Például Bödőcs is idegesít

„Némi felháborodás fogadta a tegnapi Krúbis posztomat, jóismerős, haver, sőt barát részéről is. Nem ismertem az újdonsült zsenit, a fikázás az orbánozós bulijára reflektált – gondoltam ez csak világlik a posztból –, amit kíváncsiságból néztem meg a neten, mert már annyit hallottam róla. És hát bocs, de szerintem szar. Erőltetett.

Ha valamire igaz a »kevesebb több lett volna« elve, hát ez az. Persze nyilván olyan feszültség halmozódott fel a társadalom egyes csoportjaiban, hogy ha bárki kiáll ilyen dumákkal, a közönség tombol. A ner megmondók cinikus arroganciája és a mainstreammé vált seggnyalás állami pénzből fenntartott napi irritációja kiváltja az ilyen reakciót.

De ettől még se nem művészet, se nem ellenállás, max pótcselekvés, annak is nyomorult. Ennél még Pankotai Lili is jobb. Jó, jó, mondják nekem, legalább hallgass meg Krúbitól mást is. És küldik, ajánlják a cuccot. Nézem, hallgatom. Igen, valóban tehetséges. Belátom. Tud bánni a nyelvvel. Jól tolja. Tényleg, na. De nem az én zeném, nem az én világom. Sőt idegesít. A hangja, a mimikája, de leginkább a zene. Ahogy például Bödőcs is idegesít.

Valami közöset érzek benne Krúbival, meg a többi hasonlóval. Ez az egész kulturális közeg idegesít. Nem tehetek róla, ez van. És mondok még valamit, hogy szép napotok legyen: ahol ez hozza lázba a fiatalokat, meg az álfiatalokat, ott ne csodálkozzunk a pártállami Kossuth díjon se, de még Tóth Gabin se.
Úgyhogy boomerezhettek, le vagytok szarva.”

***

Nyitókép: Facebook