Baleset a Nemzetiben: Lemondott Vidnyánszky Attila
A hétfői társulati gyűlésen jelentette be távozását, az ok a pénteki baleset.
Attila, nagyon kérlek, ne foglalkozz ezekkel a nagyképű és gonosz figurákkal! Ne mondj le!
„Egy előadáson megsérült két színművész, a velünk élő kulturális SZDSZ pedig újfent akasztana. Azonnal, mindenféle vizsgálat, és a tények ismerete nélkül. Statáriálisan. Ebben a legjobbak, ez a komfortzónájuk. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Csáki Juditok, Ascher Tamások, Janisch Attilák nem az igazságot keresik, hanem politikai, ideológiai okokból akarnak eltiporni. Megint. Azt hiszik, eljött az idejük, és bár az égvilágon semmit sem tudnak a baleset körülményeiről, vinnyogó hiénafalkaként vetik rá magukat Vidnyánszky Attilára.
Prüszkölnek, morognak, hörögnek, kárörvendően röhögnek. És harapnak. Jelzem, nem jött el az idejük. Soha nem is fog újra eljönni. Ezt talán ők is tudják. Csáki egészen biztosan. Ő az az alföldista–gyurcsányista kritikus, aki a legutóbbi választáson szavazatszámlálónak jelentkezvén azt vélte tapasztalni, hogy „Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement”. Ezen némileg elkeseredett, kicsit talán annál is jobban, mint amikor Alföldi művész úr nem lett újra a Nemzeti igazgatója.
Na jó, ez azért képtelenség. De kétségkívül elszontyolódott. És megírta. Ascher úr is dühös. Ez az ő esetében is érthető, a Katona oszlopos tagja általában igen kedveszegett lesz, ha a jobboldal kormányoz. Meg ha olyanok is oktatni mernek a Színművészeti Egyetemen, akik nem tiszta szívükből gyűlölik Orbán Viktort. Janisch Attilától, a Magyar Narancs állandó szerzőjeként pedig egyenesen elvárt, hogy politikailag motiváltan essen neki a jobboldali-konzervatív Vidnyánszkynak. A megsérült művészeknek természetesen jobbulást kívánok.
Talán ezzel kellett volna kezdenem. Igen. De minekutána a velünk élő eszdéesz sem a sérültekkel foglalkozik, hanem a Nemzeti vezérigazgatójának vérét akarja, ezért remélem, olvasóim megbocsátják, hogy én is az ügy közéleti vonatkozásával nyitottam. Szóval bízom benne, hogy Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó mihamarabb felépül, és a két kiváló színművész a rehabilitációt követően újra színpadra állhat. Ha a hírek igazak, Istennek hála, nem szenvedtek maradandó sérülést, ép maradt a gerincük, a csigolyájuk, a koponyájuk. Óriási szerencséjük van, ha ugyanis valaki 2,8 méter magasból lezuhan, bizony könnyen lehet, hogy olyan sérüléseket kénytelen elszenvedni, amelyek akár végzetesek lehetnek. Ez nem történt meg, sőt Szász Júliát már haza is engedték a kórházból.
De! A laikusok, például azok, akiket politikai okokból akar megtéveszteni a kulturális SZDSZ meg a Telex és a 444, valószínűleg nem tudják, hogy teljesen megszokott, hogy egy nagyszínházi produkció esetében egy színművész, esetleg egy balettművész, netalán egy operaénekes ilyen magasságokban is dolgozik. Nyilván ha valaki kizárólag lakásszínházak szűk termeiben vagy apró színpadokon terjeszti a liberalizmust, akkor efféle veszélyek nem fenyegetik. Azonban Magyarországon és a világ más országaiban számos olyan színház létezik, amely adottságait tekintve rendelkezik magassággal, amelyet a rendezők ki is használnak.”
Ezt is ajánljuk a témában
A hétfői társulati gyűlésen jelentette be távozását, az ok a pénteki baleset.
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner