Ön hogyan és miért kezdett ennyire érdeklődni a gender-elmélet iránt?
52 éves koromban megtértem katolikusnak, és ezzel új fényben láttam a társadalmat. Észrevettem, hogy a szex tematizálja a közbeszédet, állandóan a szexszel kapcsolatos dolgokról beszélünk. Mi döntünk az életről? Ez súlyos lázadás Isten ellen! Nem fogadjuk el, hogy kaptuk az életet, és mi akarunk dönteni felőle! El akarjuk dönteni, hogy egy élet méltó-e arra, hogy megszülessék; mi akarjuk eldönteni, hogy megéri-e leélni egy életet; mi akarunk dönteni arról, hogy véget vetünk-e az életünknek; mi akarjuk eldönteni, hogy nők vagyunk vagy férfiak. Ez az eredeti bűn. Évának azt mondta a kígyó: olyan leszel, mint az Isten. Ez az alapvető bűn, nem akarjuk elismerni, hogy van felettünk egy Isten, aki korlátozza a szabadságunkat, és hogy az igazi szabadság az, ha Isten akarata szerint élünk és cselekszünk. Ezen a paradoxonon nyugszik a valódi szabadság! Amikor rajta vagyunk ezen az úton, tudjuk, hogy ez az igazság, de ha nem, akkor azt mondogatjuk, hogy Isten elnyom minket. Ekkor az ösztöneink rabszolgájává válunk. Nincs abszolút szabadságunk, mivel Isten teremtményei vagyunk.
Hogy látja: tudni kell a genderről az embereknek, vagy jobb, ha kevesen hallanak róla?
Természetesen tudatni kell róla, hogy ismerjék a veszélyt és ellen tudjanak állni! Szerintem kötelességünk tudni a veszélyről! Sok országban jártam, elmondtam, hogy itt van ez a veszély, ami az Európai Uniótól, az ENSZ-től és a nagyvállalatoktól érkezik. Legyünk óvatosak, mert valami értékes van a tulajdonunkban! A család értékes, és mindenki tudja ezt. Az igaz szeretet ösvénye is értékes, arra pedig Isten hív minket.
Hogyan beszél a genderről egy ateistának, akit nem nagyon érdekel, hogy Isten mire rendelte?
Elmondom neki, hogy én hiszek abba, hogy Isten létezik. És ha ez igaz – márpedig még senki nem bizonyította be az ellenkezőjét –, ez a szívünkbe van írva. Amikor egy ateistával beszélek, megpróbálok a szívére hatni. Majd megpróbálom ráébreszteni, hogy a szeretet miről is szól tulajdonképpen.
Lehet a gender ellen vallás nélkül is érvelni, vagy ez hiábavaló vállalkozás?
A gender egy őrültség, tudományos alapon cáfolható, nincs szükség hozzá Istenre. A gender teljesen tudományellenes és teljesen a racionalitás ellen való, ésszerűtlen. Szóval nem kell vallásosnak lenni, hogy ellenezzük.
Miért őrültség?
Mert nyilvánvalóan őrültség, ha maga azt mondja, hogy ön nem férfi, és ha én azt mondom, hogy nem vagyok nő. Szerintem ez ésszerű kijelentés: hogy maga férfi, én pedig nő vagyok.
Azt gondolja, hogy a vallásnak vissza kellene térnie a közéletbe és a közbeszédbe?
Igen, azt, mivel minden kultúrát meghatároz a természetfelettiről vallott felfogása. Mit hiszünk, mit akarunk hinni a transzcendensről? Azért fogalmazok így, mert értelmes emberek vagyunk és kérdéseket tudunk feltenni. Akármelyik keresztény felekezethez tartozunk, valami nagyon értékes van a tulajdonunkban, amit el kell mondanunk az embereknek! Ez Isten szeretetének üzenete, s hogy van méltóságunk, mivel Isten képmására teremtettünk. Ez gyönyörű üzenet! Szükségünk van a jó transzcendens vonatkoztatási pontjára, különben az erősebb fog dönteni mindenről.
Ha egyértelmű, hogy a gender őrültség, akkor miért vannak, akik szerint nem az?
Mert a bűn foglyai, és nem akarják belátni, hogy ez őrültség.
S hogyan tudunk küzdeni a gender ellen?
Találja meg mindenki a maga útját!