„Macron az igazi populista, mégsem nevezik annak”

2020. január 2.

Szilvay Gergely
A jobboldalon régi probléma, hogy mindenki azt hiszi, aki egy lépéssel tőle jobbra van, az szélsőséges. A baloldalon valamiért nincs ilyen félelem – mondja lapunknak Douglas Murray brit konzervatív publicista, a jobbközép hetilap, a The Spectator szerkesztője.

„Ha ugyanis mindenki náci, akkor senki sem az”<br>Fotó: Földházi Árpád

Miért írta meg legújabb könyvét, a The Madness of Crowdst, amely nagyrészt a genderőrületről szól?

Az angolszász világban nagy divatja van az identitáspolitikának, azaz a csoportjellemzőkre alapozott politikai azonosulásnak. Ezek a csoportjellemzők általában a nem, a szexuális orientáció vagy a bőrszín, a rassz. Határozottan ellenzem ezt a megközelítést, mivel sokkal inkább megosztja a társadalmat, mintsem egyesíti. Így meg akartam támadni az egész ideológiát és az identitáspolitika gyakorlatát is, figyelmeztetve arra, hogy mindez hová vezet.

Hogyan fogadták a könyvét? Sok támadást kapott?

Sokkal kevesebbet, mint gondoltam. Jóval népszerűbbnek bizonyult, hogy megtörök bizonyos progresszív tabukat a nemek kapcsolatát, a homoszexualitást és a rasszok kérdését illetően, mint reméltem. Az egész „woke-ideológiát”, amely ezeket az ügyeket képviseli, ideológusok és propagandisták egy kis csoportja erőlteti, akiknek sikerült belőni az üzeneteiket a közbeszédbe. De nem voltak képesek oly sokak gondolkodását megváltoztatni, mint gondolnánk. Egyszerűen csak megfélemlítik az embereket, akik nem mernek beszélni.

Mi kell ma egy ilyen könyv megírásához?

Némi humor, az, hogy rávegyük magunkat, hogy olvashatatlan szövegeket elolvassunk. Emellett tisztában kell lennünk vele, hogy a világ megőrült.

Mintha polarizálódna a politikai paletta, a centrista középbal és középjobb pártok kiüresedtek, és markánsabb szereplők jelentek meg a színen. Hogy látja?

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés