Még ma is szedi áldozatait a zsidókkal szembeni gyűlölet

„A tegnapi tüntetésen elmondott beszédem.

Tisztelt Nagykövet úr! Kedves tüntetők, megemlékezők! 

Itt állunk, kicsit átfagyva a Duna-partján, Budapest szívében egy emlékműnél, amely üres cipőkkel üzeni az útókornak, milyen aljasságra és gonoszságra képes az ember az embertársa ellen, ha beengedi a gyűlöletet a szívébe. Nekünk, magyaroknak különösen fájdalmas történelmi lecke az, milyen iszonyatos következményei vannak azoknak az antiszemita, zsidógyűlölő eszméknek, ha nincs egy olyan társadalmi ellenállás, amely annak gátat nem szab. Ezért vagyunk ma is itt.

Kedves tüntetők! Ma ismét üresen áll több száz pár cipő Izraelben. Nagymamák, tinédzserek, gyermekeiket az utolsó pillanatban elrejtő szülők cipői a kibucokban – akiket álmukból felriasztva lőttek agyon, vagy raboltak el a palesztin terroristák, a Hamasz halálosztagai. Üresen állnak az út szélén azoknak a fiataloknak a cipői is, akik pénteken még abban a tudatban indultak bulizni a Negev-sivatagba, hogy semmi bántódás nem érheti őket. Üres cipők sokasága jelzi azokat az áldozatokat is, akik nyomtalanul eltűntek a gázai övezet halálgyárának sötét pincéiben. Üresek, mert még ma is szedi áldozatait a zsidókkal szembeni gyűlölet.

Kedves tüntetők! 2001 szeptember 11-én az ikertornyok elleni támadáskor, még ma is emlékszem, ott ültem a gyerekként a szobában, és néztem a televíziók élő közvetítését, és tapinthatóan lehetett érezni a levegőben a gonoszságot és félelmet, a pusztító tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzését. Amikor szombat reggel érkeztek az első hírek és képek a palesztin terroristák által elkövetett brutalitásról Izraelből, ugyanezt éreztem. Felszínre tört egy olyan ördögi gonoszság, amit ép ésszel felfogni nem lehet, amiről nem hittük, hogy emberekben létezhet. A nácikéval vetekvő barbárság és gyilkos indulat. 

Ez a pillanat most a gyászé. A megemlékezésé. A szolidaritásé és együttérzésé. A következő viszont már a bátor kiállásé és felszólalásé, mert nem maradhatunk csendben és némán, minden jó érzésű magyar embernek erkölcsi kötelessége egy ilyen pillanatban Izrael mellett állnia. A kiállásunk viszont nem érhet véget az izraeli áldozatok eltemetésével. Figyeljék meg, hogyan változik majd meg a közhangulat, amikor Izrael erős és bátor nemzetként, elégtételt vesz az őt ért támadás miatt. Amikor katonai erővel levadássza mindazokat, akik ezért a mészárlásért felelősek. Amikor mindent megtesznek azért, hogy egyszer és mindenkorra megszüntessék azt a halálos fenyegetést, amit a közvetlen szomszédságukban a Hamasz jelent. Jönnek majd a felszólalások az önmérsékletre, visszafogottságra, az erőszakos cselekmények beszüntetésére. Elkezdődik a számháború a halálos áldozatokkal, jönnek az egyrésztmásrésztek, a relativizáló cikkek a megszállásról és kritikus elemzések a várható jövőről. 
Itt és most, egyszer és mindenkorra rögzítsük: a Hamasz nem egy iszlamista csoport, hanem egy TERRORSZERVEZET, a tagjai pedig nem harcosok, vagy fegyveresek, hanem TERRORISTÁK. 

És szögezzük le azt is mindenki előtt: a zsidó nép Izrael földjén, Júdea Szamáriában, a Golánon és a Negevben, északon és délen, Jeruzsálem nyugati és keleti felében, és a hitük legszentebb helyén, a Templom-hegyen – OTTHON VAN. 

Ez az otthonuk, senki nem veheti el tőlük és minden joguk megvan hozzá, hogy minden létező eszközzel, azt megvédjék. Ebben őket, mi innen Magyarországról, támogatjuk, imádkozunk értük. Isten óvja Izraelt! Isten óvja Magyarországot.”

Nyitókép: Kulifai Máté Facebook-oldala