Kifelé a kultúrharccal az Anyaszentegyházból!

2021. február 23. 7:01

Kohán Mátyás
Mandiner
Ahol politikusok és újságírók helyeselnek a hozzájuk simuló egyházra, de a templom meg a szeminárium üres, ott rossz az irány.

Zsigeri viszolygás fűz a francia nyelvhez, mert franciául mindig csak a rossz híreket írják. Franciául szabadították ránk Trianont, franciául nyekereg a guillotine, franciául íródtak azok a szerződések, amelyekben a szocialista kormányok zseniális üzleti érzékkel kiárusították a Nyugatnak a magyar ivóvizet. Rosszízű, tüskés nyelv nekem a francia.

Nem hazudtolta meg magát most sem. Szombaton jött a hír – franciául, hogy máshogy –, hogy Ferenc pápa elfogadta Robert Sarah bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció prefektusának lemondását 75. életévének betöltése okán. „Isten kezében vagyok. Az egyetlen kőszikla a Krisztus. Hamarosan találkozunk Rómában és máshol” – írta Twitteren a bíboros.

A mese szép, csak nem kimondottan hihető. A Szentatya idén lesz 85 éves, és 75 évnél idősebb prefektus vezet a Curia – mondhatni, a „pápai kormány” – kilenc kongregációjából ötöt. Annak talán több köze van Sarah távozásához, hogy miután a bíboros 2016 adventjén ad orientem, azaz a hívek helyett az oltár felé forduló misézésre szólította fel a római katolikus papokat, amely kétségtelenül egy komoly teológiai jelentőséggel bíró szembehelyezkedés a második vatikáni zsinat óta eltelt évtizedek egyházi tendenciáival,

Ferenc pápa gyakorlatilag kiszervezte Sarah alól jogköreinek komoly részét,

és a kongregáció „megbízhatóbb” angol titkárához utalta azokat.

Most a római katolikus egyházhoz nem tartozók és soha nem tartozottak harsányan örvendeznek, hogy a „liberális” pápa végre eltávolította a „konzervatív” renegát bíborost – az egyszeri hívő meg értetlenül nézi, hogy mégis mi a fészkes fenét keres a Brüsszeltől Washingtonig, SZFE-től CEU-ig, migrációtól vakcináig dúló kultúrharcos logika a római katolikus Anyaszentegyházban.

De tévúton jár, aki bayerzsoltosítani próbál egy bíbornokot, és donáthannásítani a Pápát. A római katolikus Anyaszentegyház nem liberális demokrácia, vezetői pedig nem lehetnek kultúrharcosok. A fals híresztelésekkel szemben Robert Sarah bíboros nem konzervatív, hanem katolikus.

A különbség egy egyszerű példán keresztül megérthető. Ha egy konzervatív kultúrharcos találkozik Perintfalvi Ritával vagy bármely egyéb liberális teológussal, akkor kivonja verbális szablyáját és szócsatába indul. Ha egy katolikus egyházi vezető kap osztályrészéül egy ilyen találkozót, belekukkant a Bibliájába, mosolyog egyet, majd áldást adva távozik, mert a dogma az dogma. Dogmáról nincs vita, dogmában nincs kultúrharc, mert  „a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5,18).

A dogma nem halad a korral, nem arra tartják.

Az, hogy a kor a dogmához hogy áll, a kort minősíti, nem a dogmát.

A közhiedelemmel ellentétben az egyház a politikai színtéren sem konzervatív kampánygépezet. Ha ugyanis az, akkor nem egyház. A katolikus tanítás nem áll szükségszerűen mindig a konzervatívok mellé – könnyen levezethető például a Bibliából, miként viszonyul a katolicizmus az amerikai konzervatív iskola sarokköveihez, a szabad fegyverviseléshez vagy éppen a halálbüntetéshez. A katolikus tanítás szempontjából pedig irreleváns kérdés a kultúrharc témáinak nyomasztó többsége – tökéletesen érdektelen a katolikus tanítás szempontjából, hogy hol van a CEU, kié Erdély, ki tanítja a színészeket, milyen volt Jézus bőrszíne, és jár-e kártérítés a rabszolgaságért az amerikai feketéknek.

Az a súlyos harci helyzet, hogy azok a kérdések, amelyek kapcsán a konzervatív politikai közösség a kereszténységgel egy platformon áll, nem konzervativizmus és liberalizmus, hanem kereszténység és pogányság kérdései. Hogy a magzatgyilkosság legális-e, hogy a homoszexuális aktus (nem a hajlam!) bűn-e, hogy válni, félrelépni, lopni, ölni szabad-e, az egyház részéről nem belső vita során kikristályosodó politikai pozíciók, hanem a katolikus tanítás részei.

Az ember vagy elfogadja ezeket, vagy nem – utóbbi esetben ne vallja magát katolikusnak.

Hogy a hívő ezen túlmenően mit gondol a szakszervezetekről, a személyi jövedelemadóról, a gazdasági migrációról és Horthy Miklósról, az egyház számára indifferens, és annak is kell maradnia.

Következésképpen kárhozatos, gyilkos tévedés a kultúrharc részeként tekinteni a katolikus egyházra, „liberális” meg „konzervatív” szereplőket azonosítani, és a politikai harcmezőre küldeni az egyházat. Lelkiismeretileg feldolgozhatatlan állapot egy pap számára, ha az egyházi vezetés politikai megfelelési kényszere miatt nem tud azonosulni főpásztorával – az, hogy Robert Sarah bíborost és a lemondott XVI. Benedek pápát különös tisztelet övezte papok és civilek körében is, a politika egyházkorhasztó hatását tükröző kortünet. Ha Sarah bíboros működése és távozása üzen nekünk bármit is, az az, hogy pusztuljon végre az Anyaszentegyházból a kultúrharc, s egye a fene messzire ezt az avignoni, hittestvért hittestvér ellen fordító mocsarat! Ha egy egyházi vezető leírható a katolikusnál bármivel politikaibb jelzővel, konzervatívként, progresszívként, marxistaként vagy akárhogy, az út rossz. Ez biztos. Hogy az egyházi vezető rossz-e, az majd kiderül ott, ahol mindenről lehull a lepel.

Nem a Pachamama-hívők mosolyában és az ateista politikusok helyeslésében mérik az egyház sikerét.

Az egyház sikerét megmentett lelkekben mérik, élettel teli templomokban, a Szent Péter tér zsibongásában, egyházi iskolák országépítő tevékenységében, szerzetesek és szerzetesnők imádságában, lelkivezetésében, drogmisszióban, cigánymisszióban, árvaházakban, feloldozott bűnökben. Az egyház különleges intézmény, missziója a Földön túlmutat. Ha befogadja a politikai megosztottságot, missziójára alkalmatlanná válik, s nyugodtan elmehet papszakszervezetnek. Ha a katolikus tanítás tiszteletén túl bármiféle irányt kell egyáltalán választania, azt az élő közösségeknek kell mutatniuk.

Ahol politikusok és újságírók helyeselnek a hozzájuk simuló egyházra, de a templom meg a szeminárium üres, ott rossz az irány. Ahol a jelenvaló világ erkölcse előtt senki nem népszerűsködik, mégis teli a templom és dőlnek a hivatások, onnan érdemes ihletet meríteni.

„Olyan papokra van szükségünk, akik a belső élet emberei, »Isten őrszemei«, lelkipásztorok, akiket szenvedély fűz a világ evangelizációjához, nem pedig szociális munkások és politikusok” – írja Isten vagy a semmi című, nagy sikerű könyvében Sarah bíboros. Adja meg a Teremtő a bölcsességet ahhoz, hogy az Anyaszentegyházat vezetők számára is ez legyen végre a szempont – ha így lenne, ennek a sziporkázó fekete-afrikai prófétának talán nem kellett volna lemondania. Legyen több a pásztor és kevesebb a kultúrharcos, Rómában és máshol!

Összesen 126 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Megint saját gondolataimat látom leírva. Köszönöm!

És jól van kiemelve a lényeg:
"Ahol politikusok és újságírók helyeselnek a hozzájuk simuló egyházra, de a templom meg a szeminárium üres, ott rossz az irány."

Kerestem, de sehol nem találtam az indoklást, csak azt a rövid értesítést, hogy lemondott Robert Sarah bíboros.
Azt gondoltam, hogy a 75 év betöltése miatt, de aztán azt, hogy Ferenc pápa ELFOGADTA!!!

Értetlenül álltam a hírrel szemben, hiszen a következő pápát láttam Sarah bíborosban.

Számomra ez botrány. Hogy tehette ezt meg Ferenc pápa? A legjobb emberét nyugdíjjazza?
Most pedig írod Mátyás, hogy ez a folyamat már elkezdődött a bíboros ellen.
Valaki azt írta nekem, Sarah bíborosról hogy nem lesz belőle pápa, mert a mostani bíborosokat Ferenc pápa nevezte ki.

Burke bíboros jutott erről eszembe. A vele készült interjúból egy kis részlet. Nagyon érdekes és figyelemre méltó az egész interjú.

Douthat: Fel tudná sorolni, hogyan változtak a hivatali megbizatásai?

Burke: Nos 2013 decemberében - Ferenc pápa - elküldött a Püspöki Kongregációtól. Azután elküldött az Apostoli Szignatúrától, hogy onnan a Máltai Lovagrend patrónus bíborosává nevezzen ki. 2016-ban ettől is megfosztott - a címet ugyan meghagyta, de funkcióm nincs.

Douthat: Tehát ön most egy bíboros, megbízatás nélkül.

Burke: Igen, ez így van. Világos, hogy a pápa nem szeretne semmilyen vezető pozícióban látni, hogy nem olyan személyként tekint rám, akinek határozott irányvonalat kellene szabnia. Olyan benyomásom azonban sohasem volt, hogy az ellenségének tartana.

Douthat: De hogy lehetséges ez? Ön lényegében azt sugallja, hogy a pápa szakadás felé vezethet.

Burke: Igen.


https://katolikusvalasz.blog.h..

Ha támadják a családokat, ha nincs hűség, elköteleződés, honnan lennének szép nagy sokgyermekes családok?
Márpedig a papi hivatáshoz gyerekek is kellenek.
Olyanok, akik elköteleződnek családapának, vagy a hívek atyjának.

Ha bűntudatod van, bocsánatot kérsz attól, aki ellen elkövetted.

Nincs kiszolgáltatva. Ferenc próbálkozik vele és ettől talán úgy látszik, de ez nem igaz.

Erről szól a Tékozló fiú története is.

Nem protestáns, hanem hülye.

"ui. van év, hogy egyetlen kispap sem kezdi meg a tanulmányait"

Olyan év nincs. Az lehetséges, hogy egy egyházmegyében van, de országosan nincs ilyen.

Megint megfogtad a lényeget.

Ez a kísértő műve, és nem csak papoknál, de szerzeteseknél szerzetes nőknél is előfordul.
Sok szentünk beszámolt erről a nyugtalanító érzésről, a kísértő hangjáról, hogy: "menj el, hagyd ott."

Ha az ajándékba kapott tűre azt mondják neked, hogy tűzd a kalapodba, attól még, hogy a baltát kaptad ajándékba, nem kell a kalapodba tűzni akkor se, ha az ajándék.

A mai hívők elkötelezetebbek, mint a régiek, akik, - nyilván nem mindenki - csak azért jártak a templomba, hogy meg ne szólja őket a szomszéd.
Ez inkább a falura, kisvárosra vonatkozik.
Ezek az un. hívők, ha bekerültek egy nagyvárosba, ahol senki sem ismerte őket, elhagyták a templomba járást, áldozást, gyónást, Szentségimádást, rózsafüzérezést.

Minden 75. életévét betöltő papnak le kell mondania.
A püspöke vagy elfogadja vagy nem. Ha nem, akkor tovább vezetheti a plébániáját.
A bíborosok, püspökök a pápánál mondanak le, aki vagy elfogadja vagy nem. Ferenc elfogadta és ez a botrány.
Ha a cikket elolvasod, amit belinkeltem abban is elhangzik, hogy a mostani bíborosok nagy részét Ferenc pápa nevezte ki. Tehát valószínű, hogy nem választanák meg Sarah bíborost pápának.

Egy atya mesélte, hogy amikor prefektus volt egy nagyon jó papja, jobb volt, mint ő bement hozzá a szentelés előtt, hogy kilép.
Megértette az indokait.
A családja nem vallásos, nem kap támogatást tőlük és megijedt az új helytől, hogyan fogják fogadni, stb.
Sokan kapnak hívást tizenéves korukban, mire el merik magukat kötelezni az egyetemi évek után.

Székely János püspök úr egyik könyvében leírja, hogy sok kispapot nem támogatnak a szülei.
Márpedig nagy szükség van a családi háttérre is.
Leír egy olyan esetet, ahol még az ágyát is kidobták. Amikor hazamehetett volna látogatóba a szabadnapján, vagy a szabadsága idején a kispap nem volt hova lefeküdnie.

Douthat: Hogyan foglalná össze a kritikáit arról, ahogyan a pápa az általa megnyitott vitákat kezeli?

Burke: Azt hiszem, így lehetne összefoglalni: zavar van a római pápa központi tanítói tekintélyének gyakorlásában. Szent Péter utódja a tanítás és egyházfegyelem alapvető fontosságú hivatalait gyakorolja, Ferenc pápa pedig sok tekintetben elutasította, hogy ezt a hivatalt gyakorolja. Itt van például a németországi helyzet: Németországban a katolikus egyház afelé tart, hogy nemzeti egyházzá válik, amelynek a gyakorlatai nincsenek összhangban az egyetemes egyházzal.

katolikusvalasz.blog.hu/2019/11/19/raymond_burke_biboros_a_papa_ellensegenek_mondanak

Burke: Helyénvaló, ha a 2014-ben a házasságról és családról szóló püspöki szinódussal kezdjük. Akkor még az Apostoli Szignatúra prefektusa voltam. És határozottan az Egyház házassággal és válással kapcsolatos fegyelme mellett szólaltam fel.

Douthat: Ez egy Ferenc pápa által összehívott szinódus volt, amelynek egyik központi vitája az volt, hogy vajon az elvált és újraházasodott katolikusok érvénytelenítés nélkül is szentáldozáshoz engedhetők-e.

Burke: Igen - többször is elmondták nekünk, hogy a szinódus nem erről fog szólni, de végül mégiscsak erről szólt. És az Egyház emberi szexualitással kapcsolatos tanításának újragondolásáról, többek között arról, hogy találjuk meg a jó elemeket az azonos nemű személyek szexuális kapcsolatában és a házasságon kívüli nemi kapcsolatokban.

Olvastam egy édesanyáról, aki szintén mindennap imádkozott a fia papi hivatásáért, aztán mégsem lett belőle pap, hanem megnősült.
Csakhogy 3 fia született és mind a háromból pap lett!!!
Gyönyörű történet ugye? :)))

Ha ezt jobban kifejtenéd.

A régit, az nagyon régre értem. Mondjuk amikor a vidéki emberek elözönlötték a fővárost.

Ez nem igaz.

"Közel áll a Comunione e Liberazione katolikus lelkiségi mozgalomhoz, a felszabadítási teológiától viszont távolságot tart."

Te melyik közösségnek a tagja vagy? Úgy értem, hogy nem vagy katolikus.

Orbán református, látom még ennyit sem tudsz.
De azért szorgalmas vagy, hozzá akartál szólni, bár nem tudod, hogy mihez, csak úgy.

Ez rendben van, ez természetes, hogy tenni kell egymásért kölcsönösen tettekkel, figyelmességekkel.
Ha élesztjük és nem hagyjuk kialudni a tüzet az is fontos.
Persze tettekkel.
A lángolás és nem parázs Istenért, házastársunkért.
zsolozsma, rózsafüzér, most például online megnézni Barsi Balázs atya vasárnap esti elmélkedéseit, vagy Fogadj örökbe egy papot. Tavaly is volt, akkor nem vettem észre. Nagyon sok lehetőség van a plébániákon a tettekre.
Házastársunkért, most nem sorolom fel.

Azért a Szeretet Himnusza is a szeretetre teszi a hangsúlyt.
Értelek, de kérdezem, az ősegyháznak voltak nagy elvárásai? Ott mire tették a hangsúlyt? Vagyonmegosztásra. A liturgia menetközben alakult ki.
Ezek a bizonyos jó emberek, nem vállalják azokat a dolgokat, ami a keresztény ember életformája.
Mert a kereszténység az egy életforma.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés