Képeslapok a mai Európából

Nyitókép:MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

„Lassan tényleg megérkezünk a Szovjetunió­ba. Nézzük meg, milyen is volt ez az út!

Emlékeznek még? Nemrégiben azt harsogták idehaza a velünk együtt élő kártékony idegenek, hogy »nincs kötelező kvóta, nem is lesz kötelező kvóta«, ezt az egészet csak a »zorbán« találta ki, hogy riogassa a népet.

Itt a kötelező kvóta.

Nézzük pontosan, tényszerűen, forduljunk a megfellebbezhetetlen orákulumhoz, az Európai Bírósághoz, amely így indokolja az ellenünk hozott ítéletet: Magyarország azzal, hogy nem engedi be területére az illegális bevándorlókat, megakadályozza,hogy az uniós jognak megfelelően biztosított legyen a nemzetközi védelmet kérelmező személyek befogadása, a kérelmeik elbírálása, valamint a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszatérése, súlyosan sérti a szolidaritásnak és a felelősségnek a tagállamok közötti igazságos elosztásának az elvét. Mivel e kötelezettségszegés az uniós jog precedens nélküli, rendkívül súlyos megsértésének minősül, a Bíróság Magyarországot 200 millió euró átalányösszegnek és a késedelem minden egyes napja után egymillió euró összegű kényszerítő bírságnak a megfizetésére kötelezi.

Figyeltek? »A szolidaritásnak és a felelősségnek a tagállamok közötti igazságos elosztásának az elvét.« Ez a kötelező kvóta. Ami nincs és nem is lesz, hiszen csak a »zorbán« találta ki. És most napi egymillió eurót (400 millió forintot) kell fizetnünk azért, mert nemet mondtunk rá. Amúgy milyen szolidaritásról és felelősségről beszélünk?

A Nyugat úgy lett gazdag, hogy történelme bizonyos szakaszaiban elfoglalta, leigázta, majd kirabolta a világ többi részét. A Nyugat egykori gyarmatai pedig most benyújtják a számlát. 

A fagyi visszanyal: a volt gyarmatok egyre csak szaporodó, rosszul vagy egyenesen nyomorban élő lakossága, akiket sok esetben mind a mai napig gyarmati sorban tart egykori leigázójuk – elsősorban Franciaországról beszélünk –, nos, ezek a tömegek elindultak Európába. Elindultak Nyugatra, a jobb élet reményében. Értjük. De mi közünk nekünk mindehhez?

Hol és milyen összefüggésben merül fel a mi szolidaritásunk és felelősségünk kérdése? Sehogy. Illetve legyünk rigorózusan pontosak, nézzük meg, volt-e nekünk valaha gyarmatunk?

Ilyenkor valószínűleg mindenkinek a Ferenc József-föld ugrik be. S valóban: »A szigetcsoportot 1873-ban fedezte fel egy osztrák–magyar expedíció Julius von Payer és Karl Weyprecht vezetésével, akik az uralkodó iránti tiszteletből I. Ferenc József után nevezték el. Az egyik sziget az expedíciót támogató Zichy Edmundról a Zichy-föld elnevezést kapta.« Eddig stimmel – de folytassuk csak: »A Monarchia nem jelentette be az igényét a szigetcsoportra, később Norvégia és a Szovjetunió is magának követelte azt. Utóbbi 1926-ban hivatalosan is saját birtokának nyilvánította a területet, és mivel a válaszul útnak indított két norvég hajó elakadt a jégben, a szovjet Georgij Szedov jégtörő legénysége hamarabb érkezett meg náluk. A szovjet kormány 1932-ben annektálta a területet, az Orosz SZSZSZK-hoz csatolta és katonai bázisokat létesített.« Tehát még a Ferenc József-föld sem volt soha a mi gyarmatunk, de legyünk nagyvonalúak: ezennel kijelentjük, hogy Magyarország haladéktalanul befogad és ellát három jegesmedvét, öt sarki rókát, négy rozmárt, öt sirályt és öt csüllőt, s amennyiben felmerül az igény, egy beluga tartását is vállaljuk. Pontosan ennyi a mi szolidaritásunk és felelősségünk, s el­várjuk, hogy az Európai Unió vegye ki részét legalább a beluga eltartásában, a szolidaritás és a felelősségvállalás jegyében.”