Tengelytörés

2020. június 25.

Panyi Miklós
Közép-Európa nagy menetelése, I. rész

Az utóbbi tíz év magyar gazdasági és társadalompolitikai eredményeit a koronavírus-járvány tette és teszi igazán érzékelhetővé. Azok az országok, amelyek nem rakták rendbe gazdaságukat és pénzügyeiket, most mély, elhúzódó válság elé néznek. Ez pedig új törést és új korszakot hozhat el az Európai Unióban. A dél összeomlásával a nyugati tengely végérvényesen is meghasadt, s ezzel együtt megindulhat Közép-Európa nagy menetelése.

A betegségek elsősorban azokat döntik le, akik legyengült állapotban találkoznak a leselkedő veszéllyel. A fáradt, többféle kórtól szenvedő, tartalékok nélküli szervezet mindig sokkal inkább ki van téve a kórokozóknak, mint az erős, edzett, jó immunrendszerrel rendelkező test. Ez a megállapítás a legnagyobb ember alkotta szervezetekre is igaz: egy erős állam sokkal hatékonyabban veszi fel a küzdelmet a világméretű válságokkal, járványokkal, mint egy legyengült, tartalékok nélküli, saját bajaival, krónikus betegségeivel küszködő ország. Az előbbi gyors gyógyulásra, az utóbbi elhúzódó, visszaesésekkel járó lábadozásra számíthat, miközben a teljes felépülés egyáltalán nincs garantálva. Különösen, ha a beteg felelőtlenül viselkedik a kór elleni harc során: nem ismeri fel időben a bajt, rosszul választja meg a kezelés módját, vagy rosszul hasznosítja korlátozott mértékű erőforrásait. Az európai országok február eleje óta tartó rázkódásai tökéletes lenyomatai ennek az állapotnak.

A járvány és a vele begyűrűző válság eltérő tehetségű kormányok vezetése alatt álló, eltérő erőben lévő államokra sújtott le. Volt, aki komolyan vette a veszélyt, volt, aki bagatellizálta. Voltak felelősséget és a döntések súlyát vállalni kész politikusok, voltak, akik csak sodródtak az árral. Vannak országok, amelyek a korábban megtermelt és felelősen őrzött tartalékaikból most képesek önerőből is újraindítani gazdaságukat, és vannak, amelyeket külső segítség nélkül az összeomlás és a lecsúszás réme fenyeget. Európa a koronavírus-járvánnyal újra két nagy táborra szakadt. Az egyik oldalon állnak az erős, felelős országok, a másik oldalon a gyengék és felelőtlenek. Bár vannak különutasok is, ez a két nagy európai tábor földrajzi és civilizációs értelemben egyértelműen behatárolható.

Magyarország, Közép-Európa és a legtöbb nyugati ország erős és stabil gazdasággal vághatott neki a válságkezelésnek, s a járvány kitörésekor határozottan lépett fel, a déli országokat viszont legyengülve találta a válság. Ez a gyengeség fejetlenséggel, kapkodással, vezetési inkompetenciával párosult, ami természetszerűleg hozta magával a pánikot, az állampolgári fegyelmezetlenséget és az állami intézményrendszerbe vetett bizalom megrendülését. Míg több nagy nyugati állam és Közép-Európa hatóságai, ellátórendszerei és gazdasága jól vizsgázott, délen az ellátórendszerek összeomlottak. Közép-Európában leginkább a kilábalás sebessége, az újrakezdés módja a vita tárgya, délen a cél a gazdasági és pénzügyi összeomlás elkerülése.

„2007-hez képest ma Magyarország nem a leggyengébbek, hanem a legerősebbek klubjában található”
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés