Egy éve miniszter, kinevezésekor jogi szuverenitásunk védelmét is célként tűzte ki. Ezen a téren hogy állunk?
A nemzeti szuverenitásunkat folyamatosan támadások érik, állandósultak a külföldi beavatkozási kísérletek. A szuverenitásunk védelme számos területen értelmezhető. Fontos lépés volt a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrejötte, ami jó példája annak, hogyan kell megvédeni egy ország szuverenitását. Ezen a területen is lesz még teendőnk a következő időszakban. Egy határozott gondolkodásmódról van szó, amelynek lényege: nem adjuk fel a nemzeti függetlenségünket! Az Alaptörvény meghatározza azokat a kérdéseket, amelyekben önállóan gyakoroljuk a szuverenitásunkat, s azt is, melyek azok, amelyekben az Európai Unióval közösen döntünk. Folyamatosan ellen kell állni minden olyan törekvésnek, amely arról szól, hogy az Európai Unió intézményei a nemzeti hatáskörök rovására próbálják kiterjeszteni a hatalmukat. Ilyet tapasztalhatunk például a bevándorlással kapcsolatban, továbbra sem kényszeríthetnek minket arra, hogy beengedjünk migránsokat Magyarországra, s ezen keresztül Európába is. Résen kell lenni, hiszen sokszor jogi köntösben próbálnak politikai kérdéseket átvinni, amire nekünk akkor is politikai választ kell adni.
Ott van például a kirívóan magas büntetésről szóló ítélet az Európai Bíróságtól a határvédelmi rendszerünk kapcsán. Noha ellentétes a magyar szabályokkal, végre kell hajtanunk. Mit lehet tenni?
Egyrészt határozott politikai választ kell adni, és be kell mutatni a döntés abszurditását mindenkinek. Úgy fogjuk ezt tenni, hogy megadjuk a lehetőséget a hozzánk érkező migránsoknak, hogy busszal egyenesen Brüsszelbe utazhassanak. Szerintem élni fognak vele. Lássák csak arrafelé, milyen következménye van egy ilyen bírósági döntésnek! Emellett természetesen áttekintjük a jogi lehetőségeit annak, hogyan tudjuk elhárítani az ítélet negatív következményeit, folytatjuk a jogi küzdelmet. Trócsányi László volt minisztert kértük fel arra, hogy dolgozza ki a részleteket. Már vannak is ötleteink, ezekre majd kitérünk a későbbiekben, ám előtte minden eshetőséget körbejárunk. Az uniós jogrendszer, ahogy már említettem, kellően bonyolult ahhoz, hogy – úgymond – megtaláljuk a „kiskapukat” rajta. A most induló nemzeti konzultáción pedig újra megkérdezzük az embereket, hogy kövessük-e Brüsszel migrációs politikáját, vagy jogunk van kimaradni a migránsok betelepítéséből.
Egyre többen utasítják el az illegális migrációt, elég csak a németekre tekinteni”
Miközben mintha az EU is a szigorítások irányába mozdulna, a szintén nemrég született migrációs paktum kapcsán úgynevezett opt-outot jelentettünk be Hollandiával közösen. Ez mit jelent?
Először is: valóban kezd változni a fősodor is, egyre többen utasítják el az illegális migrációt, elég csak a németekre tekinteni. Az egyedi rádöbbenéseknek azonban káros következményei is lehetnek: Berlin épp a schengeni vívmányt számolja fel a saját belső határainak lezárásával. Ebből is látszik, hova vezethetnek a hibás döntések; ha annak idején az EU is elfogadja a magyar álláspontot, most nem itt tartanánk. Az opt-out egy jogi eszköz a kvótarendszerben gondolkodó legújabb migrációs paktumból való kimaradásra, bár úgy látom, az értelmetlen intézkedés végül nem is fog megvalósulni. A születése azonban rámutat az EU-ban jellemző lopakodó jogalkotásra, amire korábban már utaltam. Ebben az esetben végül egyszerű többséggel tudtak keresztülvinni egy változtatást miniszteri szinten, noha teljes konszenzusra lenne szükség.
Semmilyen eszköztől nem riad vissza a baloldal a számára fontos ideológiai kérdésekben, mint például a migráció.
Hasonlót tapasztaltunk a Sargentini-jelentés elfogadásakor, amikor az Európai Parlament minden korábbi szabályt felrúgva egyszerűen nem vette számításba a tartózkodó szavazatokat.
Ebből lett a jogállamisági eljárás Magyarországgal szemben. Ha már itt tartunk: éves parlamenti bizottsági meghallgatásán is szóba kerültek a visszatartott uniós források. Mik az esélyeink most?
Alapvetően optimista vagyok, a bizottság álláspontja ugyanis nem tartható hosszú távon. Már csak azért sem, mert később nálunk nagyobb országok is kerülhetnek hozzánk hasonló helyzetbe, amelyeknek ez aligha tetszetős forgatókönyv. Másrészt amikor az európai uniós forrásokról beszélünk, ki kell mondanunk azt is, Magyarország köszöni szépen, jól van, hiszen az a pénz, amit le tudunk hívni, bőven elég arra, hogy a következő évekre tervezni tudjunk. Egyelőre még ezen forrásoknak is csupán a töredékét hívtuk le, csaknem a kilencven százalékuk megvan, amit a magyar cégek folyamatosan igénybe tudnak venni a pályázatokon. Aztán ha évek múltán odaérünk, remélhetőleg lezárjuk a politikailag motivált jogi vitakérdéseket is.
Ugyancsak a strasbourgi ülés egyik fejleménye volt, hogy az Európai Néppárt határozottan Magyar Péter mellé állt. Ő lesz a kihívó 2026-ban?
Érdekes a Tisza Párt elnökének pályafutása. Ebben a székben ülve az ember talán jobban is érti ezt, hiszen az előző tárcavezető férjéről van szó, aki az igazságügyi miniszter asszony hátán próbált felkapaszkodni. Miután ez nem sikerült neki, megsértődött, kiugrott, bosszúba kezdett, majd elindult a balliberálisok és Brüsszel irányába. Ezért sem meglepő, hogy áramlanak a baloldali szavazatok ehhez az emberhez és a pártjához. Az a baloldali politikus, aki egy erkölcstelen emberhez csatlakozik, nyilvánosan is támogatja, bűnrészessé válhat az általa a gyanú szerint elkövetett cselekményekben is.
Ne feledjük: több eljárás is érinti Magyar Pétert! Nem véletlenül menekült az általa korábban kamuállást végzők gyülekezetének nevezett Európai Parlamentbe a mentelmi joga mögé bújva.
A kormánynak azonban nem is ezzel az emberrel vagy a baloldali kavarodásokkal kell elsősorban foglalkoznia, hiszen az az ő dolguk. Nekünk arra kell törekednünk, hogy azt a felhatalmazást, amit a választóktól kaptunk, a magyar emberek érdekében hasznosítsuk. Le kell követni a világ változásait, növelni a versenyképességet, a gazdasági növekedést és az emberek jólétét a gazdasági semlegesség eszközével.
Említette a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amit David Pressman amerikai nagykövettől az Európai Bizottságig sokan kifogásolnak. A hivatal vezetője ehhez képest több jogkört kér magának. Mi várható?
Ne csodálkozzunk azon, hogy akik külföldi befolyást akarnak szerezni Magyarországon, tiltakoznak az épp ezzel szemben létrejövő szervezet ellen.
A hivatal részéről pedig jogos igény, hogy olyan eszközök legyenek a kezében, amelyekkel hatékonyan tudja ellátni a feladatát. A kormány most mérlegeli, melyek lehetnek ezek – például az együttműködési kötelezettség kikényszerítésére vonatkozóan. Egészen friss intézményről van szó, a cél, hogy meg tudjon felelni az elvárásoknak, és azonosítsa a külföldi beavatkozási kísérleteket.
Ne csodálkozzunk, hogy akik külföldi befolyást akarnak szerezni Magyarországon, tiltakoznak az épp ezzel szemben létrejövő szervezet ellen”
Mikor lesz erről döntés?
Még az idén biztosan.
Kinevezésekor beszélt arról, hogy az ítélkezési gyakorlatot minél inkább a jogalkotói célokhoz kívánják közelíteni – akkoriban ezt egyenesen a bíróságok függetlenségébe való beavatkozásként értékelték. Hol tart ez a munka?
Megerősítem: távol álljon tőlünk, hogy bármilyen nyomást gyakoroljunk az igazságszolgáltatás intézményrendszerére. Egyébként Magyarországon hagyományosan, Európában egyedülálló módon független az igazságszolgáltatás, ma is teljes mértékben. Minden ezzel ellentétes kritika és vád igaztalan, szerintem nincs olyan bíró, aki azt mondaná, politikai nyomás alatt kell döntenie. A minisztériumnak ugyanakkor a feladatai közé tartozik annak vizsgálata, hogy a jogszabályok hatályosulnak-e. Minden törvénynek van célja, amit a joggyakorlatban is érvényesíteni kell, s hogy ez még jobban működjön, változtattunk a jogszabályok szerkezetén. Valamennyit egy bevezető résszel, az úgynevezett preambulummal látjuk el, ami az egész jogásztársadalomnak segítséget nyújt, az ügyvédeket, az ügyészeket és a bírókat is beleértve. Emellett három munkacsoportot hoztunk létre a polgári jogi, a büntetőjogi és a közigazgatási területen, ahol folyamatosan figyeljük a jogszabályok érvényesülését, és ha szükséges, hozzájuk is nyúlunk, ha nem működnek megfelelően. Mindezt természetesen anonim módon tesszük. Az a lényeg, hogy minél egységesebb legyen a joggyakorlat, és egyértelműbbek a jogszabályok, senki ne érezze azt, hogy szerencsejátékba kezd, ha az igazságszolgáltatáshoz fordul.
Kapnak-e fizetésemelést a bírák és az ügyészek?
Először is hangsúlyoznám: ezek jogos igények az érintettek részéről. Abban állapodtunk meg az Országos Bírói Tanáccsal, hogy átfogó módon tárgyalni kezdünk a bíróságok működésével kapcsolatos valamennyi kérdésről, meghallgatjuk az elképzeléseiket, a javaslataikat a bérek ügyében is. Optimista vagyok, ám sok múlik a háború lezárásán, az amerikai elnökválasztáson, illetve azon, milyen jövő évi költségvetést tudunk ennek nyomán összerakni. Ha béke lesz a szomszédban, és a gazdaság újra lendületet kap, az megnöveli a lehetőségeinket.
Hallani egy jogászokat célzó ösztöndíj bevezetéséről. Ez mit takar?
Foglalkoznunk kell a jövő jogászgenerációjával. Deák Ferencről, az első igazságügyi minisztérium vezetőjéről neveztük el azt az ösztöndíjat, amellyel negyven kiválasztott negyed-ötöd éves hallgató számára egy éven keresztül szeretnénk jelentősebb összeget nyújtani. Kell egy olyan tapasztalt élcsapat, amely hosszú távon is biztosítja, hogy a magyar jogrendszer a legjobb legyen a világon. Az érintettek utazhatnak, betekinthetnek a minisztérium munkájába, és speciális képzéseken is részt vesznek majd.
Elődjének kiemelten fontos volt az áldozatsegítés.
Az áldozatsegítés témája számomra is fontos ügy. Mára tizenhét Áldozatsegítő Központ működik országosan, ahol a bajbajutottak minden lehetséges jogi, pszichológiai és adott esetben anyagi segítséget megkapnak. Folytatjuk az elkezdett munkát, célunk, hogy 2025-re minden megyében legyen ilyen központ. Fontos az is, hogy a büntetőjog területén is érvényesítsük az áldozatközpontú hozzáállást. A szemléletváltás lényege, hogy ne csak az elkövetők megbüntetésére, hanem az áldozatokra is fókuszáljanak a jogszabályok. Júniusban már elfogadott a parlament egy erre vonatkozó törvénycsomagot, és továbbra is azon dolgozunk, hogy úgymond áldozatközpontúbb legyen a magyar jogrendszer.
Tuzson Bence
1972-ben született Budapesten, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Politikai pályafutását a Magyar Demokrata Fórumnál kezdte, 1998 és 2006 között már fideszes önkormányzati képviselő a XII. kerületben. 2014 óta parlamenti képviselő, 2015-től kormányzati kommunikációért felelős, 2018-tól közszolgálatért felelős államtitkár, majd 2020-tól a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati államtitkára. 2023. augusztus 1-jétől igazságügyi miniszter. Nős, öt gyermek édesapja.