Az irgalmas migráns – A kereszténység védelmében III/I.

2019. december 21. 9:39

Kiss Ferenc SJ
Jezsuita blog
Jézus a migráns, aki lehetne a felebarátom.

„Ugyanígy, amikor egy rászorulóval találkozunk, általában nem az jut róla eszünkbe, hogy mi szorulunk az ő segítségére. Reflexből talán azt gondoljuk: »Ha most jót teszek vele, én leszek olyan, mint Krisztus«. De ha szívünkkel a megfeszítettet látjuk, akkor tudjuk, hogy az előttünk álló rászoruló már olyan, mint Jézus. Abban a mozzanatban, amikor a rászoruló földi ínségén enyhítünk, őáltala Isten az üdvöt ajándékozza nekünk.

Szent Ágoston a húsvét hetén mondott (mai számozásunk szerint 239-es) beszédében ezt így fejti ki: »Ne légy arra soha büszke, ha valamit a szegénynek adtál; Krisztus szegény volt. Ne légy arra soha büszke, ha befogadtad az idegent; Krisztus idegen volt. ... Ne mondjátok szívetekben soha: 'Én adok, ő kap; én üdvözlöm és befogadom, neki szüksége van az oltalomra.' Talán amire neked van szükséged, az ennél jóval több. Talán akit befogadsz, egy szent; neki szüksége van kenyérre, neked az igazságra; neki szüksége van oltalomra, neked a mennyekre; neki szüksége van pénzre, neked az igazságosságra.«

Valóban nehéz a megfeszítettben és a szamaritánusban, a rászorulóban és az idegenben Jézust felismerni. Ez a kihívás és a meghívás abban, ha a »migráns« szóval a nagypéntekről szóló gondolatmenetben is elvégezzük a behelyettesítést. A megfeszítettet szemlélve mondhatjuk, hogy ma van, aki számára a migráns a gyűlölt, lenézett, megvetett, istentelen, kirekesztett átutazó idegen. Mégis ő az, akinek a segítségére az én lelkem mindennél jobban rászorul.

Jézus a migráns, aki lehetne a felebarátom.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az egész gondolatmenet súlyosan téves, kedves jezsuita atya! Az irgalmas szamaritánus példabeszéd ugyanis egy egyénnel szembeni történetről-lelkiségről szól. Most viszont a tömeges migrációról van szó, Európa identitásának elvesztéséről van szó, s legfőképpen arról, hogy van jobb szeretet-módszer - az afrikai helyi segítés - a migránsokkal szemben. Mi magyarok betartjuk a példabeszéd eredeti jézusi intencióját, de elutasítjuk annak életidegen és észellenes interpretációját. Ahogy szent Pál nagyszerűen írja: segíts a másikon, de úgy, hogy magad bajba ne kerülj.

Szeressük a migránsokat, jó. De azért biztonság kedvéért jó helyen van az a harckocsi a Bazilika mellett.

Európában mára már csak a zsidó kultúra, vallás maradt életben, meg néhány jezsuita, akik készülnek áttérni. A katolikus egyház éppen felszámolja önmagát., a díszlet egyes elemei még megmaradtak.

Azon kívül egy angyal figyelmeztette őket, hogy Heródes keresteti, mert meg akarja öletni Isten Fiát.

Az egyiptomi menekülés.
Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.” Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Mt 2,13-15

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés