Szuverenitásunk védelmében

„A globalista hatalomgyakorlás egyik új eszköze tehát a szivárványkoalíció, amelynek segítségével a szuverenista pártokat elszigetelik, és a legtöbb pártot egy választási tömbbe terelik. Ez lehet egyetlen formáció, mint a hatpárti baloldali összefogás tavaly Magyarországon, de lehet két formáció, mint Csehországban (2021), vagy három, mint Lengyelországban (2023). A lényeg, hogy a szuverenista pártnak ne legyen olyan szövetségese, amellyel parlamenti többséget tudna szerezni. Most Hollandiában is ezzel próbálkoznak, ahol Gert Wilders pártja (PVV) nyert, és most egy négypárti szivárványkormánnyal próbálják kormányra kerülését megakadályozni. Ilyen hatalomtechnikai eszköznek számít továbbá egy kirakatpolitikus (mint a finn Sanna Marin), vagy párt (mint a Progresszív Szlovákia) »felépítése«, hogy a kellő médiahátszéllel első helyen végezzenek a választáson, és ők kapjanak kormányalakítási megbízást.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a globalista hatalmi központok milyen eszközökkel bírják rá az egyébként eltérő világnézetet valló és szavazói érdekcsoportokat képviselő pártokat és politikusokat arra, hogy egy szivárványkoalíció tagjaivá váljanak? Ehhez kell a külföldi befolyás, ami lehet guruló dollár, vagy euró; hatalmi szó; zsarolás, vagy ígérgetés. Mi sem mutatja jobban a szivárványkoalíciók mesterséges voltát, mint a választási kudarc utáni őszinteségi rohamokban elmondott mondatok, miszerint »hiba volt« összeállni, vagy az »amerikai tanácsadókra« hallgatni.

A dollárbaloldal persze önmagában kevés. A 2022-es országgyűlési választások előtt jól látszott, hogy a dollárbaloldal útját a dollármédia is egyengette, amely szerint »zárul az olló« célzott »közvélemény-kutatási« eredményeket közölt, vagy »oknyomozó« anyagokat tálalt szenzációként.

hanem az is, ahogy nemzetközi lejárató kampányok részeként szolgálnak idegen érdeket. Jó példa erre az ún. Pegazus-ügy, ahol egy minden gyanú szerint összehangolt médiatámadást láttunk.

Magyarország 2010 óta egy olyan utat jár, ami leginkább az 1980-as és 1990-es évek Amerikájának és Nyugat-Európájának mintáját követi, amikor még ott is a nemzeti érdek és a nyugati értékek vegytiszta formája volt a mérvadó. Ahogy Ronald Reagan elnök a patriotizmus és a szabadságvágy felélesztésével kivezette az USA-t a vietnami traumából, vagy ahogy a német, francia és osztrák kormányok támogatták saját nagyvállalataikat, úgy próbálja most a polgári magyar kormány a jól bevált, »hagyományos« európai értékek mentén megőrizni a magyarság életerejét, valamint egyengetni egy patrióta gazdaságpolitikával azoknak a magyar regionális multiknak az útját, amelyek legalább a Kárpát-medencében fel tudják venni a versenyt más régiók nagyvállalataival.

Ezt gyakran az EU, vagy Magyarország és a magyarság érdekeinek rovására teszik, amihez sajnos mindig találnak olyan magyarokat, akik nekik ebben segédkeznek. Nekünk, ma élő magyaroknak az az érdekünk, hogy hazánk kölcsönösen előnyös alkuk mentén ne elszenvedője, hanem — mérete és lehetősége szerint — alakítója legyen e globális folyamatoknak. Ehhez az ellenérdekelt és alamuszi befolyásszerzést le kell leplezni, be kell mutatni és kellő politikai erőt kell felmutatni a visszaszorítására. A most beterjesztett szuverenitásvédelmi törvény jó eszköz erre, amely a Szuverenitásvédelmi Hatósággal és a kellően elrettentő büntetési mértékkel jó eszközöket is biztosít e célok elérésére. Hasonló gyakorlatot látunk idestova kilencven éve az USA-ban, vagy Izraelben.

A nemzeti konzultáció tizenegyedik kérdésére adott válaszunkkal azt a törekvést támogathatjuk, hogy hazánk sorsáról mi, magyarok dönthessünk, idegen befolyás nélkül.”

***

***

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd