Test és politika – itt az új Kommentár

2020. szeptember 4. 11:14
Az emberi test megőrzése, a testpolitika a modern korban – ez a legújabb Kommentár folyóirat fő témája.

Megjelent a Kommentár folyóirat legújabb száma (2020/3), melynek témája ezúttal az emberi test megőrzése a modern korban, a testpolitika.

Hegedűs Zoltán történész, a Tranzit rendezvénysorozat szervezőbizottságának tagja Tihanyi jobboldal címmel közölt írást a folyóiratban. Mint írta, „az új évtized rég nem látott kataklizmával indult. Újév napján senki sem gondolta, hogy néhány héten belül elnéptelenednek az utcák, kiürülnek a boltok, és az emberek a négy fal közé húzódnak. Persze egy járvány a történelemben egyáltalán nem számít rendkívülinek, de a nyugati civilizáció elhitte, hogy a jólét megingathatatlan, a történelemnek meg már amúgy is vége”. Hegedűs szerint a koronavírus-válság „rávilágított arra, hogy nem volt jó ötlet a nemzeti államszervezetek leépítése”. A „nemzeti konzervatív ellenállás központja ma egyértelműen Magyarország”, a konzervatív gondolkodóknak pedig Ralf Dahrendorf német szociológus után szólva hatvan éve van arra, hogy átalakítsa a társadalmat.

Pokol Béla jogász, alkotmánybíró a kettős államszerkezet, azaz a demokratikus és jurisztokratikus megosztás történetét tekinti végig. Mint írja, az echte alkotmányjogászi szakma „jórészt eltűnt”, helyét a politológusok veszik át, akiknek viszont nincsenek meg a kellő jogi ismeretei. A jogászképzést illetően azt javasolja, hogy „kapja vissza az államjog azt, ami őt illette”.

Fricz Tamás politológus a föderalizmus és a nemzeti szuverenitás ellentétét vizsgálja. Az Európai Unió történetét végigveszi a Monnet-féle radikális föderalizmuson át, a kormányköziség és a gazdasági együttműködés korszakán keresztül, az erősödő föderális törekvésekig és a migrációs válság óta erősödő vitákig. Mint összegzi, az alapító atyák „főként föderalista és globalista személyekből” álltak, ám az utóbbi években egyre markánsabb a nemzeti szuverenitást képviselő tábor (A V4-ek, részben Ausztria, Olaszország, Dánia).

Veszprémy László Bernát történész az 1944-es ellenállás kérdéseiről ír. Új levéltári források alapján bemutatja, hogy szemben Ungváry Krisztián és Karsai László történészek állításaival, igenis volt ellenállás 1944-ben, ami nemzetközi perspektívában hamar fejlődött ki, és korán ért el szemléletes eredményeket. A történész rámutat, hogy az ellenállók a források szerint nem mindig voltak magyar etnikumú egyének, és alkalmanként valószínűleg kommunista ellenállók is szerepelnek a forrásokban. Azonban tény, hogy

igenis történtek fegyveres ellenállási incidensek és kísérletek a német megszállás alatt.

Csejtei Dezső filozófiatörténész Heidegger és Harari humanizmusfelfogásáról ír. Mint érvel, „ősrégi felismerés, hogy az ember számára minden titkok legnagyobbika saját maga”. A humanizmus „az egyik leggyakrabban használt megnevező fogalom az ember jellemzésére”. „Harari felől nézve” „Heidegger koncepciója tűnik afféle későromantikus” álláspontnak, „Heidegger felfogása felől nézve Harari koncepciója úgy fest, mint a léttörténet metafizikai korszakának végső beteljesülése (...”.

Jean Renaud kanadai író, filozófus Molnár Tamás és a techno-ideológia gyökereiről írt. Molnár írt a moderitás miatt elveszett emberi lélek iránti platóni és keresztény aggodalomról, a dilemmáról, miszerint kit választunk: az embert vagy a robotot?
Horváth Márk esztéta és Lovász Ádám filozófus a társadalmi gyorsulás fatális techno-logikájáról közöltek esszét. Céljuk a technológiának mint az emberi valóságtól egyre fokozódó mértékben elkülönülő, autonóm társadalomformáló tényezőnek a bemutatása három francia szerző, Jacques Ellul, Paul Virilio és Jean Baudrillard írásainak tükrében. Horváth és Lovász arra figyelmeztetnek, hogy

„könnyen elképzelhetőek olyan forgatókönyvek, amelyek keretén belül az emberi ágencia hatóképessége alulmarad a technológiával szemben”.

Pogrányi Lovas Miklós filozófus „Európa: élet vagy halál” címmel írt a Kommentárba. Mint kifejti, „a nyugati kultúrkörben (…) jelenleg nem gyümölcsöző erkölcsi kérdésekről vitát folytatni. Mindenekelőtt azért, mert erkölcsi fogalmaink – különösen a kötelességre vonatkozóak – egy olyan korban születtek, melyet a kereszténység dominált, és e szavak abban a világban bírnak valódi jelentéssel”. A szerző úgy érvel, hogy nem tévedés stratégiai céljainkat „közvetlenül a történelmi felekezetek társadalmi tanításából” levezetni. 

Miša Đurković szerb politikafilozófus a homoszexualitás (geo)politikájáról értekezett. Szerinte „a történelemben számos példa található arra, hogy egyes közösségek bizonyos időszakokban szisztematikusan bátorították és ösztönözték a homoszexuális viselkedést”. A szerző szerint ez azonban főleg a túlnépesedő társadalmakra volt jellemző, így a mai Nyugat viselkedése „példátlan történelmi paradoxon”. A szerző rámutat, hogy még Magnus Hirschfeld is úgy vélte, a lakosságnak 2,14 százaléka körül mozog a homoszexuálisok aránya, így a homoszexualitás mai propagálását a szerző mesterségesen gerjesztett jelenségnek tekinti.

Szilvay Gergely újságíró, a Mandiner főmunkatársa „Antitest-politika” címen írt tanulmányt. Szilvay rámutat, hogy míg különböző felmérések szerint a nők 0,001 százaléka és a férfiak 0,033 százaléka szenved identitászavarban, addig manapság az 512 milliós EU-ban 1,5 millióra teszik a transzneműek számát. Ennek oka a definíció mesterséges tágításra, és „a klinikai útmutatók politikai nyomásra elrugaszkodtak attól a szemlélettől, amely a fizikai realitással, azaz a biológiai testünkkel való harmonikus viszonyt tekintette egészségesnek”. 

A lap újra közli Bernard Dumont beszélgetését Molnár Tamással, melynek címe: „Jobboldali vagyok meggyőződésből”.
Czopf Áron történész Salvador Dalí kulturális forradalmáról kulturális forradalmáról írt a folyóiratba. Tanulmánya rögtön ezzel a Dalí-idézettel nyit: „Karl Marx azt írta, a vallás a nép ópiuma. De a történelem be fogja bizonyítani, hogy az ő materializmua a koncentrált gyűlölet mérge lesz, amitől az emberek a modern élet mocskos, bűzös, szétbombázott aluljáróiban fognak elpatkolni”. Czopf arra jut, hogy

bár Dalí művei válságtermékek, azoknak van egy ellenforradalmi és anarcho-monarchista oldala is.

Iványi Márton filológus a takijjáról, vagyis az iszlám hagyományban sokat vitatott színlelésről írt tanulmányt. Mint írja, a jelenségről már a posztkolonialista beállítottságú szerzők is írtak, így arról tudomást kell venni, rögzítve, hogy a viselkedésminta nem általános. 

Francesco Giubilei olasz történész Olaszország vírus alatti és utáni helyzetéről írt a Kommentárba.

Csutak Zsolt politológus az amerikai múltértelmezés kérdéseit boncolgatja a 2020-as tengerentúli zavargások kapcsán. 

A Kommentár legfrissebb számában továbbá recenziókat olvashatunk a következő szerzők műveiről: Sipos József: A bethleni kétharmad (Gali Máté recenziója), Paár Ádám: A populisták h(ősei) (Zsolt Péter) és Kötter Tamás: Férfiak, fegyverben (Megadja Gábor).

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés