A Magyarország elleni mérkőzés után döntöttek a német szövetségi kapitány sorsáról
Hosszabbítanának vele.
Ott, ahol még néző, sőt mi több, szurkoló és valódi tömegbázis is akadna a hagyományok és a sikerek mellé.
„Sosem szerettem a Paksot, vagy inkább a jelenséget, amit képvisel. Az elmúlt évtizedekből persze megszokhattuk, hogy olyan csapatok lézenghettek ideig-óráig a magyar élvonalban, mint a Stadler vagy a Gázszer. A Dunaferr még bajnoki címet is tudott szerezni a honi élvonalban, miközben a kommunizmus által kitermelt úgynevezett vidéki fellegvárak szépen tűntek el több száz focipályával együtt a honi foci süllyesztőjében.
Aztán jött 2006 nyarán a Paksi FC a kis mobillelátós pályájával, amit stadionnak finoman szólva sem lehetett nevezni. Az egész zöld-fehér jelenség pedig annyira érdektelen volt számomra, hogy a 2006 őszi Kispest–Paks meccsre mindössze 76 (vagy 67?) jegyet sikerült eladni a novemberi hidegben, és bizony én is jobb elfoglaltság után néztem azon a pénteki (vagy hétfői?) koraestén.
Pedig ilyen nagyon ritkán fordul elő velem azóta is, mondhatni szökőévente. Aztán teltek és múltak a bajnokságok, de a Paks csak nem akart sosem kiesni és eltűnni az élvonalból, még ha néha kacérkodtak is az osztályváltás lehetőségével. A csupa magyar játékossal felálló kis klub pedig sok szempontból mintául szolgált az elmúlt évtizedekben. Gazdálkodása példaértékű, botrányai nincsenek. Azonban elsősorban prototípusa lett a megyei kisváros kiscsapatának, amely az elsőosztályban vitézkedik – immár lassan két évtizede. Ezzel sok úgynevezett »vidéki fellegvárat« felülmúlt, akik akkor nyerték el ezt a titulust, amikor az előző rendszerben a bánya/gyárigazgató vagy párttitkár kitalálta, hogy ő márpedig felhelyezi a labdarúgás térképére az addig ott nem szereplő települést.
Azóta sem változott semmi.
A hagyományos magyar labdarúgóklubok mellé időről időre politikusok és üzletemberek által felkapott megyei városkák csapatai jelennek meg a honi elsőosztályban, hogy aztán néhány év ingázás után el is tűnjenek az alsóbb ligák bugyraiban. Tudjuk mind sorolni ezeket a bedőlt felleg, vagy inkább kártyavárakat az elmúlt évtizedből. A Paks azonban más utat választott, és nincs mit tenni, egyszerűen csak el kell ismerni: állandóságot kezdett képviselni a folyamatos változásban. Nem csak játékospolitikájában, amely nem engedi a külföldi labdarúgók szerepeltetését, de gazdaságilag is. Ma pedig ott tart ez a projekt, hogy 2023/2024 fordulóján vezeti a magyar bajnokságot, a hazai klubfutball csúcsán telel.
Közben pedig az utóbbi évek valóban magyar gólkirályait is felmutatta. Mindezt egy olyan magyar edzővel, akit nála sokkal nagyobb gazemberek és bűnözők szidalmaznak múltbeli hibái miatt. Amikor ilyen sikeres projektet látok, tényleg az a kérdés fogalmazódik meg bennem mindig, hogy ezt miért érte meg Pakson felépíteni, és miért nem éri meg Újpesten, Kispesten, Szombathelyen vagy Győrben megcsinálni és felépíteni? Ott, ahol még néző, sőt mi több, szurkoló és valódi tömegbázis is akadna a hagyományok és a sikerek mellé. (A bejegyzéssel természetesen nem volt célom senkit megbántani, remélem, ez nem is sikerült.)”
Nyitókép: Facebook