Dél-Afrika: a multikulturális pokol tornáca

2019. május 12. 10:52

Gazdag István
Demokrata
Ezt a valaha virágzó országot az alig negyed évszázados fekete hatalom egy harmadik világbeli „sz..rfészekké” változtatta.

„Ezzel a progresszív jelennel szemben kockáztassunk meg egy reakciós visszatekintést a múltba. Amikor 1994-ben a fehér uralom sírásójaként Frederik de Klerk átjátszotta a hatalmat Nelson Mandelának, aki azt fegyverrel képtelen volt megszerezni, a földrész vezető gazdaságát hagyományozta ez utóbbi pártjára, az Afrikai Nemzeti Kongresszusra (ANC): a fejlett nyugati országokéval versenyző kommunikációs és szállítási infrastruktúrát, modern és virágzó pénzügyi szektort, energetikai függetlenséget, változatos ipart, magas színvonalú technikai kapacitást és ütőképes hadsereget. Alig szabadult meg azonban a »faji elnyomástól«, az új Dél-Afrika azon nyomban a predátor ANC zsákmányává vált, amelynek káderei egymással versengtek az ország kifosztásában, pártprogramként a korábbi marxista lózungot neoliberális maszlaggal helyettesítve. Amikor végül egy belső pártpuccs eredményeként a korrupció karikatúrájának számító Zuma elnök helyébe Ramaphosa alelnök került, a nyugati média előre ivott a medve bőrére: halleluja, ezentúl minden rendben lesz, és a »maffiózó« Zumának az „erényes« Ramaphosára való lecserélésével a »szivárványnemzet« ismét a »puritán« Mandela szellemiségét fogja követni. Valójában azonban minden maradt a régiben, és az a tény, hogy egy zulu helyébe egy venda lépett, semmit sem változtatott meg az országban. Az egykori bányászszakszervezeti vezetőből elnökként a nyugati bányavállalatok bábjává vált Ramaphosa az övéi iránti szociális érzékenységét sutba dobva kolosszális magánvagyont harácsolt össze magának, a kormánypárt Julius Malema vezette radikális szárnyának kritikájára válaszul pedig elővette az ANC faji kártyáját, ideális bűnbakként szokás szerint a fehér farmereket téve felelőssé az ország növekvő gazdasági és szociális problémáiért. Maga Malema állapította meg, hogy Dél-Afrikában a helyzet ma rosszabb, mint az apartheid alatt volt, csupán annyi változott, hogy egy fehér kormány helyébe egy fekete lépett. Azt persze elmulasztotta hozzátenni, hogy 1994 előtt a feketék nem haltak éhen, ingyenes oktatásban és orvosi ellátásban részesültek, az elektromos hálózat kifogástalanul működött, a vízhiány ismeretlen volt, a rendőrség pedig tette a dolgát. Mindez azonban már a múlté. 25 év alatt Mandela mozgalma általános káoszba, társadalmi depresszióba és gazdasági hanyatlásba vezette Dél-Afrikát, amely annak ellenére, hogy − elsősorban a maradék fehérek iparkodásának eredményeként − továbbra is az egész földrész GDP-jének egynegyedét adja, a Világbank szerint mára az öt legkevésbé hatékonyan teljesítő afrikai ország egyike (a Comore-szigetek, Madagaszkár, Szudán és Szváziföld társaságában). Ezt a valaha virágzó országot tehát az alig negyed évszázados fekete hatalom egy harmadik világbeli »sz..rfészekké« (Trump dixit) változtatta.

Ha mindez nem lenne elég, Dél-Afrika abban is látványos kudarcot vallott, amiben a leginkább példamutatónak kellett volna lennie: a rasszok békés egymás mellett élésében, a rasszizmus és a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásában az állítólagos »szivárványnemzet« utópiájához híven. Márpedig az új Dél-Afrikában nemcsak a gyászos múlt tipikus relikviáinak számító fehérek, hanem a fényes jövő ideális embertípusát megtestesítő félvérek (coloured) is úgy érzik, hogy a társadalom peremére szorultak. »A (feketék) azt mondják, hogy mi semmik vagyunk. Korcsok. Se fehérek, se feketék«, panaszkodik egyikük. »A feketéké minden lehetőség«, kontrázza egy másik. »Sokkal kényelmesebben éltünk az apartheid alatt. Elláttak minket iskolai csomaggal, benne az összes íróeszközzel. Dajkáink voltak az iskolákban. Rend volt, és fegyelem. Az apartheid kormány gondoskodott az oktatásról, az egészségről, a lakhatásról. Ez a kormány nem törődik velünk. Jobban szeretem az apartheidet.« (»First we were not white enough, now we’re not black enough«: South Africa’s »coloured« community say they »preferred« apartheid as they tell of being marginalised like »forgotten sheep«, dailymail.co.uk, 2019. április 26.) Íme, a kultúrmarxista társadalommérnökség Európa számára ajánlott társadalmi modelljének drasztikus valósága.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 65 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az apartheid nem is volt olyan rossz, ezért Izraelnek büszkén kellene beleállnia a történetbe, ha már a "fehér" Dél-Afrikával kötött szövetségét a komcsik soha nem fogják megbocsátani.10X nagyobb a GDP/fő mutató értéke mint a 2/3 "palesztin" Jordániának . Még egy bukott arab államra nincs szükség.

Amit a Dél-Afrikai Köztársaság kapcsán látunk, az csupán az, ami egy humán erőforrásban gyenge országgal történik, ha megszűnik a szabadversenyes kapitalizmus.
A négymillió üldözött fehér adja ennek az országnak a smart frakcióját- nélkülük ez csak egy sima afrikai hell-hole lenne.
Sokat lehetne erről beszélni, de egy videó ezer szónál többet ér:
ez a baj Dél-Afrikával:
https://youtu.be/7PuN1-WrfoI

Nem értem, mi a probléma? Dél Afrikát megkapták az afrikaiak, és ezt hozták ki belőle.

Európa viszont az európaiaké, és Dél Afrika példája mutatja, hogy ennek nem szabad változnia. Az afrikai maradjon az ő Afrikájában, az az övé.

Hát erős izgalmi állapotban lehetsz, ha nem ismerted fel a videó rozmármozgású főhősében Zuma elnök szeretett unokaöccsét. Tudod ez a fajta korrupció ismeretlen magyarországon- ez a 80-as IQ világa...

Mi volt ami nem igaz az állításában? Komolyan érdekelne a véleményed.

Mivel érdemben nem szólsz hozzá, eddig voltam rád kíváncsi, mint minden idióta balos, te is kapod az x-et.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés