Meghalt Kálmán László

„Meghalt Kálmán László. Nem voltam a tanítványa, fiatalkorom óta mégis tőle tanultam legtöbbet a nyelvről. Észre sem vettem, de cikkei, előadásai, rádióműsorai teljesen átalakították bennem azt a kusza iskolai és egyetemi tapasztalatot, amit nyelvtanról és nyelvészetről, pontosabban ezek értelméről gondoltam. Az ilyen sorokra gondolok:

»Mi a kisfiát abszolút szótöve? Talán a kisfiú? Ezt egyrészt megint csak nem lehetne jelölni a munkafüzetben, másrészt viszont nagyon kérdéses, hogy ezt tekinthetjük-e abszolút szótőnek, hiszen egy kicsit mást jelent, és a kisfiú szónak vannak saját birtokosra utaló alakjai (kisfiúm, kisfiúd, kisfiúja stb.). Lehet, hogy egy nyelvész azt válaszolná, hogy a kisfiú kivételes, mert kétféle birtokosra utaló alakja van (kisfiam, kisfiad stb., illetve kisfiúm, kisfiúja stb.). Vagy azt mondaná, hogy a kisfiam, kisfiad, kisfia stb. szavak „possessivum tantumok”, vagyis csak birtokosra utaló alakjaik vannak. De ez csak azt jelenti, hogy tövük nem fordul elő önállóan; ettől még lehetne értelmes kérdés az, hogy mi az a bizonyos tő. Én nem tudnék válaszolni rá. (És akkor még nem beszéltünk az úrfi, baromfi szavakról, amik szintén befigyelnek; az a tanuló, aki a feladatot eljuttatta hozzám, felismerte, hogy ezeknek a végén valami hasonló van, mint a kisfia szóban, csak nem tudott rendet vágni ebben a katyvaszban.)«”