Pataky Attila megrendítő őszinteséggel mesél arról a pillanatról, amikor 41 év alkotótársi kapcsolat „lepergett” előtte, amikor a színpadon meglátta zenésztársát. Egy életnyi közös dal, több mint száz megszületett mű, arany-, platina- és gyémántlemezek – és még mindig ott a szenvedély. Mert ahogy ő mondja: amíg egy-egy dalért képesek „ordítva veszekedni”, addig érdemes tovább csinálni.
Az adásban szó esik betegségről és gyógyulásról is.
Pataky kendőzetlenül beszél arról, mit tanított neki a rák: vágyakozni újra arra, ami és aki van. A jelen erejéről, a kimondott szó súlyáról, és arról, miért nem szabad a hiánynak élni.
Nála a haza nem politikai jelszó, hanem emlék, nyelv, dal, gyerekkor és felelősség. És amikor azt mondja: „Szeressétek egymást, ez a magyar megmaradás kulcsa”, azt nem szlogenként halljuk – hanem hitvallásként.
Siker, hit, hűség, hatalom – mindenre érkezik egy-egy tömör, mégis mély gondolat. Megtudjuk, mit jelent számára az idő, miért nincs szabadság az Eddától, és hogyan lehet 75 évesen is tele energiával, békével és tűzzel egyszerre.