Ez valami óriási égés: Magyar Péter akkorát hazudott, mint talán még soha

Lelkes híveinek szemébe könnyeket csalva Magyar Péter annak idején be­jelentette: az európai parlamenti mandátumával járó nem csekély, extrák – amihez csupán be kéne járnia a munka- helyére – nélkül is havi több mint hárommillió forintos apanázsának felét jótékony célra ajánlja fel. Miután előzőleg megígérte, hogy semmiképp nem ül be az EP-be, kellett valami szépségtapasz a szószegésre. Ez lett a karitatív gesztus. 

Csakhogy – mint arra a Mandiner hírportálon olvasható cikkében kollégánk, Francesca Rivafinoli részletesen rámutat –

Hacsak nem kamuzott a dokumentum kitöltésénél. A számlájára kerülő euró mennyisége ugyanis szinte megegyezik az adott időszakra vonatkozó képviselői tiszteletdíj teljes összegével. 

Mindez azért fontos, mert újabb adalékot jelent az ellenzéki vezér szavahihetőségének megítélésében. Kampány van, a heves fogadkozások időszaka – márpedig „Official The Man” a jelek szerint aligha tartja be, amit ígér. 

Ha az Európai Néppárt vezetője, Manfred Weber azt mondja, náluk ökölszabály Ukrajna uniós tagságának és háborús finanszírozásának támogatása, a Tisza pedig abban a klubban focizik, ráadásul a pártot otthagyó, a belső viszonyokat jól ismerő Csercsa Balázs szakpolitikus szerint is nagy az egyetértés, ugyan miért kellene elhinni bármit, amit ebben a témában a tiszás politikusok állítanak? Ők is tudják, ha színt vallanának, a magyar társadalom többségével mennének szembe, kockáztatva a kormányváltás esélyeit.

Igaz lehet ez a gazdasági tervekre is. Számos elképzelés a 2010 előtti időszakból jól ismert ellenzéki szakértők mondásaira rímel, és az európai bizottsági elvárásoknak is megfelel. Ott írják a kottát, ám az itteni zenészek most azt próbálják eladni, hogy nem abból akarnak előadni. A bal­liberális oldal örök szakértője, Felcsuti Péter a minap mégis úgy fogalmazott:

Tehát mind az adózás, mind a családpolitika, mind a rezsicsökkentés vagy a háborúhoz való viszonyulás tekintetében elementáris kockázat rejlik a Tiszában. 

Különösen igaz ez az utóbbi esetben: Kijevben – és persze Brüsszelben is – nyíltan az ellenzéki párt győzelmének drukkolnak. Abban látják az esélyét annak, hogy hazánk nem fekszik keresztbe bizonyos terveknek. Ezek lényege: hiába totális kudarc minden téren az előző négy év Ukrajnában, a harcokat a végsőkig folytatni kell.

Félreértés ne essék: az ukránok hősök, védik a hazájukat. Csakhogy nem mindegy, milyen áron, ahogy az sem, mennyibe kerül ez Európának. A vezetőkkel van a gond. Az Egyesült Államok már kiszállt, így könnyen ránk marad a tetemes számla és a háborúba sodródás veszélye. Aki erre nemet mond, nem szavazhat Magyar Péterre.

***

(Nyitókép: Hatlaczki Balázs / Magyar Nemzet )

***