Mondhatná valaki – s mondja is –, hogy a mozgalom »apolitikussága« váltotta ki a nagy rokonszenvet. S ez annyiban igaz, hogy az egyetem önvédelme volt mindennek alfája és ómegája, a résztvevők óvakodtak attól, hogy ezen túl aktuális politikai következtetéseket vonjanak le. Noha ügyükből levonhattuk mi a konzekvenciákat. A politikát szitokszóként használó emberek számára pedig nyilvánvalóvá válhatott az ellenfél összeesküvés-elméleteinek abszurditása. De természetesen egy egyetem autonómiájának védelme, megőrzése politikai cél, az önszerveződés politikai mozgalom, s a folyamatos bázisdemokratikus vitákban az egység megőrzése politikai tett. A diákok blokádja, a tanárok sztrájkja (amely mindvégig a tanítás fenntartását jelentette) véget ért. De ez a polgári engedetlenségi mozgalom, amely nem a polgári renddel, hanem a hatalmi önkénnyel szemben volt engedetlen, erős nyomot hagyott maga után. A Vas utcai épület szimbólummá vált, amelyet mi sem mutat inkább, minthogy az új vezetőség máris megszabadult tőle. A SzFE neve a tulajdonukba jutott, de tanári karát aligha lehet helyettesíteni ismeretlen, teljesítmény nélküli emberekkel, s díszként egy jeles színésszel, akitől kötve hiszem, hogy valaki hallott már gondolatot a szerep-szövegein kívül, egy híres operatőrrel, aki mit sem tanult negyven éve forgatott filmjéből, a Mephistóból, valamint a spiritus rectorral, az egykor képességes rendezővel, aki ma már csak gyűlölködni és intrikálni tud. A SzFE szelleme máshol van.”
Németh Gábor köszönete
„Az SZFE közösségének tagjaiként nagy örömmel értesültünk az Ars Humanica Hungarica megtisztelő elismeréséről, és olvastuk a történetünket lényeglátó beleérzéssel követő Radnóti Sándor meleg szavait. A lehető legjobbkor ért minket ez a kitüntetés, azokban a napokban, amikor az egyetemi autonómia visszaszerzéséért vívott küzdelmünk fordulóponthoz, talán a legnehezebb szakaszához érkezett. Azoknak a tanároknak és diákoknak, akik eddig a részesei voltak, most élethelyzetük és alkatuk szerint kell dönteniük arról, személyes történetük hogyan folytatódjék, hogyan illeszkedjen a közös nagy elbeszélésbe. Maradjanak-e az elfoglalt SZFE intézményrendszerében, és ott találják meg az ellenállás formáit, vagy keressék boldogulásukat a falakon kívül? Az SZFE szelleme máshol van – így a laudáció. A lélek erejében? A képzelet szabadságában?
Abban a derűben és könnyedségben, amivel a hatalom ügyetlenül nehézkes gesztusaival szembeni ellenállás új formákat talált? Az ilyen nehéz helyzetekben, mint ez a mostani is, nagyon sokat segít a követésre méltó példa, esetünkben éppen azok példája, akik az elmúlt évtizedben a Magyar Civil Becsületrend lovagjai lettek. Olyan emberek példája, akik a szívükre hallgattak, és az európai, tehát görög-zsidó-keresztény kultúra alapértékeit, a szabadságjogok védelmét és az emberi méltóság megőrzését fontosabbnak tartották rövid távú érdekeiknél. Az SZFE közösségének nevében köszönöm a díj alapítóinak és díjazottjainak, hogy támogató elismerésükkel és erőt adó példájukkal segítik küzdelmeinket, esélyt adva rá, hogy szabadságtörekvéseink az egyéni életutaktól függetlenül a továbbiakban is ebben az értékközösségben találkozhassanak. (Németh Gábor, az SZFE oktatója)”
(Facebook, Mandiner)