Ferenc testvér újabb reménytelen küzdelme az igazmondással

🍓 ️ ­­A­ ­­­d­­­ö­­­g­­­ö­­­s­­­ ­­­l­­­á­n­y­­o­­­k­­­ ­­v­­á­­r­­n­a­k­­­ ­r­­á­d­­­ 👉 𝗪­­­𝗪­­­𝗪­­.­­­𝗖­­𝗨­­­𝗠𝟰­.­𝗙­­­𝗨­𝗡

Ha nem lenne Gyurcsány, akkor mihez tudnánk mérni a tisztesség, a hazaszeretet, az igazmondás, a normalitás stb. fokát? Ha bármit is mérni akarunk, ahhoz mindig kell egy Null-pont, a skála alsó határa, ahol már az illetö minöség tulajdonság egyáltalán nem létezik, hanem az ellentétébe csap át. Nos Gyurcsány ezekben a tulajdonságokban ezt a Null-pontot képviseli. Ha valamiért szükség van rá ezen a világon, akkor egyedül ezért. Sok mértékegységet neveztek már el nagy emberekröl, akik a nevezett témában úttörök voltak. Bár gonoszságban Gyurcsánynak sok elödje van, nem számít úttörönek, de hogy a téma szorgos müvelöje, azt tudjuk. Igy nem lenne ördögtöl való a gonoszság mértékegységét Gyurcsányról elnevezni. 1 Gyurcsány = a gonoszságnak az a mértéke, mikor valaki, akit a nép egy pozicióból alkalmatlanság miatt kirugott, aljas, áruló, mocskos módszerekkel a népakarat ellenére újból, eröszakkal is vissza akar térni. Ha ezért gyilkol is, az 2 Gyurcsány, ha háborút indít, az 3 Gyurcsány.

Nem azt mondom, hogy Gyurcsány nem érdemeli meg a legocsmányabb, legundorítóbb jelzöket. De igenis megérdemli. De ne mindig csak köpködjük ezt a csirkefogót, - kinek van annyi nyála, hogy azt gyözze -, hanem osszunk ki neki megérdemelt nemesi címeket is, ö ugyanis egész életében egy kommunista gróf szeretett volna lenni. Én megtisztelném öt néhány rápasszoló nemesi címmel, ti is járuljatok hozzás az ö felcicomázásához: Báró Felsötakonyvári Szemkilövetö Gyurcsány Ferenc-Ferdinánd, a Magyar Szentkorona társaság örökös haszonlesöje, Gróf Alpárfalvai Boromissza François Giurchany a trianoni magyarellenes törekvések nemzetközi koordinátora Clemenceau személyes megbízásából, Витез Ференц Дюрчань, нарком-заговорщик, лауреат Сталинской премии, был информатором в Москве о венгерском восстании 1956 года.

Milyen volt böszmesége, nem tudom már, De október haván e barbár eszemben jár. Saját sortüzét nézvén, mint részeg gúnár, Lelkében minden találatra szólt egy fanfár. Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha látom e kajlán vigyorgó szerzetet, Szívem sajog, sajnálom e mulya nemzetet, Miért hagyja még öt, miért oly palimadár? Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha arra gondolok, hogy ez a bösz lator, - Ha népem, ne adja Isten, lenne oly botor -, Repetázna, várna ránk a sors, a bús, a sivár.