Kinek a forradalma? – Tölgyessy Péter öt tévedése

A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Rendben, magas részvétel mellett lezajlottak az összevont európai parlamenti és önkormányzati választások Magyarországon. A választást megelőző várakozást minden politikai oldalról átszőtte az a vélekedés, hogy a voksolás nemcsak huszonegy brüsszeli képviselőről szól, illetve arról, hogy a következő öt évben kik vezetik a magyar településeket – hanem valami többről. Menetrendszerűen megjelentek azok az ellenzéki vélemények is, amelyek szerint a választási eredmények majd megmutatják, hogy úgymond megreccsent az eddigi politikai világ Magyarországon, és rég nem látott átrendeződés várható.

Ma már az is tudott, hogy az efféle vélekedések tévesnek bizonyultak, hiszen a kormánypártok magabiztosan megnyerték mindkét választást. A jobboldal ezúttal nem úszott világcsúcsot, de az európai választások egyik legjobb eredményét így is sikerült hozni, illetve ciklus közben, kormányoldal számára mindig nehéz félidős helyzetben sikerült szép önkormányzati sikereket felmutatni.

A téves ellenzéki vélekedések állatorvosi lova, vagy legalábbis tételesen legjobban kimunkált megfogalmazása Tölgyessy Péternek a választások előnapján, a HVG oldalán megjelent cikke volt. Éppen ezért annak érvein keresztül mutatható meg leginkább, miért téves az egész, „korszakalkony-koncepció”.

Tölgyessy Magyarország egyik legismertebb politikai elemzője, akinek anno jelentős szerep jutott a rendszerváltoztatás struktúrájának megalkotásában. Innen nézve nem csoda, hogy apróbb ügyeket nem szokott kommentálni, míg nagyobb politikai események, jellemzően választások előtt valamilyen hosszabb formátumban fejti nézeteit. Ahogy Plutarkhosz írja Periklészről: „rendkívüli alkalmakra tartogatta magát, ahogyan a háromevezősoros Szalaminia hajót tartogatják”. Valószínűleg ez így is van rendjén.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Tölgyessy tévedhetetlen lenne. Sőt, az elmúlt időszakban éppenséggel ennek ellenkezője – az ő könnyű megtéveszthetősége – bizonyosodott be. Emlékezzünk csak vissza, hogy mit jósolt a legutóbbi parlamenti választások előtt: „A gyurcsányozás kiüresedhet Márki-Zay Péter győzelmével, a Fidesz pedig, ha folytatja ezt a stratégiát, a bukást kockáztatja. A Fidesz egyik alapproblémája, hogy nincs reflexiója a vezetőnek – senki nem meri neki megmondani, hogy rossz irányba mennek a dolgok.”

A 2024-es választások után néhány nappal az is látszik, hogy a HVG-s Tölgyessy-cikk, ha nem is olyan látványosan, de ugyanazon téves prekoncepciók, és az ezekből fakadó értelmezési keret mentén jutott hasonlóan téves következtetésre, mint két évvel ezelőtt. Az alábbiakban öt pontban szedtem össze, miért.

1. Megrekedt volna a gazdasági fejlődés? – Korántsem: megvédtük eredményeinket és újra növekedő pályán vagyunk

Tölgyessy elemzésében az egyik legfontosabb tétel, hogy a koronavírus-járvány kezdete, tehát 2020 óta megrekedt Magyarország fejlődése. Egyfelől öröm látni, hogy azt Tölgyessy maga is elismeri: a 2010-es évek a folyamatos fejlődésről, a jelentős reálbérnövekedésről, a munkahelyteremtésről szóltak Magyarországon. Viszont a mostani évtizedet helytelenül értékeli. A száz éve nem látott világjárvány, majd a nyolcvan éve nem látott, szomszédunkban zajló háború ugyanis együttesen olyan gazdasági környezetet teremtettek, amelyek miatt Magyarország legfontosabb küldetése az lett, hogy meg kell védenie az eddig elért eredményeket – pontosan ugyanúgy, ahogy azt más európai kormányok próbálják csinálni, még akkor is, ha nem beszélnek róla.

Mégpedig azért, hogy ne fordulhasson elő ismét, ami oly sokszor korábban, hogy a világpolitikai átalakulás kiszippantja a magyarok zsebéből azt, amit az előző évtizedekben tisztességesen megkerestek. Négy évvel a COVID-járvány és két évvel a háború kitörése után elmondhatjuk: Európában Magyarországon az egyik legalacsonyabb a munkanélküliség szintje, és nálunk a legalacsonyabbak a rezsiköltségek. Emellett nálunk a legmagasabb a családtámogatások és a megtakarítások szintje, nálunk sikerült megőrizni a nyugdíjak reálértékét, rendezni a pedagógus béreket és fizetést emelni az egészségügyben meg a fegyveres testületeknél úgy, hogy közben – hiszen háború van a szomszédban – még NATO-vállalásainkat is teljesítjük.

Az előbbit csak nagyon kevés uniós állam, az utóbbit összesen 11 NATO-tag mondhatja el magáról. Hogy mindez teljesüljön, arra csak idén az ország 7 ezer milliárd forinttal költött többet, mint 2021-ben. Ez a magyar emberek, a magyar gazdaság, tehát Magyarország növekvő teljesítményének köszönhető. S már látszik a következő szakasz is: miközben az európai gazdaság nagyon rossz állapotban van, a hazánkba érkező külföldi beruházások már tavaly is rekordmértéket öltöttek, a beruházási rátánk pedig az egyik legjobb volt Európában. A legutóbbi adatok alapján újra a térség legnagyobb reálbérnövekedését produkálta Magyarország, s az IMF előrejezése szerint a régió egyik legnagyobb, 2,2 százalékos gazdasági növekedése várható nálunk az idén, ami jövőre tovább növekszik majd. Mindezt úgy, hogy miután egyszámjegyűre csökkentettük, idén és jövőre is 4 százalék alatt maradhat az infláció, amit más közép-európai állam nem mondhat el magáról. Ha sikerül a békét megőrizni, a hőn áhított felzárkózás gyosuló ütemben zajlik tovább.

2. Lázadás a régi nyugati elitek ellen? – Valójában egészséges életösztön

Tölgyessy a kormány külpolitikáját elemezve arra a következtetésre jut, hogy a kormány, a nyugati szövetségi rendszer részeként a régi nyugati elitek ellen lázad. Az elemző szerint ennek az volna az oka, hogy a magyar kormány a nyugati elitek bukásában érdekelt, mert a 2010 utáni kormányzás eredményei így maradhatnak fenn tartósan. Ez a fajta szembeállítás azonban eleve téves. A dolog nem úgy néz ki, hogy a magyar kormány lázad a régi nyugati elitek ellen, hanem lényegében az egész nyugati világ elkezdett lázadni a régi elitek ellen, s a magyar álláspont szervesen illeszkedik ebbe a nyugati trendbe. Az Egyesült Államok belpolitikája sosem volt ilyen polarizált, s sosem kérdőjelezték még meg ennyien az ancien régime kompetenciáját.

Nem csoda: a valódi problémák helyett a régi elitek hajmeresztő ideológiai kérdésekkel vannak elfoglalva, közben lecsúszóban van a középosztály, a nemzetközi kihívók megerősödnek, s ha ez nem lenne elég: az eliteknek sikerült újra belecsúszniuk egy végtelennek tűnő háborúba. Ami Európát illeti, az öreg kontinens annyira elveszítette önállóságát, hogy mindenben követi azt, amit az Atlanti-óceán túloldalán kitalálnak, még akkor is, ha ez szembe megy saját elemi érdekeivel. Ez ránk, magyarokra nézve is roppant káros, hiszen a mi természetes közegünkként működő európai térség hanyatlása minket is magával húz – ezúttal nem felfelé, hanem lefelé. Akárki legyen is kormányon Magyarországon, akár életösztönből, akár jól felfogott nemzeti érdekből kutya kötelessége lázadni a régi elitek önsorsrontó politikája ellen. Így tesz a mostani FIDESZ-kormány is, de ezzel nincs egyedül. A nyugati világban mára összeállt a régi elitekkel szemben kritikus szövetség,

3. Erős visszacsatolás nélküli kormányzás? – Valójában tele vagyunk visszacsatolásokkal

Tölgyessy Péter legmeglepőbb állítása, hogy Magyarországon a kormányzás mindenféle visszacsatolás, azaz politikai visszajelzés nélkül történik. Ez egy olyan liberális toposz, amit gyakran hallani, de semmi alapja nincs, mint arra a mostani választási eredmények is rávilágítanak. E toposz megfogalmazói úgy tűnik, hogy nem értik a 2010 utáni kormányzás lényegét. Annak ugyanis az egyik legfontosabb fundamentuma, hogy a kormányzati döntések meghozatala a lehető legsűrűbb és legmélyebb szintű állampolgári visszajelzések mellett történjen. Nem véletlen, hogy egyesek ezt a kormányzási módszert éppen a visszajelzésen alapuló jellege miatt támadják. Egyfelől, ha egy jobboldali politikus olyan hibát vét, amely a választói közösség szerint elfogadhatatlan, akkor annak a jobboldalon azonnal következménye van. Erre ma Magyarországon egyetlen más politikai erő sem képes. Aztán ott vannak a kifejezetten állampolgári visszacsatolást szolgáló szakpolitikai eszközök, mint a rendszeres Nemzeti Konzultáció, vagy a különböző, legfontosabb kérdésekben tartott népszavazások, és persze a sorozatos választási megmérettetések.

2006 óta a kormányzó pártszövetség, a tegnapival együtt tizenkettőből tizenkét választást megnyert. Ennél szembeötlőbb visszajelzés nehezen képzelhető el. A mostani magyar szinten talán nem, de európai szinten kimagasló győzelem, csak ott született jobb győztes eredmény, ahol csupán két jelölt versengett (Málta), vagy ideológiai szempontból rivális pártok együtt indultak (Románia). A Nézőpont elemzése szerint a vasárnapi eredmény újabb kétharmadot jelentett volna egy esetleges országgyűlési választáson. Ez olyan eredmény, amiről a kormányon lévő európai pártok még álmodni sem mernek. Nem egy háborúpárti európai kormánynak kell most tördelnie a kezét: Franciaországban Macron elnök feloszlatja a nemzetgyűlést, a hazánkat gyakran kritizáló belga miniszterelnök pedig könnyek között volt kénytelen lemondani. Ha valaki földcsuszamlásszerű politikai átrendeződést akar látni, vigyázó szemét Párizsra és Brüsszelre, ne pedig Budapestre vesse.

4. Felgyorsult idő? – Valóban, s Magyarországon a jobboldal veszi a lapot

Mindemellett Tölgyessy Péter egy ponton azt sugallja, hogy a magyar kormány nem érti az idők szelét, s ütemtévesztésben van úgy a belpolitikában, mint a külpolitikában. A dolog ehhez képest úgy áll, hogy ha valaki ütemtévesztésben van ma Magyarországon, akkor az a baloldal. Mindegy, hogy a régi vagy az új ellenzéket hallgatjuk, tíz és húsz éves közhelyeket puffogtatnak, kilencvenes években felállított paradigmákat kérnek számon rajtunk és a világon. Ezzel szemben a kormánynak van egy reális helyzetértékelése és egy kiérlelt stratégiája arra vonatkozóan, hogy milyen célt és szerepet szán Magyarországnak a szemünk láttára alakuló világrendben. Ez a konnektivitás magyar stratégiája. Béke, nemzeti érdek alapú külpolitika, régiós kulcsország, soha nem látott infrastruktúrafejlesztések, megtámogatott kitörési szektorok, erősödő középosztály, oktatásfejlesztés, keleti és nyugati technológia találkozása, és a többi. Azt kell mondanom, Magyarország még sosem várta olyan felkészülten a világrendváltást, mint éppen ma. Nem csoda, hogy egyre nagyobb hírnévre teszünk szert a világban, s a magyar stratégia iránt is egyre nagyobb az érdeklődés Nyugaton és Keleten egyaránt.

5. Zivataros idők? – Itt a jobboldal sosem alkalmazott erőszakot a politikában rendszerváltozás óta, a jobboldal mindig a megoldás volt

Szomorú volt olvasni Tölgyessy azon megállapításait, amelyek azt sugallják, hogy a jobboldal végül csak erőszakkal lesz képes fenntartani hatalmát. Ez az erőszakvád olyan, amit a rendszerváltoztatás óta suttogó propagandaként terjesztenek a liberálisok úgy, hogy az ellenkezője az igaz. Legutóbb éppen George Friedman híres amerikai geopolitikai szakértő kért elnézést amiatt, hogy őt is megvezették, és hogy ő is ilyen hamis feltételezésekkel élt. Kíváncsi vagyok, hogy Tölgyessy Péter vajon egyszer megteszi-e ugyanazt. Itt Magyarországon mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, rendezvényt tarthat, tüntethet, járhatja az országot, pártot alapíthat, indulhat a választáson – a sor a végtelenségig folytatható. Magyarországon a baloldal volt az, amelyik egyszer már lovasrohamot rendelt el a békés magyar felvonulókkal szemben, s az újbaloldal aktuális vezetőit hallgatva elég nyilvánvaló, hogy ők is ugyanígy járnának el. Ezzel párhuzamosan pedig – Tölgyessy szavaival élve – a régi nyugati elitek önkormányzati-rendőri-bírói trükközéssel akarták betiltani a nemzeti konzervativizmusról szóló konferenciát Brüsszelben. Az Egyesült Államokban az igazságszolgáltatást használják az elnöki kihívó, Donald Trump elhallgattatására. A Facebook eltünteti a magyar miniszterelnök beszédét. Robert Fico pedig erőszakos merénylet áldozata lett.

Tölgyessy Péternek ugyanakkor egy dologban mégiscsak igaza van: zivataros idők jönnek. A világ tótágast áll, küszöbön egy nagy háború, egyes térségek fel-, mások leértékelődnek, soha nem látott sebességű technológiai forradalom zajlik körülöttünk. A kérdés ebben a helyzetben az, hogy melyik ország tud biztonságban hajózni ezeken a viharos vizeken. Meggyőződésem, hogy ebben az új helyzetben csak az az ország tud sikeres lenni, amit nem hódítanak meg külföldi ügynökök, politikai kalandorok, leszerepelt ellenzékiek, és nem sodor el a politikai instabilitás, hanem a kormány képes maga mögött stabil, kiszámíthatóságot biztosító többséget felmutatni. És az a kormány tud ilyen sikert felmutatni, amelyik a nemzetközi porondon a nemzeti érdeket képviseli, kiáll a béke mellett, s amelyik geopolitikai csatározások helyett a gazdasági növekedés előmozdításán dolgozik. Egyszóval, zivataros időkben a magyar jobboldalra van szükség. Ahogy a plakát mondta: „Nagyobb szükségünk van rá, mint valaha”. Szerencsére mindezt a legtöbb magyar választó is így látta, s ennyiben előrelátóbbnak bizonyultak, mint a magyar politikai elemzés doyenjei.

A szerző a miniszterelnök politikai igazgatója