Plasztikbomba

2019. július 15. 07:58

Veczán Zoltán
Magyar Hírlap

Az apokalipszisriogató lelkiismeretfurdalás-ipar kinézte magának legújabb áldozatát.

„Tikk-takk, tikk-takk. Ketyeg az időzített bomba, huszonhatodik órában vagyunk, jön a kataklizma, ha nem teszünk gyorsan valamit. Mindannyian, most, azonnal, kötelező jelleggel. A jeleket mindenki láthatja: például bálnák ágaskodnak egy száz éve tengerét vesztett ország Parlamentje előtt, mutatván felelősségünket az óceánok szennyezettségében. Az apokalipszisriogató lelkiismeretfurdalás-ipar kinézte magának legújabb áldozatát, ez pedig most a műanyagot használó, tehát nem megfelelőképpen fogyasztó ember (s nyilván a nyugati ember, noha a legtöbb szennyet már réges-rég Ázsiában termelik az ilyen skrupulusoktól nem szenvedő tömeghatalmak).

Az élharcosok is adottak a mozgalomhoz, s mint az lenni szokott, a naiv, jóakaratú emberektől az igazi zaklatógépekig terjed a skála. Legutóbb például értelmiségi, zömmel női ismerőseim részéről lepte el az üzenőfalamat a műanyagmentes július egyébként tiszteletreméltó vállalásával kapcsolatos különféle tartalmak özöne. Voltak köztük jóhiszeműek és a saját felelősségre koncentrálóak: ebben sikerült, abban nem sikerült tartani a fogadalmat, csináljátok ti is, fontos dolog ez. Voltak riogatóak is szép számmal, a legszebb korakeresztény apokalipszisvíziókat is megszégyenítő mindmeghalunk pánikkeltéssel. S végül voltak azok a posztok, amelyek úgy épültek fel, hogy egyrészt ők ugyan akarták volna teljesíteni a vállalást, de Valaki Más miatt nem tudták, másrészt ezért rohadék a Valaki Más, aki miatt egy kicsit megint elpusztult a bolygó.

Persze, aktivista tradíció a legkisebb ellenállás felé haladni (régi vicc, de milyen igaz, hogy az állatvédők is inkább a szőrmés nénikékkel kötözködnek, s nem a Pokol Angyalaival), és hagyomány inkvizítori szigorral számon kérni a tegnap kialakult mániájuk pontos követését. A legjobb célpont esetünkben például a kávébarista, aki napi tizenkét órában áll vacak fizetésért a kedves hőbörgő rendelkezésére, hogy elkészítse neki a túlárazott szójás platómentes lattéját, méghozzá minden lélegzetvételre kiterjedő vállalati protokoll szerint. Beleszállni egy szerencsétlen bérrabszolgába, mert automatikusan szívószállal adja a jeges kávét – száz lájk. Ha beleír a vendégkönyvbe is, felmehet az kétszázig is.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/151621

Ajánljuk még a témában