A Klubrádióban ezúttal a Fidesz-rezsim kommunikációját elemezte Kéri László politológus és Cseresnyési László nyelvész, írja a 24.hu. Szerintük Orbán Viktorral a hívei hit alapján azonosulnak, szinte bármit elhisznek neki, szemükben egyszerre testesíti meg a kimagasló tudást és a közülük valót. Cseresnyési László szerint Orbán Viktor 2002-es mondata, „A haza nem lehet ellenzékben” populista alapvetés, választási veresége után azt próbálta igazságként beállítani, hogy pártja és választói jelentik a nemzetet. Kéri László szerint mára ez még egyszerűbb lett, a haza és a kormányfő lényegében eggyé vált, önképében, beszédmódjában sincs nagy különbség a haza és saját maga közt.
Az „orbáni világon kívüliek”
A 24.hu megírta: Kéri szerint a nem Orbán-hívők rendre felháborodnak, mert még mindig nem értik, hogy a Fidesz elnöke hozzájuk nem is akar beszélni. Ezzel az „orbáni világon kívüliek” nem tudnak mit kezdeni, noha Kéri szerint nagyon fontos Magyar Bálint azon megállapítása, hogy a Fidesz a hatalmát nyelvi hadviseléssel alapozta meg, a balliberális oldal pedig úgy szenvedett vereséget, hogy nem is tudott róla. Cseresnyési László szerint egy populista vezetőnek pont úgy kell beszélnie, ahogy a miniszterelnök. Vezérként szól az emberekhez, akiket a gonoszoktól (külső és belső erők) ő védelmez meg, aki pedig a harcában nem támogatja, az nem is a haza része, véli a Cseresnyési.
Kéri László szerint az „orbáni újféle beszédmódot” használó, 2010 utáni rezsimnek „egyoldalú kinyilatkoztatásai” vannak, aminek a nemzeti konzultációk sem mondanak ellent. Cseresnyési László azt mondta, a szakirodalom szerint
„a populista rendszer jó pásztora folyamatosan monitorozza nyáját,
visszatükrözi azt, amit elvárnak tőle.” A politológus szerint Orbán csak a jelennek beszél, nem érdekli, mit mondott korábban, lepereg róla, ha az aktuálissal ellentétes szavait próbálják fejére olvasni. A nyelvész szerint az ellentmondások azért nem érdeklik híveit, mert a csodált istenembernek szinte bármit elhisznek, ízes beszólásai (nix ugribugri, helló, röfik! stb.) még azt is, hogy közülük való.