Szeretett szövetségeseink a szemünkbe szerették volna mondani, hogy nem vagyunk szuverén ország

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert

„Tilos gazdaságilag semlegesnek lennünk. Mondjuk az USA sem az, hiszen például jelenleg kedvezőbb feltételek között kereskedik az oroszokkal, mint velünk. A nyugati szövetségeseink szerint nem vagyunk szuverén ország, mert mi mást jelenthet az, hogy csak azzal kereskedhetünk akikkel azt nekünk ők megengedik? És egyébként szerintük mi olyanokkal nem kereskedhetünk, ápolhatunk gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat, akikkel ők egyébként bőszen kereskednek.

Attól tartok ebben a témában nincs több, ezen urak, hölgyek és transz(atlanti) személyek szerint mi gyarmat vagyunk és pont. Szeretnék minden kedves atlantistát emlékeztetni arra, hogyha szó szerint betartanánk azokat az intelmeket, amelyeket Brüsszelből és a nagy vízen túlról ontanak magukból a szeretett szövetségeseink, akkor 25-30 százaléknyi életszínvonal eséssel kellene számolnunk. Ami szeretett szövetségeseink szívének igen kedves lenne, mert például megbukna a jelenlegi kormány, aki pont azért nem csinálja meg ezeket az ostoba ideológiai őrületeket, mert például hatalmon szeretne maradni. Ez csak az ilyen magyar kormányok esetében csúnya hatalomvágy, más esetben természetes emberi tulajdonság, hogy a politikusok a hatalom csúcsán folytatni szeretnék áldásos tevékenységüket.

Nyugati szövetségeseinkben, akiket egyébként szívünk minden melegével rajongunk, egy dolgot nem tudnak elképzelni, azt, hogy egy kormány öncélként, ideológiamentesen, az őt megbízó állampolgárai jólétét szolgálja. Nem azt mondom, hogy tökéletesen, vagy nem érzi magát attól jól, hogy ő a kormány, csak azt az egyet nem tudják már elképzelni sem, hogy valakinek nem Európa, a még több Európa, az Európai Unió, a transzatlanti együttműködés az első, hanem a saját országa. Rendkívül vicces, amikor az amerikai nagykövetségen a nyomásgyakorló ember összerántja az elvtársait (lásd még a Varsói Szerződés tanácskozó testületét) és közösen jól felháborodnak azon, hogy mi magyarok például energiát meg nyersanyagot olcsóbban és nem drágábban akarunk vásárolni. Teljesen érthető, hogy a magyar kormány nem kívánta magát képviseltetni ezen a rendezvényen. Egyrészt semmi újat nem hallott volna, másrészt ezek az alakok nagyon érzékenyek is, még a szokásosnál is bunkóbbak lesznek, ha az igazat a szemükbe mondják. Arról nem is beszélve, hogy a nyomásgyakorló ember jövő szerdára már lejárt lemez lehet. És persze szép bizonyítéka a szuverenitásunknak, hogy nem kell önkritikát gyakorolnunk egy olyan gyűlésen, amilyet utoljára az ötvenes években rendeztek nálunk, amikor is a megbírált párttagok a párttaggyűlésen önkritikát gyakoroltak a tagság és vezetőség előtt.”