Öregem, vannak jobboldali celebek is!

„Mert nekem egyébként minden egyformán popzene, ugyebár. Nekem eddig az volt meg, hogy Németh Szilárdot próbálták mémesíteni és celebesíteni, az ellenzéki sajtó ármánykodott, a saját hozzájárulása nélkül. De ez nem igazi celebség, ő ugyanis például az eredeti értelmében művelt ember, illetve tud rendesen főzni, tényleg nem látványkaját, hanem tud fizikai munkához, árokásáshoz is alkalmatos ételt készíteni, tehát fogalmilag nem lehet celeb. Meg az Ákost fikázza mindig a baller, libsi zenész és celeb világ (ez náluk el se különül), mert hát anélkül sikeres, hogy velük kápszizna. Egyébként persze a celebségtől még lehet valami értékeset csinálni, de hát az már nem szokott kiderülni az RTL-en.

De a pápalátogatás kapcsán elszüremlett hozzám is valami a védvonalaimon keresztül, hogy a balos sajtó betámadta azokat, akik bármilyen módon is örülni mertek a szentatya okán és egyébként bármennyire is lehetetlen, hogy valaki a celeb létből isten felé mozduljon el. Ez azért izgi, mert ez is pontosan kifejezi, hogy mit is gondolnak a liberálisok magukról. Azt el tudják képzelni, hogy valaki a kereszténységből elmozdul a szexuális perverziók és a drog, a celebség irányába, de hogy egy bármilyen celeb ellenkező utat járjon be, azt nem.

Semmit nem tudok a Tóth Gabiról, de gondolom egy énekesnő, aki már csak az életkora miatt is, belecsúszott a celeblétbe, ami nélkül ma nem lehet felszínen maradni. Amikor elege lett ebből, akkor nem a drog felé mozdult el, ahogy ezt a libek szerint kell, meg nem coming outolt, hogy ő tulajdonképpen bármi, csak nem normális nő, hanem megpróbált normálisan élni. Sajnos a szerelmek és a házasságok nem tartanak örökké, most épp válik, ha jól dekódolom a libsi sajtó kéjelgő győzelmi jelentéseit. Én személy szerint nem szeretem a válást, de az egyrészt magánügy, másrészt minden ember saját felelőssége, nehogy már kívülről megítéljek egy számomra teljesen ismeretlen ügyet konkrétan. Ez a libek kedvelt erkölcsi módszere, mindenfajta erkölcs és etika teljes hiányában ítélkeznek mások felett, úgy, hogy semmit nem értenek a kereszténységből sem. Teljesen hülyék, gátlástalanok és aljasok, ezt tudjuk, de hát ez a jelenlegi végtelenül felszínes »liberalizmus« nem az eredeti politikai filozófiai liberalizmusból pusztult ilyenné, amilyennek most tapasztaljuk, hanem sokkal inkább annak a médiacelebségnek a nekrotizáló végterméke, ami az ötvenes-hatvanas évek angolszász sajtójában jött létre. A szabad sajtó lehetősége nem a közösségi média totális technológiai uralmával szállt sírba, hanem már akkor, még a pszichopaták 1968-as »forradalma« előtt.

Szóval minket konzervatívokat joggal lep meg, hogy ha vannak véleményvezéreink, meg híres embereink, akkor a XXI. század kényszeréletformáinak legkegyetlenebbjében, a celebségben létezni kénytelen emberek között is lesznek olyanok, akik rájönnek, a kereszténység vonzóbb életcélokat és ha már itt tartunk, vonzóbb bűnöket is kínál, mint az emberi nyomoron tenyésző liberális embertelenség.

A liberálisok a saját celebjeiket megpróbálják az emberi lét csúcspontjaként bemutatni, persze azért cserébe, hogy azok minden szexuális perverziót és pszichiátriai tünetet bevállaljanak (remélem csak szavakban), hogy ne kelljen dolgozniuk. Mert a posztolgatás a celeblétről akkor sem munka. De közben pontosan tudják, hogy ez mindennek az alja, a teljes elembertelenedés.”

Nyitókép: Földházi Árpád, Mandiner