő kérdése az egybeborulás.

A CDU eredményei viszont azt mutatják, hogy

minél jobban közelítenek a Zöldekhez, annál jobban veszítenek.

A Zöldekkel 2013-ban megpróbáltak egy koalíciót, de az akkori zöld pártvezetés megijedt ettől a lehetőségtől, s maradt a nagykoalíció. 2017-ben pedig már csak az FDP bevonásával lehetett volna Jamaika-koalíciót képezni, de akkor viszont pont az FDP dobta be a törülközőt. Sokak számára ez egy hibás döntés volt, s ezt igyekszik rendbe tenni a jelenlegi FDP-pártvezetés, akár a jelzőlámpa visszahozásával. Ez egyben egy erős jelzés a CDU irányába, hogy nélküle is megy.

A Zöldek szempontjából pedig még érdekesebb az SPD-FDP-vel megálmodott jelzőlámpa mint egy CDU-val alkotott koalíció: Ha többséget tud szerezni, zöld kancellárra ébredhet Németország, s akkor már tárgytalan, hogy ki is volt a CDU/CSU kancellárjelöltje. Ez már azért is kedves jövőkép számukra, mert a jelenlegi viszonyok mellett ez az opció csak a balpárttal, a kommunista utódpárttal lehetséges, ami viszont nemcsak polgári szavazókra hat visszatartó erővel. A jelenlegi közvéleménykutatási adatok a jelzőlámpát viszont nem teszik lehetővé: CDU 31%, Zöldek 19%, SPD 16%, FDP 8%, Balpárt 8%, AfD 11% – de szeptemberig sok minden változhat. De ami valószínűbb: jobbközép koalíció nemigen lesz.

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"A németeknek szerintem addig jó, amíg Orbánék vannak, persze nekünk is."
Ez nagy igazság, de...
Játsszunk el a gondolattal, mi van ma, ha 2015-ben Gyurcsányék vannak hatalmon?
Talán Németországban dúlna a polgárháború a bezúduló 5-10 millió migráns miatt...
Egyébként kitűnő elemzés, ritka az ilyen még a Mandineren is.
Ami nagy hiányossága: nem írja le a pártok arculatát, programját, ez bosszantó.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés