A tornából felmentettek forradalma

2020. szeptember 23. 18:22
A Lukács Györgyök közöttünk élnek.

„Hosszasan sorolhatnánk azon értelmiségiek nevét, akik – Lukácshoz hasonlóan – addig sodródtak a kommunizmus és a kommunisták felé, míg gyilkossá nem váltak. Mementó ez az eset. Annak mementója, hogy a kommunistából nemcsak született, hanem betanított gyilkos is van. Olyan aki maga tán képtelen lenne meghúzni a ravaszt, vagy a nyakba vetni a kötelet, ám az »eszme« nevében szívesen ad parancsot ilyenre. Sajnos időtálló megállapítás ez, láthatóan mit sem változtat rajta a történelmi tapasztalat és ma sincsen másképp. 

Elhűlve olvasom a Hírklikk nevezetű szocialista hazugsággenerátor pixelein egy bizonyos Fleck nevezetű ember nyilatkozatát. »Nagy valószínűséggel egy ’22-es ellenzéki győzelem után időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről. De ez soha nem volt másként rendszerváltáskor, nagy forradalmak után« – mondja az ELTE tanára, bele az arcomba, de előtte még volt pofája azt mondani, hogy ő órán nem politizál.

Hogy pontosan mit fed az »… időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről« szövegrész, az balladai homályban marad, amint az is, hogy a nem túl valószínű ’22-es ellenzéki győzelem mennyiben tekinthető majd »nagy forradalomnak«. Logikailag azt mondhatnók, hogy az ő fejében, a választások után, a »jogállam« tisztátalanul fog érvényesülni. Csakhogy jogállam-e az ami, bármi módon, de tisztátalan? Nos, tisztátalan jogállam nincs, van viszont tisztátalan ember, mint például hősünk, aki amúgy Gyurcsány embere, így aztán tökéletesen igazolódik a régi mondás: megtalálta a zsák a foltját (Fleck).”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 111 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Érjük be FeGyőr igéretével! Nem lesznek lámpavasra akasztások.

Nagyon derék Lőwinger utódaitól hogy nem irtják ki a burzsujokat csak a házainkat készúlnek elvenni.

Ritkán olvasok Lőwingert

Kiguglizod.. Nem igazán bírom a Lőwingereket, hellereket. Megélhetési bűnözők. Voltak. De jön a felhozatal. Elveszik javainkat, egy csipetnyit felfüggesztik a jogállamot, de nem lesznek lámpavasra lógatások . Fasza!

Lőwinger nagypolgári életvitelt vitt, miközben a proletárokat hergelte gyilkolászásra, elkobzásra . Nincs mentség! Ez nem a játékboltban vett partykellék, amit begyújtva bebaszol a zsaruk közé!

24. Levél Lukács Györgyhöz

1.

Akad-e Szentgotthárdtól Kamcsatkáignálad műveltebb, olvasottabb ember?És Moszkvából ránkszakadt véreinkközött kinek van fél-, nem, századannyiesze, mint néked? Több pretencióvalvajon melyik esztéta írt esszéketa múlt század regényíróiról?A marxista tanok bordásfalánki tud nálad több testgyakorlatot?S önkritikát ki gyakorol pirongásnélkül, íly unt rutinnal, mint ahogyte szoktad megtagadni önmagad?Ez nem vád. Én azért élek, hogy írjak,te azért írsz, hogy élni hagyjanak.Jogod van hozzá. Az sem bűn, hogy mindigjólétben terpeszkedtél és hogy önzővénember vagy, ki soha senkiértnem tettél semmit. Nincs is könnyű dolgod,amióta elvtársaid kegyétőlfügg állásod, lakásod, kenyered.Hány Révai s Rudas László fenirád műfogát! Még jó, hogy krónikuskarrierista vagy! S hogy nincsen kormány,melyet te rögtön meg nem támogatsz!

 

2.

Fiatalságodban s még jó sokáigDosztojevszkijért rajongtál; manapságelintézted egy gúnyos megjegyzéssel.Egyik bálványod volt hajdan Madách:míg most a pártlapban nyakatekertvádbeszédet fröcsköltél ellene.Tudom én jól, az idő változik,s vele az ember véleménye is.Nem így te, aki Dosztojevszkibeazóta rúgsz, amióta Sztálinnem engedi könyveit újranyomni,s Madách Imrét is azért piszkolod,mert mindünk örömére újra adjáka Tragédiát, Rákosi dühöng,te meg, aki a zsarnok rigolyáitszolgálod, buzgón fara mögé perdülsza kommunista tömjénfüstölővel.És aztán itt van Sztálin szenilisförmedvénye a nyelvészetről! Végre,hogy alkalmunk nyílt röhögni e szürkevilágban, bárha zárt ajtók megett.S te mit teszel? Halálkomoly stílusbantanulmányt írsz s az egekig dícséredSztálin sületlenségeit s a végénnagybüszkén azt állítod, hogy „Sztálinelvtársnak” a világ „legeslegnagyobbfilozófusai közt van a helye.”Miért nem mondod el a listát? Plátó,Árisztótelész, Spinoza, Sztálin!Folytasd! Szerény vagy és hallgatsz, mivelSztálinra nyilván te következel.

 

3.

Azt mondhatnád, hogy igazságtalanvagyok, mert csak megalkuvásaidrólbeszélek, arról, hogy milyen mohóndícséred azt, amitől undorodsz,hogy krokodilbőröddel, nyúlszíveddel,nagy állásoddal, európaihíreddel, befolyásoddal s főkéntjellemeddel, szalonképessé tettedaz alávalóságot – s legnagyobbdicsőségedet meg sem említettem.Dehát a „marxi esztétika” úgy csengfülemnek, mint a „német fizika”.Fizika van csak és esztétika,jelzőtlenül. Sebaj. Hadd pazaroljakreá néhány sort, bár nem éri meg.Történelmi materialistánakvallod magad, és mindent relatívnaktartasz, miként ez hozzád, a szofistáktanítványához illik. Ugyanekkorminden időre szóló, abszolútesztétikádat hirdeted. „Csak egyigazság van”, mondod, míg alapelved,hogy nincs igazság. „Csak egy igazság van”,kiáltod, mint a toronyablakokbólporos pókhálót köpködő zelóták.Egy igazság van, a te igazságod –s mi ez? Műveid szerint egyveleg.Jó polgári, bár némiképp avasízlésedet marxista társadalmikritikával fűszerezed agyon;hozzáöntesz egy adag hégeliidealizmust – a porosz kaszárnyáks a szovjet tankok összeillenek –,s gyógyíthatlan opportunizmusoddalmelléteszel egy mustároskanálutalást a napi politikára.Ez a végső igazság? Révaielolvassa cikked kéziratáts azt mondja: ez hamis. Te hazamégys megírod gyorsan az ellenkezőjét.

 

4.

És most ezen vitatkozzam veled?Mit tanulhatni tőled költészetről?Ady Endre korában Balázs Bélátnevezted ki nagy nemzeti költőnknek.A sárló sarlatán Johannes R.Becher tiszteletére rakétákatpukkantottál egyik dolgozatodban.József Attiláról most három éveadtál ki tudatlanságtól és fölösokfejtésektől hemzsegő, silánys hazug könyvet. Miért kellett Attiladíszsírhelyét megtaposnod? Nem bírtadki másként? És mért írsz a költészetről,mikor halvány fogalmad sincsen róla?Ne hidd, hogy haragszom az esztétákra.A régiekre hányszor gondolok!Lipsius! Voss! Heinsius! Scaliger!Mikor ott virrasztottak éheseníróállványuknál s a nehezenkölcsönkapott klasszikus kéziratrahajoltak, a szöveget javították,értékelték szerényen és a szerzőtpropagálták – ez volt a fontosabb!Gyulai Pál! Elődöd volt; ki hinné?És Osváth! Hány novellát és regénytjavított ki névtelenül! Hány írótbuzdított és segített! Ignotus,Hatvani, Német Bandi! Kik Adyts aztán József Attilát támogattáks hordták körül. S Feleky, kinek éntartozom örök hálával. Hány név jutmég az eszembe! Az írókról nemcsakírtak; tettek is értük valamit.

 

5.

E szemszögből teljes haszontalan vagy.Boileauval vethetlek össze, kiaz esztétika légvárát próbáltafelépíteni. Marxi válfajánte munkálkodsz. Izzadj csak! Óriásiaz érdeklődés nyugaton. Minálunkmár tudjuk, hogy mit ér az államibeavatkozás az irodalomba.Ez kellemetlen néked is, tehátnem veszed észre. S ahogy Boileau,– vagy, ha úgy tetszik, Arisztótelész –nem ihletett meg soha költőt, írót(s ha netán mégis, akkor jaj neki!)akként te is csak hervadt tanárkákras más kültagokra hatottál, de nemírókra. Mondjad, mit kezdjek veled?Mit kezdjek egy marxista bölcselővel– így hívod magad: contradictioin subjectum – egy filozófussal, akinem meditált, nem nézett önmagábamég sohasem? Mit kezdjek egy emberrel,ki jóltevőit – gondolj Rjázánovra –aznap felejti el, mikor lebuknak?Ki íly absztrakt fogalmakat, mint jog,szabadság, tisztesség, igazság: régenkihajított az ablakon, azért csak,mert Marx Károly is így cselekedett?Mit kezdjek egy örökké vérig sértett,örökké izgatott vitatkozóval,ki azt képzeli, hogy ő tartja kézbena mindenség hátulját; akineknem volt jókedve még soha; akifolyton bizonygat, de semmit se tudelmondani; ki oly sok dolgot ismers oly keveset ért; mit kezdjek kincstárigúnyolódásával, humortalanlényével; mi dolgom az esztétikaprofesszorával, aki anyanyelvétnem ismeri, de még németül semképes zörgőre száradt szerencsétlenmondatait egymással összekötnivagy befejezni? – elismerhetem,hogy jó megjegyzésed, használhatóészrevétel is akad műveidben,de egyetlen szép mondatot, egyetlenidézhető gondolatot nem hoztammagammal írásaid tengeréből.És végül – mit kezdjek esztétikáddal?Mit kezd az ember Walter Scott, Flaubert,Gottfried Keller, Tolsztoj, Balzac meg Stendhalmarxista kritikájával? Mit kezdekegy tanulmánnyal, mely Dantét elemziliberális szemszögből, vagy Homérosztkonzervatív oldalról? Hidd el, mindezígy együtt tök- és dögmindegy nekem.

 

6.

Hány kínos ügy jut az ember eszébe,ha rád gondol! Vicsorgó pártfogóidkihasználnak, amíg szolgálod őket,s nem csak itthon. A hódoltság nyugatranéző kirakatában a vörösrekivilágított lopótök te vagy:te vagy a boldog, bölcs öreg; te vagyaz intellektus inkarnációja,az értelmiség atyja, ki fülébepufajkákat tömött, nehogy Sztálinmészárlásainak hírét vehesse;a nagy tudós s egyetlen exportcikkünknyugat felé, a pulykákon kívül.Téged küldenek, mint propagandistátnyugatra a párt urai, s te futsz.A feleséged nem kísérhet el,nehogy meglógj. Ez téged nem zavar;nyilván államvédelmi szerveinkéberségét látod még ebben is.Ha Svájcba mégy, Párizsba, Milánóba:a balpárti tömeg már vár reád.Előadást tartasz. A helybelikommunisták hátrább állnak ilyenkor,s a naívakat engedik előre.Dübörgő taps. Feltűnsz a dobogón.Megvallom, hogy már-már csodállak érte,amiért ilyenkor a valóságot– szegénységünket, rabságunkat, szörnyűsorsunkat és a reménytelenséget –ilyen tökéletesen elfelejted.Magas nívójú előadást tartasz,s közben, ügyesen s nem mellékesen,megemlíted, hogyan virágzik nálunkaz irodalom, milyen szabadokés boldogak vagyunk. Majd ott hajlongasz– félig Liszt Ferenc, félig naspolya –s ragyogsz, mert győztél. Ott dögöljenek mega társutas csibészek, az egésznyugati csürhe, mely pártodtól várhatalmat s agyvelőt. Sajnálni csaka fiatalokat kell, kik rajongvafigyelnek, elhiszik minden szavad,ők, kik a tőkés kloákák bűzétjól ismerik, de még a kommunistaszennycsatornát nem szagolták soha.Tapsolnak. És te, míg minket elárulsz,őket egy életre megmérgezed.

 

7.

Mikor hazaérsz, jutalomjátékotrendeznek néked. Valamely nagyobbhelységben tartod a felolvasást.A díszhelyen Rákosi trónol; lábanem ér a földig, bár nyakunk helyetta levegőt tapossa; tőle balraaz őszülő szájvíz-reklám, Gerő,Barcelona hóhéra; a gonoszAndics, pár oldal tokaszalonnávaldereka körül és csöcse alatt;a hitvány és kegyetlen Farkas; hátulaz ávósok közt sarja, Vladimír,aki a rabok szájába vizel:ez Magyarország szellemi elitje!A hallgatóság többi része alszik;ismernek már. Te pedig szónokolsza fetisizált tőkéről, hogy Nietzschenagy náci volt; hogy Flaubert a puccsistaBoulanger-val ebédelt (borzalom!);hogy Szent Ferenc azért hirdette mega szegénységet, nehogy a jobbágyokdúsgazdag feudális uraikralázadjanak – feltarthatatlanulhányod marxista bukfenceidets a történelmi szaltókat, míg végreelkészülsz. Taps. A hallgatóság ébred.Te meg csíkos nadrágocskádban gyorsana pártpáholy elé szaladsz – hadd lássák,hogy fürge vagy még! – és mélyen meghajtodtalpnyalástól elgörbült hátadat.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]

Nézd! A momentum leszolja a kerekes bőröndű videkieket.
A momentumosok alkata nem teszi lehetővé, hogy a bőröndöt a kezükben cipeljék, tehát ők is húzzák. Innentől kezdve marad a momentum szimpla utálta a vidékiek felé. Igaz, aztán leszoltak az orvosokat, a tanárokat és a nyugdíjasokat is.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés