Drága budapestiek, jó reggelt! Ha ma át tetszenek látni Karácsonyon, akkor nyernek egy kompetens főpolgármestert

Nyitókép: Leemage via AFP

Sorsdöntő demokráciaünnep előtt állunk! Soha akkora útelágazhozsá nem volt még, mint most a tét! Válcsukle! Tollhegyre tolulnak dohos közhelyek.

Aki nem tudatos állampolgár, azt egy nap alatt, négyezer karakterben életmódváltásra biztatni nem lehet, no meg eleve hányan kóricálnak közülük reggelente egy keményvonalas közéleti hírportálon. De azzal sem mennénk túl sokra, ha még egyszer utoljára felírnám az ég aljára narancsszín plajbásszal: béke.

Tiszteljük meg tehát egymást a választás hajnalán közhelyek helyett őszinteséggel: bár a predesztináció kálvini tana szavazatokra nem terjed ki, ilyeténmód lefutott meccs nincsen, azért sorsdöntőség-faktor idén sem lesz azonos a XIII. kerület polgármester-választása és az EP-voksolás esetében. Az ősztől regnáló szegedi polgármester személyét messze vékonyabban fedi a jótékony homály, mint azt, hogy hogyan fog kinézni a magyarországi ellenzék 2024. június 10-étől. Ezért csak annyit szeretnék mondani: semmi oka nincs a kedves olvasónak ma nem elmenni szavazni. A szavazólapon szereplő kérdések közül most olyan sok a valóban nyitott és szédületesen izgalmas, a beleszólás és a változtatás lehetősége oly széleskörű, hogy akinek bármiről is volt véleménye az elmúlt öt év politikai fejleményei közül, az ma óriásit nyerhet.

Fontosabb választás volt a mainál, a 2022-es, ezt kár eltagadni – de tanulságosabb aligha lesz. Szinte mindent meg fogunk tudni a magyar politikáról, amit ma még nem tudunk.

Meg fogjuk tudni például, hogy a budapestiek – akik többségükben ellenzéki érzelműek – jobban utálják-e Orbán Viktort, mint amennyire a városukat szeretik.

Vitézy Dávid tetszőleges várospolitikai területen köröket ver hozzáértésben Karácsony Gergelyre, s ezt maga Karácsony Gergely is elismeri: saját rátermettségét hirdető kampányt egyáltalán nem folytat, igyekszik úgy tenni, mintha Vitézy elképzeléseit ő valójában már mindig is képviselte volna, s közben bőszen fideszesezik. Tudja:

hátha akkor majd nem szavaznak rá mindazok, akik Orbán Viktor politikáját nem szeretik. Hátha a fideszesség propagandaízű, hazug vádja – melyet Karácsony a partizános vitában egyébként nyolc perc lagymatag próbálkozás után menten fel is adott – majd vonzóbbá teszi a fővárosi választók szemében a totális karácsonyi inkompetenciát. Egy végtelenül manipulatív hatalompolitikus állít most IQ-tesztet a budapestiek elé: ha beveszik trükkjét, s elhiszik, hogy egy budapesti főpolgármester-választásnak fideszes jelölt nélkül is Orbán Viktorról kell szólnia, öt évig ejtőzhet még a nyakukon.

Cseppet sem olyat, mint amilyen Tarlós István volt, vagy amilyen egy ízig-vérig fideszes új vezető lett volna – de legalább nem ön- és közveszélyeset.

De megtudjuk azt is, hogy azon polgármesterek közül, akiket a kerületek és nagyvárosok a 2019-es nagy ellenzéki felbuzdulásban megválasztottak, kire volt túl nagy a kabát. Magyar Péter és a fővárosi kampány zaja kitakarja, pedig ez lehet a 2024-es önkormányzati választás egyik legnagyobb sztorija: hogy két év háború, súlyos gazdasági nehézségek, EU-s viták és páratlanul nehéz külpolitikai helyzet közepette az ellenzék az önkormányzatokban nagy eséllyel veszíteni és nem nyerni fog pozíciókat; megásta a saját sírját az ellenzéki városvezetés Egerben és Miskolcon, és számos budapesti kerületben – a Várban, Óbudán, Erzsébetvárosban, Magyar Péter zavarórepülésének köszönhetően talán Újbudán is – 

S ha szabad vérségi okokból még egy apró nyitott kérdésre utalni: az is eldől, hogy politikai hullák számára van-e feltámadás – Borkai Zsoltnak, Vona Gábornak, Márki-Zay Péternek is a most vasárnapi az egyetlen dobása, vagy siker lesz, vagy békében nyugvás.

Aztán eldőlhet (végre!), hogy mi marad abból az ellenzékből, amely az elmúlt tizennégy évben ellenzéki polgártársainknak kizárólag kudarcokat és érvénytelen politikát kínált. Eldől, mennyi népszerűséget lehet a hazád nyílt sanyargatásával és zsarolásával szerezni. Ez az álláspont 2019-ben még hat 26 százalékot és hat képviselőt ért, de az ellenzékieknek az ezt képviselőknél azóta már a gyakorló elmeháborodottak is szimpatikusabbak –

Ahogy a dolog most kinéz, Dobrev Klára a Magyarország-ellenes magyarok lehatodolódott nagykoalíciójának egyetlen képviselőjeként kullog majd vissza Strasbourgba, s ebben is lehet szava minden magyar választópolgárnak, fideszesnek és ellenzékinek egyaránt. Magyarország legidegesítőbb és legfeleslegesebb politikusait egy életre kiradírozhatjuk a közéletből. De vasárnap az is megméretik, kit darál be teljesen Magyar Péter, és marad-e bármiféle mozgástere Magyarországon az összetett mondatokban fogalmazni képes, konstruktív ellenzékiségnek – Ungár Péternek, Toroczkai Lászlónak, a Második Reformkor fiataljainak.

Ezzel egyetemben az is eldől, hogy az Európai Parlamentben milyen arányban lesznek jelen józan, pragmatikus emberek és az ideológiák foglyai, s ehhez mit tesznek hozzá a magyarok. Ez nem egyszerűen csak a háború és béke önmagában is ólomsúlyú kérdéséről szól, hanem nemes egyszerűséggel mindenről: Andrej Babištól Robert Ficón át az Osztrák Szabadságpártig, Giorgia Meloniig vagy épp a Fideszig minden frakcióban és azon kívül is vannak a valósággal számot vető, politikájukat ahhoz igazító politikusok. És vannak olyanok, akik az alattuk kavargó geopolitikai, hatalompolitikai és gazdasági valóságtól függetlenül is csak a paneljeiket tudják hajtogatni: inkább a halál, mint Putyin legeslegkisebb részgyőzelme, inkább a gazdasági lecsúszás, mint egy genderzáradék nélküli kereskedelmi egyezmény, s inkább az európai jólét vége, mint a kimaradás az Egyesült Államok és Kína hidegháborújából.

akinek feleannyi képviselője van, mint Meloninak, annak a vele való egyezkedésben kevesebb lesz az érve, mint akinek kétharmadannyi.

Teljesen nyitott a budapesti verseny, teljesen nyitott a kerületi és nagyvárosi meccsek zöme, teljesen nyitott még, hogy ki lesz a következő öt évben a magyar ellenzék, és a gondolkodó emberek meg az ideologikus szavazógépek aránya is megtippelhetetlen az Európai Parlamentben. Ki akarna ennyi ténylegesen rajta múló döntésből kimaradni? Hé, kend ott az éter túlpartján! Itt az idő elmenni szavazni.

***