Hosszú hónapok óta hangos a sajtó a kastélyok örökbefogadásának ügyében, a honi ellenzéki média, valamint a baloldali politikusok nagy előszeretettel csámcsognak a témán, amibe igyekeznek minden rosszat belelátni. Pedig a kastélyok fenntartása nem kis mulatság, a NÖF által rendelkezésre bocsátott adatok alapján éves szinten könnyen elérheti akár a kétszázmillió forintot a fenntartás végösszege helyszínenként. Az utóbbi években sikerült több olyan kastélyt is felújítani és régi pompájába visszaállítani, amely korábban már erősen lepusztult állapotban volt, így újult meg a szabadkígyósi Wenckheim-kastélytól kezdve a Fenékpusztai Majorságon át a geszti Tisza-kastély.
A felújított kastélyokkal az államnak több terve van: van, amit az állam maga működtet tovább a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft-n (NÖF) keresztül és vannak azok, amelyeket hazai nagyvállalatok fogadhatnak örökbe szigorú követelményeknek megfelelve.
Lázár János építési és közlekedési miniszter szerint a kastélyoknak jól szervezett működtetésére nagy igény van. A tárcavezető példaként említette a nagycenki Széchenyi-kastélyt, a geszti Tisza-kastélyt vagy a fertődi Esterházy-kastélyt, amelyek szerinte nemzeti örökség és a magyar történelem szempontjából kiemelt jelentőségűek: a történelmi szerepük vagy az építészeti minőségük miatt. Lázár szerint az örökbefogadás lényege, hogy először nagy magyar vállalatoknak, mint amilyen az OTP, a Mol, a Richter és más nemzetközi háttérrel is rendelkező nagyvállalatok, felajánlják, hogy néhány megmentésre érdemes kastélyt fogadjanak örökbe.
Ennek a programnak kettős a célja. Egyrészről az örökbefogadónak gondoskodnia kell arról, hogy minden magyar ember hozzáférjen ezekhez az épületekhez, másrészt az örökbefogadó felelőssége, hogy nevelgesse ezeket az épületeket, vagyis az eredményéből és a profitból jelentős összegek elköltésére biztosít a kormány lehetőséget”
– ismertette a miniszter korábban, aki szerint a projekt lényege, hogy a nagyvállalatok a profitot ne csak osztalék formájában juttassák a részvényeseknek, hanem a köz javára vállaljanak felelősséget ezen régi épületek sorsát illetően.