A spontán szegregáció is szegregáció

2020. január 15. 9:24
Ercse Kriszta
Vendégszerző
Válasz Szilvay Gergely írására, aki ugyan nem él úgy, mint a romák, de voltaire-i parafrázisként valószínűleg haláláig küzdene, csak hogy úgy élhessenek, ahogyan most.

A szerző oktatáskutató, interkulturális szakértő

 

Szilvay Gergely írása (A spontán szegregáció: nem szegregáció, hanem jog) színhús állatorvosi lova egy bizonyos fajta gondolkodásnak, élet- és világszemléletnek (tegyük hozzá, jellemzően egy bizonyos, igen jól paraméterezhető élethelyzetből, egy bizonyos társadalmi csoport tagjaként, néhány, javak és privilégiumok ellátottságában hasonló életmód- és életstílus-törzs tagjaként). Elsősorban ezért érdemes és fontos foglalkozni vele, reflektálni rá, nem pedig azért, mert különösebben magvas vagy értékhordozó. Itt jegyezném meg, hogy annak ellenére lehetne mindkettő, hogy speciel jómagam nem értek egyet a mondanivalójával. A színvonalas, felkészült alternatív vélekedések elismerésének ugyanis sorosista, szélsőbalos/liberális (igény szerint) oktatásszakértők és integrátorok világában helye van.

A szegregáció – definíció szerint az elkülönítésnek az a formaváltozata, mely az érintettekre károsan hat, hátrányos helyzetbe hoz, ártalmukra van –, a heterogén társadalomban való együttélés, az identitások-többes identitások, a társadalmi, sőt; kormányzati felelősség egy annál komplexebb kérdéskör, mint ahogyan a közgondolkodás, az önjelölt/hivatásos közgondolkodtatók – így a szerző maga is – látja, láttatják. A kérdéses cikkben megjelent érvelés tele van tévedésekkel, és olyan állításokkal, amelyek mindazoktól a tényezőktől nem igazak, amit a szerző nem-tudásából fakadóan (inkompetencia), vagy tudatosan figyelmen kívül hagyott. Mindezek mellett van egy morális vetület is, ahogyan elfogadhatatlan és embertelen, de menjünk sorban.

A szerző szerint a spontán szegregáció nem szegregáció. Hát de, az. Az állapotot jellemző ártalomokozáson nem változtat az állapot létrejöttének körülménye, de valójában nem is pontosan derül ki, hogy Szilvay mire gondol, amikor spontán szegregációról beszél. Már csak azért sem világos, mert folytatásul veretes helyzetanalógiaként (?) az amerikai polgárjogi küzdelmek idejét-eseményeit idézi fel – kérdés, hogy valóban a feketék akkori szegregációjáról gondolja-e, hogy az spontán volt.

Az integrációval kapcsolatos dilemmáját megosztja: nem látja át, hogy egy bizonyos csoporthoz (etnikum, nemzetiség, kultúrkör – gondolom én, hogy ilyesmit ért alatta) tartozó identitás hogyan őrizhető meg az integráció során történő többségi identitáshoz való szükségszerű asszimilációval. Érdemes lett volna ezzel a kérdéssel kezdeni – nem az a baj, ha az embernek kérdései vannak, ám azokat jó helyen kell feltennie –, mert (remélhetőleg) a kompetens válaszadó idejekorán rámutatott volna arra, hogy már maga a kérdés sem helyes: az integráció ugyanis nem kényszer-asszimilációt jelent. Ez az egyik nagyon fontos pontja az írásomnak – ugyanis ez a tévképzet él valószínűleg mindenkinek a fejében, akinek ez az érvelés kedvére való. Sőt, ugyanez a téves elképzelés lehet az oka annak is, hogy a 2000-es években – tegyük hozzá, főleg az EU-csatlakozásunk feltételeinek való megfelelés kényszere alatt – megindult integrációs törekvések (ilyenek is és olyanok is) kimenete végső soron a kudarc jóleső érzetével tölthette el az ellendrukkereket: lám, mi itt nagy erőkkel integrálnánk, ezek a romák meg az istennek nem akarnak asszimilálódni.

Az integráció – másképp befogadás – valóban nem az ideális együttélés kialakításának végső állomása – azt inklúziónak hívják –, de mindenképpen van egy nagyon fontos szükséges, de nem elégséges feltétele magának az eljárásnak (így a fogalom értelmezése is szemlélet-kötött): szó sem lehet az írásból is csöpögő, illetve jelenleg Magyarországon széles (és minden) körben népszerű és magától értetődő monokulturális, normatív világértelmezésnek, mely szerint „az én kultúrám – nemzeti, társadalmi csoporti – A kultúra, normáink és értékeink, ebből következő elvárásrendszereink vitathatatlanok és örökkévalók, mindenki, aki más, az deficites, alábbvaló stb”. Az integráció a világban létező eltérőségek egyenértékűségét képviseli.

Az identitásokkal kapcsolatos tanácstalanságát szeretném oldani a következő információval: nem egy identitásként élünk. Többes identitásokról beszélünk, melyek az életben betöltött, szituatíve változó szerepeinkkel vannak összefüggésben. Feltételezem, mindenki megtapasztalta már, hogy attól, hogy bizonyos helyzetekben anya/apaként van jelen, később főorvosként vagy postásként, majd amatőr színjátszóként, mindegyik esetben tud jól működni anélkül, hogy az egy másik szerepét károsítaná. Azaz nincs ellentmondás egy kisebb csoporthoz ÉS a teljes társadalomhoz („magyarok”) való egyidejű tartozás esetében.

Természetesen mivel marginalizált csoportokról beszélünk, a kérdés összetettebb egy tankönyvi példánál: hogy valóban megértsük a szereplők gondolkodását, viselkedését, figyelembe kell vennünk a társadalmat meghatározó hatalmi struktúrát. Ez az, amit Szilvay Gergely nem tett meg, és az írása minőségére vonatkozó kritikának többek között ez is oka. Ugyanis ha az ember ír egy lendületes kinyilatkozást egy társadalmi problémáról, nem nagyon engedheti meg magának, hogy alapvető kérdésekkel ne foglalkozzon. A somlói galuskából kipiszkálhatjuk a mazsolát, ha nem szeretjük. Egy korrekt és színvonalas érvelésből viszont sajnos nem eliminálhatjuk azokat az amúgy evidens tényezőket, amelyek gyengítenék a mondanivalónkat.

A társadalom nem homogén. Semmilyen szempontból nem az. Csoportok alkotják (melyek tagjai más szempontból másmilyen csoportokat alkotnak – hát igen, ez van, a biodiverzitás átka, hogy sajnos semmi sem fekete-fehéresíthető), mely csoportok a társadalmi élet szempontjából (is) eltérő lehetőségekkel, tulajdonságokkal, többek között hatalmi, azaz érdekérvényesítő potenciállal rendelkeznek. Ha valóban őszintén érdekel minket, hogy a romák miért élnek – minden erőfeszítésünk ellenére…? – zárt, elkülönült közösségekben, akkor először is érdemes gyorsan végigszaladni azon, hogyan is működik az, mikor az ember megválaszthatja, hol (és hogyan!) él. Ott kezdődik, hogy minőségi oktatást kap – és ennek biztosítása a mindenkori kormány dolga és felelőssége, amit képtelen volt már húsz éve is biztosítani, tíz éve viszont már nem is akar. Igazán nagyszerű lenne, ha a szerző – jobb újságírók amúgy is szoktak ilyet csinálni – előzetesen elmélyedne abban a témában, amiről beszél, jelen esetben a minőségi oktatás feltételrendszerében, mielőtt beadva derekát a wishful thinkingnek, asztalra csap, hogy márpedig olyan nincs, hogy szegregált iskolába ne lehessen cigány gyerekeket együtt tanítani valami megnyugtató magyarázattal. Röviden: nem, nem lehet.

A minőségi oktatásnak ugyanis az is része, hogy minden (roma és nem roma!) gyereket felkészít a heterogén – azaz sok szempontból sokféle – társadalomban való együttélésre. Ez pedig úgy, hogy a nevelődés közege nem sokszínű-sokféle, nem lehetséges. Ez azon szakmai kérdések egyike, amit még laikusok – a kevéssé éleseszűek is – is elég könnyen át tudnak gondolni. Minőségi oktatással lehet a munkaerőpiacon olyan pozíciót foglalni, amely olyan jövedelmet biztosít, hogy az alapvető jogaink gyakorlása közben meghozott, elkerülhetetlenül költséges döntéseket finanszírozni tudjuk.

A szerző kijelenti, hogy az elfogadásnál van fontosabb érték, megnevezi a közösséget és az egyéni szabadságjogokat. Talán nem az első vagyok, aki jelzi számára: a közösségben való együttélés semmilyen módon nem megy elfogadás nélkül. Minden egyénnek meg kell tanulnia elfogadni azt, ami más – ami nem olyan, mint ő. Az egy elég veszélyes dolog, hogyha a szerző – mert ezt sugallja – annak alapján teszi a közösségből legitim módon kirekeszthetővé a romákat, hogy ők nem fehérek (mint mi). És azt hiszem az is érvényes elvárás, hogy a társadalom minden tagjának legyen lehetősége – valódi lehetősége – döntéseket hozni. Nem csak a fehéreknek.

Amikor cikke elején képmutató és abszurd módon áradozik a mindent – még az amerikaiak erőszakos integráló törekvéseit is … – felülíró közösség kulturális kohéziós erejéről, azt felejti el megemlíteni, hogy a hatalommal nem rendelkező, kisebbségi csoportok, Magyarországon a romák a társadalmi kirekesztés következtében élnek olyan körülmények között, ahogyan; nem egyenrangú, értékelt részeiként a „fehér” köztereknek, a társadalmi hierarchia aljára szorítva. Ez a szegregálódás nem az ő választásuk, nem az ő döntésük. A fehér többségi társadalom megfosztja őket – most már nyugodtan fogalmazhatunk így: az emberhez méltó életminőség eléréséhez szükséges feltételektől (oktatás, egészségügy stb.), százezreket hagy emberhez méltatlan körülmények között élni. És a túlélés olyan életstratégiákat kényszerít ki (szemlélet, norma, viselkedés stb.), melyet a hatalmi pozícióban lévő, javakkal, lehetőségekkel bőségesen ellátott középosztály – hisz az egész rendszer rájuk van optimalizálva – prominens tagjai elszörnyedve vetnek meg. E tekintetben mindegy is, hogy azt nyíltan náci frázisokkal teszik, esetleg saját szabadságjogaikért kiabálva, vagy akár együtt érző paternalista köntösbe bújtatva.

Számos egyéb, a képet teljessé tévő információ kívánkozna még ide – mindaz, amiről a szerző nem tud és/vagy nem írt. Jelenségek, hatások, amelyek jellemzik a társadalmi beilleszkedés, kölcsönös elfogadás, kölcsönös konszenzuskeresés folyamatát. Amikor a cél valóban a mindenki számára élhető élet biztosítása, és nem az amúgy is privilégiumok buborékában növekedett fehér (…) kivételezettek rendszerigazoló elméletének polírozása. A lényeg ugyanakkor úgy érzem, elhangzott: a sokféleségek egyenértékűsége, a minden ember joga az emberi élethez, a hatalommal rendelkezők felelőssége akkor is, ha nem a saját javaik halmozásáról és érdekeik képviseletéről van szó. Minden érdemi vitának helye van, de lebutított, manipulált narratívák ezt nem igazán teszik lehetővé.

 

Összesen 139 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ismét egy önjelölt világmegváltó, aki az íróasztal mögött rájön a tökéletes világ titkára. Csak az a fránya valóság ne lenne.
Amúgy meg egy roppantul dagályos írás, a kétharmadát simán ki lehetne húzni, és semmivel sem mondana kevesebbet. Az állításaival nagyon könnyen lehetne vitatkozni, csak rengeteg idő felesleges elpocsékolása lenne. Javaslom a szerzőnek, hogy próbáljon többet emberek közé menni. (nem, ne csak kirakatcigányok közé, akik elmondják neki azt, amit a szociológusok hallani akarnak, hanem "sűrűbb" helyekre is, meg esetleg azok közé is merészkedjen, akik panaszkodnak a közelben lakó cigányokra, és próbálja magát beleélni a helyzetükbe, a láthatóan meglévő előítéletei mellőzésével)

Hínnye, ha a spontán szegregáció is szegregáció, akkor lehet, hogy perelnem kéne ez Oxfordi egyetemet, mert nem tanulhattam ott különféle kirekesztő praktikáik, meg borsos árfekvése miatt csak olcsóbb angol egyetemre futotta. Ja és Soros is csak egy középszerű marxista amcsi egyetemre adott ösztöndíjat, pedig a Princetont vagy a Harvardot jobban bírtam volna. Lehet, perlem őt is.

Nagyon igaz. Charles Murray harmincéves szociológiai felmérésének az eredménye is ezt mutatja:
"Murray's Law

Murray's law is a set of conclusions derived by Charles Murray in his book Losing Ground: American Social Policy, 1950–1980. Essentially, it states that all social welfare programs are doomed to effect a net harm on society, and actually hurt the very people those programs are trying to help. In the end, he concludes that social welfare programs cannot be successful and should ultimately be eliminated altogether.

Murray's Law:

The Law of Imperfect Selection: Any objective rule that defines eligibility for a social transfer program will irrationally exclude some persons.
The Law of Unintended Rewards: Any social transfer increases the net value of being in the condition that prompted the transfer.
The Law of Net Harm: The less likely it is that the unwanted behavior will change voluntarily, the more likely it is that a program to induce change will cause net harm."

A 3. pont pont erről szól. Az első kettő meg arról, hogy a segélyek, bárhogy is húzzák meg a határokat, mindig kizárnak tényleg rászorultakat, másrészt minden segélyprogram a segélyezettek számát fogja növelni, tényleges segítség helyett.
Ezek már nagyon régi tapasztalatok (negyven éves! amit azóta is csak megerősítenek az azóta történtek), természetesen a szociális segélyek kiosztásából élők (a szociológusokat és egyéb tanulmányírókat is ideértve) nem ismerik el Charles Murray, saját, jól felfogott érdekükben, és továbbra is egyfajta lila ködben élnek.

Ercse Krisztának üzenném, érdemes lenne lassan az elérhető legmodernebb tudományos publikációkat is lapozgatnia a témában. Mondjuk Robert Plomin professzor munkáit, amiben az edukáció sikerességének öröklött faktorait tárja fel. Tőle Kriszta megtudhatná, mekkora bullshit is az a mantra, hogy a jó iskolák, a "jól taníccsák" elegendő a biztos iskolai előmenetelhez. A jó iskola plomini értelemben nem az, ahol a legbriliánsabb tanárok tanítanak a legmodernebb eszközökkel, hanem az, aminek körzetében a legtöbb diplomás szülő él. Azért van ez így kedves Kriszta, mert a legújabb tudományos vizsgálatok szerint az iskolai előmenetel legerősebb faktora a szülőktől örökölt képesség- ez maga 60%-ban felel a kimenetért. Krisztának azért elismerem nehéz dolga lesz. Egy egaliter balliberális oktatáskutató a valóság, a cigány etnikai csoport edukációs vergődése láttán nem tehet mást csak a magyarok szegregációját-rasszizmusát tudja okként felmutatni.
És akkor ilyeneket ír:
"Magyarországon a romák a társadalmi kirekesztés következtében élnek olyan körülmények között, ahogyan; nem egyenrangú, értékelt részeiként a „fehér” köztereknek, a társadalmi hierarchia aljára szorítva. Ez a szegregálódás nem az ő választásuk, nem az ő döntésük. A fehér többségi társadalom megfosztja őket – most már nyugodtan fogalmazhatunk így: az emberhez méltó életminőség eléréséhez szükséges feltételektől (oktatás, egészségügy stb.), százezreket hagy emberhez méltatlan körülmények között élni."
Ha ez igaz Kriszta, akkor magyarázza el nekem, a cigányaink legközelebbi rokonai az északnyugat-indiai dalitok miért élnek ugyanúgy putrikban, kiközösítve a falvak és városok szélén, mint nálunk? Pedig ott mindenki füstös képű...
Kriszta egy utolsó információ: a 600 éve integrálhatatlan cigányság nem olyan mint a befogadó nemzet: az átfogó elemzések alapján az európai cigányok átlagintellektusa nem éri el a 80 pontot! Ez a hendikep a kognitív képességek igen erős genetikai determinizmusa miatt kúrálhatatlan hátrány lesz- amit jól mutat a cigányság 1% közeli diplomás aránya, mozdíthatatlansága a NÉKOSZ mozgalom idején és olyan recens fiaskó mint Rosivall prof cigány orvos kalandja, vagy a Mohácsi sisters sivalkodása mert a cigány gyerekek 25%-a a szellemi fogyatékos sáv lakója.
Európában két sikeres cigány integrációs protokoll volt- az egyik termékei a spanyol gitánók, a másik a romungrók. Mindkét esetben az endogámia feltörése, azaz genetikai beavatkozás történt- Mária Terézia nagyon jó érzékkel látta meg az integráció egyetlen eredményes útját...

És erre Kriszta szánjon ötven percet az életéből, sokat fog segíteni: Plomin prof Google-talk előadása...
https://www.youtube.com/watch?..

A szülők azt szeretnék, hogy a gyerekeik biztonságos és barátságos környezetben az elvárt tudást felhalmozva végezzék iskolai tanulmányaikat. Egy olyan körzetben, ahol a cigány tanulók aránya meghaladja az 10%-ot már sérül a barátságos környezet, 15%-nál az elvárt tudás, 20%-fölött pedig oda a biztonság. Gyagya Krisztánk nem is sejti, hogy az ilyen, 20%-fölötti cigány tanulóval megvert iskolák tulajdonképpen melegágyai a rasszizmusnak, xenofóbiának. Az itt gyötört magyar diákok felnőttként nem társnak, hanem elkerülendő csapásnak tekintik egész életükben a cigány honfitársaikat.
Az integrált iskolák és a cigány domesztikáció lázálmát én nem a szerencsétlen, anyagiakban nem dúskáló vidéki magyarokra lőcsölném- igenis vegyék ki részüket ebből a tarisznyás belpesti lebegők is. Akkor kezdjük el mint amerikában, buszoztatni a leglepukkantabb cigánygyerekeket az elit-iskolákba, a Radnótit is beleértve. Annyi eredménye bizonyosan lenne a projektnek, hogy kevesebb lebegő oktatáskutatónk lenne a jövőben...

Pedig Radóékkal sokat publikált. Ebben az anyagban az egyházi iskolákat ostorozza, mint a szegregáció melegágyait:
http://www.staff.u-szeged.hu/~fejesj/pdf/En_vetkem_online_hq.pdf#page=177

Tiszteletre méltó dolog, ha valaki beleáll tőle eltérő nézetekkel folytatott vitába. Nem nagyon értem azonban, hogy mit vár Ercse Kriszta egy olyan vitacikktől, amely tele van minősítő kifezezésekkel és nem csak kiérezhető, hanem ki is mondott 'szakmai' felsőbbrendűséggel és leereszkedő kioktatással.

A valódi vitában igyekszünk megérteni a másik fél állításaiból kikövetkeztethető értékszempontjait, illetve megvizsgálni érvelésének racionalitását, s azzal vitatkozunk, amit megérteni vélünk. A vita során szembeállítjuk a másikéval a saját értékeinket és az azokból levezethető állításokat. Megértési szándék nélkül nem lehetséges valódi vita, csak a másik minősítgetése.

A vita célja valójában soha nem a másik meggyőzése, mert ez akkor és ott nem lehetséges, hanem az értékszempontjaink kölcsönös feltárása és ütköztetése, illetve az irracionális érvelés leleplezése. Kedves Kriszta, ilyen törekvés ebben az írásban nem lelhető fel. Visszafojtott és ki-kitörő indulat azonban igen. Szilvay Gergely írásában indulatnak nyoma sem volt. Ön miért nem tudja a témával kapcsolatban az indulatait elhagyni és csak az érvelésre koncentrálni? Ez itt a fő kérdés, ezen kellene először elgondolkoznia és ezt elmondania nekünk, eltérő értékállásponton és véleményen lévőknek.

Te hülyébb vagy, mint amilyennek eddig tűntél: ha MINDEN formája tilos, akkor az önkéntes szegregáció is az. Tehát ha van egy homogén cigány és magyar közösség, akkor egy-egy családot ki kell emelni, és át kell költöztetni a másik helyre.
Ugye?
Viszont szépen megcáfoltad Ercse ezen mondatát: "szó sem lehet az írásból is csöpögő, illetve jelenleg Magyarországon széles (és minden) körben népszerű és magától értetődő monokulturális, normatív világértelmezésnek, mely szerint „az én kultúrám – nemzeti, társadalmi csoporti – A kultúra, normáink és értékeink, ebből következő elvárásrendszereink vitathatatlanok és örökkévalók, mindenki, aki más, az deficites, alábbvaló stb”. - ugyanis a törvény mindenkire egyformán vonatkozik, nincs olyan, hogy más faj, szín, vallás miatt más elbírálásban részesülnek.

Látom, az egész cikk kapcsán ennyi maradt meg benned, hogy "bezzegszilvay!"
Mondjuk tőled ez nem meglepő.

Valóban így van, a gyakorlatban nem mutattak jobb módot a társadalomba való visszailleszkedésre a közmunkánál.

Ugyanaz, mint a goebbelsi propagandamódszerek. Mindegy, hogy mennyi benne az igazság, csak elég sokszor kell ismételni, minél több helyről, hogy tényként fogadják el.

"Voltaképpen annyit állítottál eltartott kisujjal, hogy ez egy nagyon hosszú írás, aminek az állításait részletesen tudnád megcáfolni de sajnos nincs kedved"

Nem is volt egyéb szándékom, mivel nem megjelentetésre szánt válaszlevelet fogalmaztam Ercsének, hanem egy véleményt írtam a kommentmezőbe, szemben ugye Ercsével, aki cikkben reagált Szilvay cikkére. Egyébként a későbbi kommentekből elég szépen leírták azt, ami le lehetett írni Ercséről és a cikkéről.
Ezzel szemben te Ercse cikke alatt nekiálltál bezzegszilvayzni, ami mondjuk elég szánalmas.

"éppen az aktuális témával kapcsolatban próbálja meg elemzőnek láttatva magát bevédeni a kormányzati fő üzenetet"

Nem tudom, nekem úgy tűnik, hogy lényegében ugyanaz az álláspontja, mint ami pár éve volt, mégpedig alapvetően konzervatív (vagy legalábbis szemben áll a mai baloldali divatos irányzatokkal). De ha már elmúlt időszak, a régi magyar népmesékről vagy New Orleansról szóló cikkével is nyilván "az aktuális témával kapcsolatban próbálja meg elemzőnek láttatva magát bevédeni a kormányzati fő üzenetet" (egyébként mit jelent az, hogy "bevédeni"?)
Nem lehet, hogy te változtál abban az elmúlt pár évben?
Ha már gőgös tempóról van szó, Ercse válaszában véletlenül sem fedeztél fel "eltartott kisujjal" "gőgös tempóban" közzétett "egyetlen érvényes" igazságot?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés