Félreértett gender?

2014. július 3. 7:25

Szilvay Gergely
Mandiner
A patriarchizmus és a heteronormativitás ellen való küzdelem hiábavaló utópia, amely ha véletlenül sikerrel jár, mellékhatásai rosszabbak lennének, mint az áldásai.

Nemrég matematika-professzori állást hirdettek meg a berlini Humboldt Egyetemen, ahol egy férfi bizonyult a legjobb pályázónak, azonban nem vették fel őt, mert az álláspályázat az egyetemi női esélyegyenlőségi célokkal is össze volt kapcsolva. Az állás így betöltetlen maradt. Így harap saját farkába a genderizmus? Csoda-e, hogy egyre több kritika születik az ideológia egyre vadabb hajtásai ellen?

Terjednek a gender-ellenes mozgalmak Európában, amelyek félreértik a gender-elméletet – hangzott az alaptézise a jelenséggel foglalkozó minapi konferenciának. Az előadók hangsúlyozták: a gender-elméletet családellenesnek, a nemeket „megszüntetni”, uniformizálni akarónak beállító mozgalmak félreértik a gendert, amely még csak azt sem állítja, hogy szabadon választhatnánk magunknak nemi irányultságot. A konferencia szimbolikus„ellensége” Gabriele Kuby német szociológus volt, aki nemrég járt Magyarországon a Danube Institute konferenciáján második, magyarra lefordított könyvének megjelenése (Globális szexuális forradalom) alkalmából, és akivel a Mandiner is készített interjút. A gender-konferencia szervezői elismerendően nagyvonalúan, a párbeszéd jegyében meghívtak egy katolikus teológust is az egyházi álláspont ismertetésére. Emellett pedig megfogalmazódott a kérdés: van-e genderminimum? Mi pedig feltesszük a kérdést: lehet-e radikálisan egyenlősítő célokért küzdeni úgy, hogy ne legyenek annak rossz mellékhatásai?

*

A feminizmusnak (amely ezek szerint a gender-elmélettel részint azonos, részint rokon dolog) az előző száz évben elismerendő sikerei voltak abban, hogy a nőket ne pusztán „asszonyállat”-nak tartsák a férfiak. Ki ne tartaná ma is üdvözlendőnek, hogy a nő nem a férj tulajdona, hogy az azonos munkáért azonos bér jár, hogy a nők is szavazhatnak, hogy a családon belüli erőszak ellen fel kell lépni; ki nem tartaná azt pozitívnak, hogy a felsőoktatás egyetemi hallgatóság nem exkluzív férfiklub többé?

Bizonyára a politikának is jót tesz, ha – II. János Pál szavaival élve – a „női princípium” is helyet kap benne, és ki ne csóválná a fejét az „üvegplafon” létezése miatt? Valamint léteznek nőiesebb férfiak és férfiasabb nők − persze sokak számára már eleve a tulajdonságok férfias és nőies felosztása is egyfajta patriarchális csökevény. Jogos az elvárás, hogy a férfiak is vegyék ki részüket a háztartás ügyeiből, legyenek családbarátok, támogassák feleségüket, ne csak a feleségük támogassa őket; ahogy az anyaság védelme is teljes mellszélességgel támogatható. Konzervatív szempontból a gyermeket vállaló nők munkaerőpiaci diszkriminációja is felháborító. A nőtörténet és társai legitim vizsgálódási területek − habár a Gender Studies szakok szemlélete számomra meglehetősen idegen.

A „társadalmi nem” olyan szempontból jogos fogalom, hogy a nemi szerepekre hatással van a szocializáció és a kultúra is, amiben felnövünk; valamint hogy (biológiai) női és férfi mivoltunk nem kárhoztathat minket kötelező jelleggel, bebetonozott, kizárólagos szerepekbe, munkakörökbe. Én azonban mégis Anna Moirral és David Jessellel tartanék, akik Agyszex című, a Mandiner által már ismertetett kötetükben foglalták össze és bizonyították, hogy bizony inkább a szocializáció és a kultúra épül biológiai-pszichológiai adottságainkra, nem pedig fordítva. A két szerző számos pszichológiai-szociológiai felmérést, kutatást idézve arra jut: a férfi és női szerepek már az anyaméhben eldőlnek. A gének gondoskodnak róla, hogy férfiak vagy nők legyünk szexuálisan, a fogantatás után hat-hét héttel pedig az agy is követi ezt (rendellenes esetben nem követi). A gének és a hormonok elvégzik az agy férfi vagy női „huzalozását”, ahogy az inkább férfiakra, és inkább nőkre jellemző tulajdonságok is mindenféle szocializáció nélkül jellemzőek ránk.

Anna Moir és David Jessel meggyőzően bizonyítja az evidenciát: a lányok és fiúk az első pillanatoktól kezdve különböző területeken jobbak és rosszabbak egymásnál. A „nemi sztereotípiák” szerint való nevelés vádja pedig legalább részben nem igaz: az iskola első évei szinte szervezett összeesküvésnek tűnnek a fiúk hajlamai és képességei ellen − aztán egyes előnyöket a fiúk behoznak, másokat nem, és egy időben a lányoknak lesz kedvezőtlen az oktatási stílus.

Az izraeli kibucokban egy időben megpróbálták teljesen egyenlően nevelni a lányokat és fiúkat, egyfajta unisex módon: közösen végezték a háztartási teendőket, váltogatták a szerepeket. Azt remélték, pár nemzedék és eltűnnek a különbségek. Azonban három-négy nemzedék után is ragaszkodnak nemileg sztereotip szerepeikhez az ott neveltek; a nők szülnének és anyák lennének, kevéssé érdeklik őket a kibuc gazdasági ügyei, 90 százalékuk visszatér a „női munkákhoz”. „A nők tehát veleszületett, biológiai jegyeikkel utasítják el azt az Utópiát, amit, mint a többit is, férfiak találtak ki” – állítják az Agyszex szerzői. Természetesen nem bebetonozott törvényekről van szó, hanem törvényszerűségekről; amelyeket nem cáfolnak a kivételek, nem cáfol az, hogy ma a sokkal több lehetőséget a nők (és egyébként a férfiak is) örvendetes módon jobban kihasználják. A határvonalak nem olyan egyértelműek, üdvözlendő módon nagyobb a mobilitás, de a hangsúlyok és a törvényszerűségek ugyanazok maradtak – eredetük pedig nem szocializációs, hanem biológiai és kulturális gyökerű. Ha ennek állítása szexizmus, akkor szexista vagyok.

*

Ha elolvasom az ENSZ vagy bármely más releváns szervezet hivatalos dokumentumait a genderről és a gender-mainstreamingről, meglehetősen unalmas, és ami bosszantóbb, idegesítően általános, azaz tartalommal többféleképpen kitölthető megfogalmazásokat találok. Nők egyenjogúsága, diszkrimináció-mentesség, kirekesztés-ellenesség, tolerancia, szabadság: csupa szép fogalom. Semmi szokatlan, semmi meglepő. Ilyen általános megfogalmazásban természetesen a luficélok támogatandók. Mit látunk azonban, amikor a gender-elméletet megpróbálják gyakorlatra váltani, politikai célokat társítva hozzá?

Az elméleti háttérfilozófiák és alapok összehasonlító elemzését most mellőzném, inkább nézzük a gyakorlati részt. A konzervatív (valamint jobboldali és keresztény) szempontból támogatandó célokon túl a gender-mainstreaminggel szorosabban-lazábban, de szétszálazhatatlanul kitűzött célok közt, amelyekért a különféle, egymással szorosabban-lazábban együttműködő szervezetek küzdenek, olyanok szerepelnek, mint a melegházasság, az LMBTQ-nak rövidített alternatív nemi identitások normálisként és problémamentesként való elismerése, az abortusz, a lombikbébi-programok, a mesterséges megtermékenyítés és hasonlók, amelyeket egy igazi konzervatív nemigen támogathat. Genderminimum ide vagy oda, a konzervatív mainstreamnek nem fog tetszeni a török transzvesztita szépségverseny. A konzervatív mainstream elviseli, tolerálja, de nem fogja ünnepelve támogatni a melegfelvonulást.

A konzervatív (és libertárius) mainstream agybajt kap a gyűlöletbeszéd-törvényektől és nem feltétlenül tartja jó ötletnek a pozitív diszkrimináció olyan formáit, mint akvóták (nem is beszélve Viviane Reding vállalati kvótaötleteiről), Igen, tudom, vannak olyan konzervatív-keresztények, akik támogatnák a parlamenti női kvótát; és vannak liberális jobboldaliak, akik nincsenek ellene az abortusznak vagy a mesterséges megtermékenyítésnek. Mindegyik témakörre fel lehet hozni ellenpéldákat, ez azonban visszafelé is igaz (lásd a melegházasság-ellenes melegek esetét). Továbbá mulatságos, hogy az angol Facebookon ezentúl hetven gender közül lehet válogatni (az 56 kevés volt). A Talita-féle megfogalmazások viszont szimpatikusak, bár közpolitikák terén nem mindig értek velük egyet. A magamfajták nem akarnak gender nélkül születő csecsemőket, mint ez a kanadai aktivista (remélem, ő csak egy szélsőséges jelenség), nem akarnak gendermentes iskolákat, mint Kanadában.

Elfogadom, hogy a gender − amelynek különféle áramlatai és megnyilvánulási formái vannak, radikálisabbak, mérsékeltebbek, egymással is harcban állók vagy épp együtt küzdők − nem gondolja magát családellenesnek és nem óhajtja uniformizálni, összemosni a nőket és a férfiakat. Lehet, hogy az én képem is „homályos” a gender-elméletről és bizonyára nem minden, a gender ernyője alá sorolható elmélet, mozgalom, akármi vallja egyaránt magának a fent felsorolt célokat. Én azonban e kavalkád alapján úgy látom, a Kuby-féle radikális gender-elleneseknek nem pusztán a saját hibájuk, hogy nem tudják pontosan definiálni, mi ellen küzdenek, és így vonják le a saját következtetéseiket az egész jelenség és a gender-mainstreaiming céljaival kapcsolatban.

*

Lehet, hogy a gender-elmélet nem az, aminek kívülről látszik − de valamiért mégis annak látszik, aminek. A feminizmus egyik emblematikus alakja, Simone de Beauvoir szerint „a házasság visszataszító konvenció”; „míg le nem romboljuk a családot a család mítoszával együtt, a nők elnyomatása fennmarad.”; „a házasság megkétszerezi a családi kötelezettségeket s minden egyéb társadalmi gyötrelmet is.” ; „el kellene tiltani, hogy a nőnek egyedüli hivatása, szakmája lehessen a házasság.” Nyilván ezekkel a mondatokkal még a szerzőt tisztelő feministák jelentős része sem ért egyet teljes mértékben; és a markáns meggyőződésű ideológia-alapítók későbbi tanítványai általában árnyalják, alakítják mesterük elméletét. De talán érthető, ha a gender-elmélet kritikusai nem tudják az ilyen mondatokat teljesen elválasztani „homályos ellenségképüktől”.

Hajlamos vagyok egyetérteni a Oravecz Éva Csilla legendás magyar narancsos cikkével a feminizmus (vagy legalábbis egyik ága) és a szex összefüggései kapcsán, miszerint „a feministák azért támadják a férfiakat, mert önmagukkal nincsenek megbékélve”. Hozzáteszi: „játsszunk el a gondolattal, mi történne, ha egy rigófüttyös nyári reggelen arra ébrednénk, hogy mától a férfiak helyett a feminista nők kezébe került a világ távkapcsolója. Vinné-e az a dolgokat előbbre? Azt hiszem, nyugodt szívvel és amúgy franciásan tehetünk egy kövér ikszet a nem válasz mellé. Mert az univerzum köszöni szépen, ugyanúgy nem kér a feministák uralmából, mint a mostani leosztásból.”

A Szociális- és Családügyi Minisztérium honlapján található gender-meghatározásmegmosolyogtató módon a világ teljes jobblétét a gender-mainstreamingből vezeti le, és olyan, konzervatív szempontból irreleváns lózungokat szögez le, minthogy a gender-mainstreaming „újabb lépés az egyenlőség felé vezető úton” (kit érdekel az egyenlőség?); vagy hogy  „nagyszabású gazdasági és társadalmi intézkedésekhez, s ezek révén jelentős többletforrások felszabadításához vezet” (brrr, mi van?); olyan, legalábbis aggodalomra okot adó kijelentéseket is tesz, hogy „tartós változásokra van szükség a társadalomban: át kell alakítani a szülői szerepeket, a családszerkezetet, a munka- és időbeosztást, akár az intézmények működését is”. Na, hát a szülői szerepek és a családszerkezet átalakításának kívánalma megint olyasmi, amit alátámasztja a genderellenes mozgalmak félelmeit. Megint csak Agyszex.

Akármennyi feladatot fog végezni a férfi a gyermek és a háztartás körül (vállaljon minél többet, nagyon helyes), akkor is a csecsemő és az anya lesz egymáshoz közelebb. A női nemi hormonok szorosan összefüggnek a nők utódgondozási igényével. Az anya jóval ügyesebben és rátermettebben látja el szülői feladatait, és jobban érzékeli, mire van szüksége a gyermeknek. Akárhogy is lázadozik a férfi, hogy kizáratott a szülői szerep legintimebb, legbensőségesebb valójából; sajnos bele kell nyugodnia, hogy felesége sokkal inkább rá tud hangolódni a gyermekre, mivel női agya alkalmasabb erre. Az igazán meghitt szülő-gyermek viszony az anyák osztályrésze.

*

A sikeres gender-mainstreaming mellékhatása az gyakran ellenkező irányba mutat: elpuhult, lélekben meggyöngült férfiak, a magányos küzdelemben megkeményedett nők bukkannak fel a korábbinál sokkal nagyobb számban. Kérdés, van-e köze a gender ideológiájának a mi nyugati társadalmaink öngyilkos demográfiai tendenciáihoz. Ironikus módon talán az agrárius, feudális kor falusi családjainak munkamegosztása lehetne az idillikus állapot a gender-elmélet és az egyenlősítés hívei számára, hiszen akkor még nagyjából közösen vezette a háztartást, végezte (persze felosztott feladatok szerint) a ház körüli munkát és a mezőgazdasági melót férj és feleség.

Az a helyzet, hogy a gender elméletek támogatható céljaihoz nincs szükség feminizmusra, genderre és hasonló ideológiákra. Hiába létezett és létezik a történelemben hosszabb-rövidebb ideig elnyomás, talán mégsem az elnyomás-felszabadulás a történelem legrelevánsabb értelmezési formája. A patriarchizmus és a heteronormativitás ellen való küzdelem hiábavaló utópia, amely ha véletlenül sikerrel jár, mellékhatásai rosszabbak lennének, mint az áldásai. Sziszifuszi munka, pürrhoszi győzelem. Nem vagyok biztos, hogy jó az az irány, ha az egyenlősítés teljes programja végén a Macskafogó seggéből kipotyogó szelidített macskákhoz hasonló férfiárnyékok jönnek létre. Nőnek és férfinak születünk, hogy aztán ne mássá, hanem nővé és férfivé váljunk. Veszélyesen okos és tettrekész férfiakat és veszélyesen okos, elbűvölő nőket akarunk! 

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 106 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Sajnos nem tudok érdemben hozzászólni, mivel figyelmemet a mandiner reklámja köti le, s nem tudom, hogy hozzászólás helyett Ananászlét, vagy Natúr joghurtot vegyek. Elkezdek számolni, s gondolkodni. A mandinernél azért még jobb reklám felületek és szerzőgárdák is találhatók.

Válaszok:
Julismama2 | 2014. július 3. 7:56

Használj Adblock kiegészítőt reklámok ellen.

Válaszok:
Türelem | 2014. július 3. 8:27

"Egysegelem" számára két örökös hívószó van. Az egyik a háború, a másik a szexuális deviancia.

Vélelmezem, hogy már a gyakorlatban is kipróbálta, talán Sharon oldalán a palesztinok gyilkolását, igen arra a bizonyos táborra gondolunk. Amikor bármilyen fegyveres konfliktus kerül terítékre, a legagresszívabb héjék vérszomjával csap le a témára, egyetlen egy emberi vonás, érzelem nélkül. Kiirtani, lebombázni, megsemmisíteni, ezen gondolatok vezérlik.

Csak zárójelben, nagyon sajnálom a három izraeli fiatalember halálát, megrendít minden ilyen eset. S fáj, hogy abban a régióban nincs béke, már történelmileg is többet érdemelnének. Viszont furcsa volt azt hallani izraeli illetékes szájából, hogy a palesztinok ezzel átléptek egy törvényt, mely szerint nem lehet gyermekeket ölni.

Ezzel a törvénnyel mélyen egyet értek, s keményen felelősségre vonnám az ilyen gyilkosságok elkövetőit. De óhatatlanul szembe jutott az a képsorozat, amikor izraeli katonák az apa kezében tartva ölték meg a palesztin kisfiút. Az nem lépte át az emberi törvényeket?

No persze egysegelem számára ez utóbbi is dicséretes dolog.

A másik hívószó, nyilvánvalóan érintettként, a szexuális devianciák témaköre. S nyilvánvalóan, túl született hübriszén, az érintettsége is teszi, hogy képtelen elfogadni mások álláspontját. Úgy érzi, hogy mindenben nála az abszolút igazság.

Már Nietzsche a Zarathustra-ban megírta, hogy nincs abszolút igazság. Ön se tartson ennek birtoklására igényt, miként mások oktalan, nagyképű, alap nélküli kioktatására sem.

A gender és más hozzá hasonló elméletek a társadalom alapjainak, a családnak, a vallásnak a szétverését szolgáló eszköztárba sorolandók. A privát szférában kulturált formában megélt másságot - egysegelem-ét is - elfogadom, tiszteletben tartom, de annak társadalmiasítását, agresszív terjesztését, vonatkozási ponttá tételét, bizonyos természeti és morális alapelvek fölé helyezését elvetem.

Törzsvendég vagy a mezei mandineres közönség soraiban...

Neked írom, mert a cikkíró úgysem olvassa.
Nincs olyan, hogy patriarchizmus. Olyan van, hogy patriarchátus.
Csak gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét.

A társadalmi egyenlőtlenség kérdését azért nem keverném a nemiséget érintő devianciákkal. Miként írtam, elismerem, tiszteletben tartom, egyetlen szóval nem bírálom a másságot, azt azemberi történelem integráns részének tekintem.

Mindaddig, amíg nem jelennek meg vonagló, alapvető erkölcsi normákat, érintkezési szabályokat áthágó emberek felvonulás keretében. Mindaddig, amíg elméleti rendszerek nem születnek a normálistól eltérő jelenségek magyarázatára, s azokat nem kívánják a normalitás részévé tenni kodifikált formában.

A társadalmi egyenlőtlenségeket nem korlátoznám le a nőkre, azt mindkét nem esetében, az egész emberiségre vonatkozóan vizsgálnám. De több szempontot figyelembe véve. Az egyik a szociális, a másik talán még ennél is fontosabb, a kulturális.

Miért nem akarja az európai ember elfogadni más kultúrák premisszáit akkor, amikor a liberálisok annyira harcolnak itt a multikulti érvényre juttatása érdekében. Aminek halálát több felelős nyugati politikus is kimondta.

Miért van az, hogy a folyamatosan támadott iszlám országokban, például Törökországban, de arab emirátusokban is egyre több nő ragaszkodik a burkához, csadorhoz? Értelmiségiekről is beszélek.Csak súgok, az expanzív nyugati elméletekkel szembeni nemzeti öntudatra ébredés jegyében is.

Miért kell mindig kívülről beleszólni más népek életébe? Miért akarnak minden áron uniformizálni? Többek között a női egyenjogúság kérdésében is. S ez vonatkozik a másság kérdéskörére is.

Én leginkább az tapasztalom a környezetemben, hogy sok nő nem is magának, nem is a férfiaknak, hanem a többi nőnek kínozza magát.
A nők ugyanis piszok kegyetlenek tudnak lenni egymással, megszólják a fizurát, öltözködést, viselkedést,egyszóval a külsődleges tulajdonságokat,a felszínt. (Ha nem alkalmazkodsz ehhez, kigolyóznak. Tehát-alkalmanként- részben alkalmazkodom)
A férfiaknál ez a versengés a bicepszre, észre, gazdasági javakra, hódítási potenciálra megy ki, és sokkal tisztább, egyértelműbb eszközökkel.
Tudom, sok nőtársam nekem esik most, de ez a személyes tapasztalatom.

Sokféle közegben dolgoztam én is, mindig könnyebb volt a férfiakkal együttműködnöm (akár főnökként, akár beosztottként), mint a nőkkel,sokkal korretebbek voltak.
Ez a személyes tapasztalatom, másnak lehet más.

Válaszok:
peninsulavaldes | 2014. július 3. 12:35

Ne nézd már ilyen feketén-fehéren a dolgokat!
Senki nem kívánja vagy fogadja el a pofont vagy a verbális agressziót, én biztosan nem.
Mégis azt mondom: természetesen egyenlő esélyeket kell biztosítani a nőknek minden területen, de ne legyünk már szentek! Nem vagyunk azok.

Pistike az oviban megmutatja a kukiját Marikának.
- Nekem van ilyenem, neked meg niiincs!
Marika otthon elmondja, mit mondott Pistike.
- Mond meg Pistikének, hogy ha megnősz, annyi olyanod lehet, amennyit csak akarsz!

Kedves Zsusztina!

Először talán Önmagával, női mivoltával, önképével kellene néhány dolgot megbeszélnie, tisztáznia, sorba vennie. Továbbá sérelme, diszharmóniája okait.

A tájékozódás sem árt meg az embernek. Éppen a héten láttam az Euronews egyik riportjában azt, amiről beszéltem. nem hinni, hanem látni kell, igen, értelmiségi arab nők, egyetemisták egyre többen veszik fel a hagyományos öltözetet. De kérdezem, mi ezzel a baj? Hol a keresztény toleranciája? Ha már a keresztény értékekre hivatkozik. Ha valaki ezt teszi, attól nagyobb megfontoltság, alaposság, tolerancia várható el.

Dehogy. A nők a férfi munkatársat/főnököt mindig jobban elfogadják, mint a saját nembelit.

Így van.
Akkor is, ha a fejem limonádéval van töltve.
Ez szomorú.

Én így látom, kellemesebb férfiakkal dolgozni, mint nőkkel.

Egy bonyolult kérdéshez két egyszerű megjegyzés :
1. A gender-probléma gyökere , hogy nem ismer el normatív emberi természetet . Ekkor pedig a legvadabb egyéni öteletek sem utasíthatók el , mert nincs hivatkozási alap .
2. A férfi és női szerep "egyenlősdi" értelmében való szemlélete onnan ered , hogy nem látják be : az egyenlőség a különbözőségBEN is valósítható . A nő nem attól lesz "egyenlő" , ha utánozza a férfi létet , hanem ha ugyanolyan origanilitással valósítja a maga női létét , mint egy férfi . S ez fordírva is igaz .

hogy jobban dolgoznának azt nem mondanám, a szorgalom az nem nem függő.
az viszont igaz, hogy nem kell feltétlen a magassarkú, smink stb. főleg ha csak féri fogásra van.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés