(…)
A közbeszédben és a politikai szónoklatokban is minduntalan felmerül a kérdés, hogy hova tartozzunk: Nyugathoz vagy Kelethez? Időszerű ez ön szerint manapság?
Egyre időszerűbbnek érzem. Nem rajtunk fog múlni, hogy hová tartozunk, hanem a Nyugaton, amely egyre inkább tönkreteszi önmagát. Mert mi a Nyugat most? Azt látom, hogy a szankciópolitika nem Oroszországot teszi tönkre, hanem a dúsgazdag németeket küldi padlóra, mi pedig gazdasági értelemben Németországon csüngünk. Nem mi tehetünk róla, hogy tönkreteszik magukat, de mi fogjuk a leginkább megérezni e felelőtlen politikájuk következményeit. A Nyugat szemében ismét páriák vagyunk, nem csoda, hogy elzárják az uniós pénzcsapokat és próbálják kivéreztetni Magyarországot. De ezen sem kell meglepődnünk, hiszen Trianon mégis kinek köszönhető? Törökországnak vagy a Nyugatnak? Ennek ellenére geopolitikai tény, hogy a Nyugathoz tartozunk, de ha elvágják az életlehetőségeinket, akkor mitévők legyünk? És ha szimbólumokat keresünk, akkor itt van a párizsi olimpia perverz megnyitóünnepsége, amely egy erkölcsi fiaskóval ér fel. Az interszexuális bokszról, hogy egy férfi végigverekedte magát fél tucat nőn, és aranyérmet szerzett, vagy a sportolókat megbetegítő, úszhatatlan fertőről, Apollinaire Szajnájáról ne is beszéljünk. Ezek jelek. Mi nem erre a Nyugatra vágytunk, amikor az István, a királyt írtuk, és nem ezt a Nyugatot láttam, amikor érettségi után meglátogattam a Párizsban élő rokonaimat.