Horgony egy globalizálódott világban

2021. január 21.

Rüdiger Voigt

A globalizáció és az individualizmus idejét éljük, amikor az olyan elgondolások, mint a nemzet, a nemzetállam, komoly bajban vannak. Európában azt tapasztaljuk, hogy utóbbiak megpróbálnak beolvadni olyan regionális kormányokba, mint amilyen az Európai Unió. Bizonyos, a nemzet számára létfontosságú döntéseket már nem a demokratikusan legitimált intézmények hoznak meg. Ez a folyamat számos problémához vezet.

Állandó gazdasági nyomást fejtenek ki Európára egyes tagországok, amelyek óriási államadóssággal küzdenek, és képtelenek nemzetgazdaságukat a szociális jóléten és az idegenforgalmon kívül másra alapozva működtetni. A covid-19-világjárvány csak súlyosbítja ezeket a gondokat. Eközben a Közel-Kelet és Afrika bukott államaiból érkező bevándorlók a háború és a szegénység elől menekülve Európa gazdag államaiba próbálnak emigrálni. Ennek hatására egyre élesebb ellentét feszül az iszlamista hevület és az agnosztikus, szekularizált Nyugat között. Mi igazolná ezt a közelmúltból hitelesebben, mint Samuel Paty francia tanár lefejezése, aki a nyugati demokráciák egyik központi értékéért, a szólásszabadságért küzdött?

A demokratikus nemzetállam a világpolitika leghatékonyabb szereplője marad”

Írásomban a nemzetállamok kialakulásának legfontosabb ismérveit mutatom be, továbbá hogy melyek azok az eszmék, amelyeknek meghatározó szerepük lesz a jövő világrendjében.

1. Kozmopolitizmus kontra nemzetállam
Egyes érdekelt politikai mozgalmak a nemzetállam hanyatlását hirdetik, és azzal érvelnek, hogy a nemzet és a nemzetállam veszélyezteti a békés világrendet. Szerintük a világtársadalom és a világállam jobb politikai rendszerhez vezetne. A kozmopolitizmus, amely globális politikát jelent, vallja, hogy minden embernek egyetlen közösséget kellene alkotnia. Szerinte az ilyen társadalom etikailag vagy szervezeti szempontból előnyben részesítendő a közösségi lét más formáival szemben. Bár napjaink társadalmi vitájában ez lett a főáramú gondolat, valójában épp az ellenkezője valósul meg: a világrend nem békés, miként azt háborúk és katonai beavatkozások is mutatják. Ezzel szemben a nemzetállam önmagában nem agresszív. Mi több, a demokratikus nemzet­állam eszköz a politikai és jogi rend garantálásához, így a világpolitika leghatékonyabb szereplője marad. A fő globális konfliktusok nemzetek és más civilizációs csoportok között alakulnak ki a jövőben.

2. A modern politikai rendszerek kifejlődése
A nemzetállam fogalmát nem egyszerű meghatározni, eredete, korai története vitatott. Egy olyan államtípusról van szó, amely összekapcsolja az állam politikai entitását egy nemzet kulturális entitásával, és ebből vezeti le a kormányzáshoz szükséges politikai legitimációt és lehetőség szerint a szuverén állami státuszt. A modern politikai rendszerek vagy államok három lépésben fejlődtek ki Európában: az első lépcsőt a vesztfáliai rendszer létrehozása jelentette 1648-ban, ezt követte egy nemzet felépítése 1789-ben, majd a nemzetállam megalapításának szándéka a 18. század végén. A kiindulópont tehát a münsteri szerződés, amellyel lezárult az emberiség történelmének egyik legpusztítóbb konfliktusa, a harmincéves háború Franciaország, Svédország, a Német-római Birodalom és mások között 1648-ban. A Münsterben megkötött béke új és stabil állami rendet hozott Európában. Ez a rend háromszázötven évre rögzítette a globális politikai szisztémát; szuverén területi állam létét jelentette békében és háborúban egyaránt. Vagyis rögzítették, hogy minden európai állam rendelkezik a legfőbb és független hatalommal, és joga van önmaga kormányzásához, a kormányzat tényleges adminisztratív ellenőrzést gyakorol az adott ország felett, és nincs alárendelve semminek, így egyetlen külföldi szuverén államnak sem.

1789. augusztus 4., a „csodák éjszakája” (Charles Monnet, Magasin Pittoresque, 1882). <br> Fotó: Shutterstock

3. Népszuverenitás
Százötven évvel később, a francia forradalom alatt a nemzet új entitásként jött létre. Megjelent a nemzeti tudat mint a nemzeti identitás közös átérzése. A francia forradalom mottója a szabadság, egyenlőség és testvériség lett, a törvényes politikai rend alapja pedig a Jean-Jacques Rousseau által felvázolt társadalmi szerződés volt. Rousseau a volonté générale gondolatának szellemi atyjaként az egész nemzet általános akaratát szorgalmazta. Úgy vélte, hogy a szabadság csak ott lehetséges, ahol a nép egésze közvetlenül a törvényalkotás révén uralkodik, ahol a népszuverenitás oszthatatlan és elidegeníthetetlen. Európában először tehát Franciaország polgárai egyesültek egy új testvériség szellemében; az állam fő célja a szabadság előmozdítása volt. Azóta a nemzet a politikai hatalom egyetlen jogos forrása.

4. A nemzetállam születése
A nemzet nemcsak a belpolitikai szféra, hanem a nemzetközi jog szempontjából is fontos kifejezés. Az angolul beszélők a szó második jelentését részesítik előnyben az állam szinonimájaként – például az Egyesült Nemzetek (és nem államok) Szervezete. Hat olyan kötelék létezik, amely nemzetállamot hoz létre: a terület és a nemzetiség mellett a „puha” elemek, vagyis a nyelv, a történelem, a vallás és a kultúra is idetartozik. Egy ilyen állam lakossága osztozkodik történelmi területen, közös mítoszokon és történelmi emlékeken, továbbá összeköti őket széles körű kultúrájuk, közös gazdaságuk, valamint minden polgárra közösen vonatkozó törvényes jogaik és kötelezettségeik. A nemzet és az állam ugyanazon érem két oldalává vált.

5. A nemzeti identitás formái
A nemzetállam vezető gondolata a hazaszeretet. A hazafiság vagy a nemzeti büszkeség a szeretet, az odaadás és a hazához való ragaszkodás, valamint a többi állampolgárral való szövetség érzete. Franciaország olyan nemzetállam, amely igen büszke a grande nation eszményére. A varázs­szó ott is a nemzeti identitás. Ez lehet egy személy identitása, illetve egy államhoz vagy egy nemzethez való tartozás érzése. Annak az átélése, hogy a nemzet egy összetartó egész, amelyet sajátos hagyományrendszer, kultúra és nyelv képvisel. A nemzeti érzés három formáját különböztethetjük meg: a patrio­tizmust, a nacionalizmust és a sovinizmust. Felmerül a kérdés: ha valaki szereti a hazáját, akkor vajon patrióta vagy nacionalista? A patriotizmus azt jelenti, hogy magát az országot és az ott élő embereket tartjuk jónak, a nacionalizmus azon az elgondoláson alapszik, hogy az adott állam jobb, mint a többi.

Lehetetlen, hogy valaki internacionalista legyen anélkül, hogy előbb nacionalista lenne”

6. A jövő politikai rendszere
Végül szeretnék kitérni a jelenlegi politikai rend problémáira. A globalizáció egyértelműen változást okozott a demokratikus nemzetállamok működésében. A polgárok egyre inkább azt érzik, hogy a bonyolult globális rendben egyre kevésbé tudnak részt venni a politikai döntéshozatalban. A demokratikus rendre leselkedő legnagyobb veszély, hogy elveszett a demokratikus szabályokba és politikusokba vetett hagyományos bizalom.Milyen következtetést von­hatunk le ebből? A mostanihoz hasonló zűrzavaros időkben szükségünk van egy szilárd államra. Ezt az államot az állampolgárok alkotta nemzet rögzíti, őket pedig összeköti egy közös érzet: a patriotizmus. Ez pedig maga a demokratikus nemzetállam. Vajon szükséges-e, hogy szerepet vállaljon nemzetközi vagy nemzetek feletti intézményekben? Természetesen elengedhetetlen. És akadályt jelent-e ebben, ha nacionalisták vagyunk? Erre a kérdésre a híres indiai szabadságharcos, Mahatma Gandhi szavaival válaszolnék: lehetetlen, hogy valaki internacionalista legyen anélkül, hogy előbb nacionalista lenne.

A szerző az Universität der Bundeswehr München professor emeritusa.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés