Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Mandiner tartalomszolgáltatása megszűnt, azon kizárólag korábban közzétett archív tartalmak érhetők el.
Hazánkban, városainkban, Budapesten és Európában még sosem volt ennyi nagy meccs megjósolhatatlan egyszerre.
Nyitókép: Leemage via AFP
Sorsdöntő demokráciaünnep előtt állunk! Soha akkora útelágazhozsá nem volt még, mint most a tét! Válcsukle! Tollhegyre tolulnak dohos közhelyek.
Annyi szép, veretes jogállami mondatot lehetne leírni a választás-napi publicisztika lehetetlen műfajában, valljuk be – feleslegesen.
Aki nem tudatos állampolgár, azt egy nap alatt, négyezer karakterben életmódváltásra biztatni nem lehet, no meg eleve hányan kóricálnak közülük reggelente egy keményvonalas közéleti hírportálon. De azzal sem mennénk túl sokra, ha még egyszer utoljára felírnám az ég aljára narancsszín plajbásszal: béke.
Tiszteljük meg tehát egymást a választás hajnalán közhelyek helyett őszinteséggel: bár a predesztináció kálvini tana szavazatokra nem terjed ki, ilyeténmód lefutott meccs nincsen, azért sorsdöntőség-faktor idén sem lesz azonos a XIII. kerület polgármester-választása és az EP-voksolás esetében. Az ősztől regnáló szegedi polgármester személyét messze vékonyabban fedi a jótékony homály, mint azt, hogy hogyan fog kinézni a magyarországi ellenzék 2024. június 10-étől. Ezért csak annyit szeretnék mondani: semmi oka nincs a kedves olvasónak ma nem elmenni szavazni. A szavazólapon szereplő kérdések közül most olyan sok a valóban nyitott és szédületesen izgalmas, a beleszólás és a változtatás lehetősége oly széleskörű, hogy akinek bármiről is volt véleménye az elmúlt öt év politikai fejleményei közül, az ma óriásit nyerhet.
Bármely kérdésről is morfondírozik lakcímkártyája előkaparása közben, meglehet – estére igaza lesz.
Fontosabb választás volt a mainál, a 2022-es, ezt kár eltagadni – de tanulságosabb aligha lesz. Szinte mindent meg fogunk tudni a magyar politikáról, amit ma még nem tudunk.
Meg fogjuk tudni például, hogy a budapestiek – akik többségükben ellenzéki érzelműek – jobban utálják-e Orbán Viktort, mint amennyire a városukat szeretik.
A két esélyes főpolgármester-jelölt között fideszes, keresztény, konzervatív jelölt nincsen, van viszont kormánykritikusBÓL EGY KOMPETENS ÉS EGY IMPOTENS.
Vitézy Dávid tetszőleges várospolitikai területen köröket ver hozzáértésben Karácsony Gergelyre, s ezt maga Karácsony Gergely is elismeri: saját rátermettségét hirdető kampányt egyáltalán nem folytat, igyekszik úgy tenni, mintha Vitézy elképzeléseit ő valójában már mindig is képviselte volna, s közben bőszen fideszesezik. Tudja:
egyetlen esélye az, ha kihívójára rátüsszenti a Budapesten kisebbségben lévő kormánypárt narancssárgáját,
hátha akkor majd nem szavaznak rá mindazok, akik Orbán Viktor politikáját nem szeretik. Hátha a fideszesség propagandaízű, hazug vádja – melyet Karácsony a partizános vitában egyébként nyolc perc lagymatag próbálkozás után menten fel is adott – majd vonzóbbá teszi a fővárosi választók szemében a totális karácsonyi inkompetenciát. Egy végtelenül manipulatív hatalompolitikus állít most IQ-tesztet a budapestiek elé: ha beveszik trükkjét, s elhiszik, hogy egy budapesti főpolgármester-választásnak fideszes jelölt nélkül is Orbán Viktorról kell szólnia, öt évig ejtőzhet még a nyakukon.
Ha átlátnak rajta, akkor pedig nyernek egy kompetens főpolgármestert.
Cseppet sem olyat, mint amilyen Tarlós István volt, vagy amilyen egy ízig-vérig fideszes új vezető lett volna – de legalább nem ön- és közveszélyeset.
De megtudjuk azt is, hogy azon polgármesterek közül, akiket a kerületek és nagyvárosok a 2019-es nagy ellenzéki felbuzdulásban megválasztottak, kire volt túl nagy a kabát. Magyar Péter és a fővárosi kampány zaja kitakarja, pedig ez lehet a 2024-es önkormányzati választás egyik legnagyobb sztorija: hogy két év háború, súlyos gazdasági nehézségek, EU-s viták és páratlanul nehéz külpolitikai helyzet közepette az ellenzék az önkormányzatokban nagy eséllyel veszíteni és nem nyerni fog pozíciókat; megásta a saját sírját az ellenzéki városvezetés Egerben és Miskolcon, és számos budapesti kerületben – a Várban, Óbudán, Erzsébetvárosban, Magyar Péter zavarórepülésének köszönhetően talán Újbudán is –
karnyújtásnyira van a Fidesz számára a revans.
S ha szabad vérségi okokból még egy apró nyitott kérdésre utalni: az is eldől, hogy politikai hullák számára van-e feltámadás – Borkai Zsoltnak, Vona Gábornak, Márki-Zay Péternek is a most vasárnapi az egyetlen dobása, vagy siker lesz, vagy békében nyugvás.
Aztán eldőlhet (végre!), hogy mi marad abból az ellenzékből, amely az elmúlt tizennégy évben ellenzéki polgártársainknak kizárólag kudarcokat és érvénytelen politikát kínált. Eldől, mennyi népszerűséget lehet a hazád nyílt sanyargatásával és zsarolásával szerezni. Ez az álláspont 2019-ben még hat 26 százalékot és hat képviselőt ért, de az ellenzékieknek az ezt képviselőknél azóta már a gyakorló elmeháborodottak is szimpatikusabbak –
maga lenne a dollárcsoda, ha összesen egy mandátumnál többet tudnának azok, akik ma névleg közös hazánk megbüntetéséről prédikálnak, s az Európai Bizottság tökéletesen átlátszó és a lengyel pénzek felszabadítása óta már nem is titkolt politikai zsarolásához asszisztálnak.
Ahogy a dolog most kinéz, Dobrev Klára a Magyarország-ellenes magyarok lehatodolódott nagykoalíciójának egyetlen képviselőjeként kullog majd vissza Strasbourgba, s ebben is lehet szava minden magyar választópolgárnak, fideszesnek és ellenzékinek egyaránt. Magyarország legidegesítőbb és legfeleslegesebb politikusait egy életre kiradírozhatjuk a közéletből. De vasárnap az is megméretik, kit darál be teljesen Magyar Péter, és marad-e bármiféle mozgástere Magyarországon az összetett mondatokban fogalmazni képes, konstruktív ellenzékiségnek – Ungár Péternek, Toroczkai Lászlónak, a Második Reformkor fiataljainak.
Aztán az is elválik, mennyit ér majd valójában, hype nélkül, a legközelebbi, kormánybuktatónak hazudható választástól két évre a Magyar Péter nevű idegbajos krokodilpreparátum.
Ezzel egyetemben az is eldől, hogy az Európai Parlamentben milyen arányban lesznek jelen józan, pragmatikus emberek és az ideológiák foglyai, s ehhez mit tesznek hozzá a magyarok. Ez nem egyszerűen csak a háború és béke önmagában is ólomsúlyú kérdéséről szól, hanem nemes egyszerűséggel mindenről: Andrej Babištól Robert Ficón át az Osztrák Szabadságpártig, Giorgia Meloniig vagy épp a Fideszig minden frakcióban és azon kívül is vannak a valósággal számot vető, politikájukat ahhoz igazító politikusok. És vannak olyanok, akik az alattuk kavargó geopolitikai, hatalompolitikai és gazdasági valóságtól függetlenül is csak a paneljeiket tudják hajtogatni: inkább a halál, mint Putyin legeslegkisebb részgyőzelme, inkább a gazdasági lecsúszás, mint egy genderzáradék nélküli kereskedelmi egyezmény, s inkább az európai jólét vége, mint a kimaradás az Egyesült Államok és Kína hidegháborújából.
No meg – csak semmi nyomás! – az is elválik, mi lesz az európai politikában a magyar jobboldallal:
akinek feleannyi képviselője van, mint Meloninak, annak a vele való egyezkedésben kevesebb lesz az érve, mint akinek kétharmadannyi.
Teljesen nyitott a budapesti verseny, teljesen nyitott a kerületi és nagyvárosi meccsek zöme, teljesen nyitott még, hogy ki lesz a következő öt évben a magyar ellenzék, és a gondolkodó emberek meg az ideologikus szavazógépek aránya is megtippelhetetlen az Európai Parlamentben. Ki akarna ennyi ténylegesen rajta múló döntésből kimaradni? Hé, kend ott az éter túlpartján! Itt az idő elmenni szavazni.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Teljesen alaptalan az az ellenzéki remény, hogy most padlóra kerültek a kormánypártok – mondja lapunknak a Századvég Alapítvány vezető kutatója. Interjúnk.
Ezt is ajánljuk a témában
Pedig mennyi lájkot és szívecskés emodzsit hozott volna neki, ahogy ott fekszik! Francesca Rivafinoli írása.
Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!
A szociális dolgozó, aki két helyen dolgozva nettó 500-at visz haza, hogy ebből fizesse a 200 ezres lakbért, és nevelje egyedül a két gyerekét, nem gonoszságból kér, hanem kétségbeesésből, és azért, mert ő azt várta az Orbán-rendszer leváltásától, hogy nem kell nyomorognia.
„Amit a bizottság részéről teszünk és tehetünk, az az, hogy szorosan és nagyon konstruktívan egyeztetünk a magyar hatóságokkal az ügyben” – fogalmazott a bizottsági szóvivő.
Balhé lett Magyar Péter mohácsi beszédének közvetítséből, a miniszterelnöknek ugyanis meggyőződése, hogy az M5 stábja szándékosan vágott be olyan kameraképeket a mohácsi beszédéről, amelyeken látszottak az üres széksorok – állítja Németh Balázs a közmédiánál dolgozó forrásaira hivatkozva.
Én a mai kormányszóvivői tájékoztató után sem kapizsgálom.
A kormányfő az egészségügy, a hulladékgazdálkodás és a gyermekvédelem területén is jelentős változásokat jelentett be.
Azért nem kell ezentúl napi egymillió eurót fizetnünk, mert a magyar kormány ezentúl „betartja a bíróság kötelező érvényű ítéletét”?
