Kellemes kognitív disszonanciát kívánok Puzsér Róbertnek

„Gyakran járnak Székelyföldön bukaresti újságírók, szociológusok, jogvédők, természetvédők és borzadva állapítják meg azt, amivel muszáj szembesülni: természeti katasztrófa zajlik Erdély legfontosabb zöld övezeteiben. Rengetegek tűnnek el, a falopás mindennapos, fairtó és fafeldolgozó maffiák gyalulják a hegyoldalakat. Személyes tapasztalataikat össze is foglalják, megrendülten, megrémülten: a székely fatolvaj nemzet. A székelyek nem tisztelik sem az állami, sem a magántulajdont, önmagukat is meglopják. Ahova székely beteszi a lábát, ott pusztulás van. A székely falvak körül nincs más, mint tarlóégetés, és tövig vágott erdők: káosz és katasztrófa. 

A székelyeknek semmi sem szent. Fejszével kelnek, fejszével fekszenek, fejszével hálnak. Bicskával a szívükben élnek. Sokan vannak, akik úgy vélik: azért van ez, mert a székelyek tulajdonképpen nomád népek. Ázsiából lovagoltak ide, nyergük alatt puhítva a húst.  Nem ismerik, és nem tisztelik mások hazáját, mert ők maguk hazátlanok. Felélték, lepusztították az országokat, ahova betörtek, és rohantak tovább, hogy újabb és újabb otthonokat dúljanak fel. Annak ellenére, hogy ma már letelepedtek, ezt az örökségüket, ezt a kultúrájukat mégis éltetik tovább. Ki nem lehet nevelni, mosni, irtani belőlük. (...)

Kellemes kognitív disszonanciát és szép vasárnapot kívánok Puzsér Róbertnek, és a szólásszabadság nevében cigányozásban lubickoló minden magyar szószaporítónak. Disclaimer: a fenti szöveg Puzsér Róbert Wahorn András eltörlése című publicisztikájának az átirata, úgy is olvasandó.  Az eredeti szöveg a Magyar Hangban jelent meg, keressen rá az, akinek hét anyja van.”

Kép forrása: Facebook