Háborúk árnyékában ideje kompromisszumkészséget mutatnunk

„Ahogy több cikkemben is utaltam rá, hazánknak ma e források felszabadítása az első számú nemzeti érdeke. A konkrét támogatási összegeken túl az ország számára rendkívül fontos olyan környezet kialakítása, ahol a piaci szereplők hosszú távon hisznek a magyar gazdaságban. A kiszámíthatóság, ezáltal a tartós növekedés záloga az a jó viszony az Európai Unióval, amely jelenleg hiányzik. Emiatt nem érkeztek idáig a támogatások, és az EU-val folytatott kötélhúzásunk eredménye megjelent a rekord méretű hazai pénzromlásban (infláció), majd a bércsökkenésben, életszínvonal-zuhanásban, költségvetési hiányban és gazdasági visszaesésben. A koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háború és a kontinenst sújtó energiaválság egyetlen uniós államot sem viselt meg annyira, mint Magyarországot. Ennek oka egyrészt a kormány téves gazdasági döntéseiben (túlköltekezés), másrészt pedig az Unióval folytatott vitákban, támogatások elmaradásában keresendő. Tehát a problémáink okozói nem a két évtizeddel ezelőtti Gyurcsány kabinet, és nem is a többieket ugyanúgy érintő brüsszeli szankciók voltak. Nem sikerült kanyarban előzni a magyar kormánynak.

A kudarc viszont nem jó senkinek sem. A baloldal idehaza olyan mértékben tévúton jár már hosszabb ideje, hogy nem merül fel eséllyel a kormányra kerülése. Eredményes program nincs ezen az oldalon, ami van, az meg csak tetézné bajainkat, ha megvalósulna. Ezért pártszimpátiától függetlenül az az érdekünk, hogy rendezzük vitáinkat kívül és belül is, hogy végre sikerrel tudjuk kihasználni a lehetőségeinket. Jó hír tehát az, hogy egyre többen veszik biztosra a megállapodást Brüsszel és Budapest között. De hogyan állhatott elő több év huzavona után ez az ígéretes helyzet?

Nekünk, magyaroknak valójában a világ rendkívül kritikus állapota hozta kézzelfogható közelségbe az egyezséget.

Az Európai Unió nehéz időszakot él meg. Járvány, gazdasági válság, energiaválság, migrációs válság és háború jellemzi az elmúlt néhány esztendőnket. A vérontás, a háború, amely Oroszország Ukrajna ellen elkövetett agressziója miatt robbant ki a két ország között, az egész kontinenst megterheli. Nemcsak az energia-, nyersanyag- és élelmiszerárakat tornázza magasra, hanem a katonai segítségnyújtás is hatalmas költségeket emészt fel. Az, hogy az orosz csapatok ne a magyar, lengyel és román határnál állomásozzanak, komoly kiadásokat jelent az Egyesült Államoknak és Európának is. Annak a közel 100 milliárd eurónak, amelynek pótlólagos befizetését kéri az Európai Bizottság, javarésze Ukrajna támogatását teszi ki. A pénzre szüksége van a testületnek, mert egyébként nem tudja teljesíteni ígéreteit és kötelezettségeit a megtámadott országgal, illetve a tagállamokkal kapcsolatban. Ehhez a döntéshez kell a magyar kormány támogató szavazata is, ezért érezhető változás Brüsszel magatartásában. A kabinetnek érdemes lenne élni a helyzet adta lehetőséggel, és megállapodást kötni minél előbb, ha erre valóban létezik szándék. Ez ma Magyarország érdeke. Megtépázott minket az elmúlt néhány év, régiós versenytársaink jobban állnak, mint mi.

Közben úgy tűnik, hogy az Orbán Viktor által vezetett kormány több vasat is tart a tűzben egyszerre. Az egyik ezek közül Kína, ahová néhány hete ellátogatott a magyar miniszterelnök. A sajtóhíradások alapján a vizit nagyszabású bejelentések nélkül zajlott le. Valószínű, hogy a színfalak mögött szóba került az ázsiai kommunista nagyhatalom segítsége, amennyiben nem sikerül lehívnunk az uniós pénzeket. Nem javasolnám azonban ezt az utat a kormányzatnak több okból sem. Szinte biztos, hogy az Unió által biztosított támogatások sokkal alacsonyabb költséggel vehetők igénybe, mint bármilyen más forrás. Ráadásul az esetleges kínai hitel felvétele nyílt hadüzenet lenne az atlanti világnak, tehát az USA-nak és az EU-nak is.”

Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán