Ady ismeretlen oldala

A Mandiner szerzőinek írásai és versajánlói Ady Endre halálának 100. évfordulójára.

***

Ady Endre megítélése már közvetlenül halála után is összetett kérdés és nagy viták forrása volt.

Egyesek a progresszió makulátlan élharcosát, míg mások a magyarság megvezetett prófétáját kívánták és kívánják látni benne.

Egyik ítélettel sem értenek egyet – maga Ady Endre írásai. Ha valaki az egyik ítélet mellett törne lándzsát, mindjárt megvédené a másik oldalt Ady valamelyik egyéb szövege.

A széles körű publicisztikai tevékenységet is kifejtő költő alábbi, 1903-as cikkében egy nagyváradi ipartelep építése kapcsán szocializmusra és Karl Marxra hivatkozva tesz javaslatot templomok és zsinagógák lerombolására –

Javaslatára ma talán egyedül a Mérce szerkesztősége tudna elégetten csettinteni, józan polgár sem akkor, sem pedig ma nem gondolná, hogy mások szent helyeit a progresszió oltárán feláldozni jó ötlet lenne.

Hogy Ady templomokat rombolt volna? Igen, gyakori nézet volt ez a korabeli baloldalon. Konzervatív embernek nem meglepő. Hogy a zsinagógákat sem kímélte? Tessék fellapozni a baloldali antiszemitizmus történetének vaskos lapjait! Csak az lepődik meg rajta, aki tényleg elhitte: a szélsőséges progresszió hívei kímélték a zsidó vallást.

Ady halálának századik évfordulója van ma. Megannyi helyen fogják idézni költői nagyságát, istenes verseinek mélységét.

A történésznek viszont az is a dolga, hogy emlékeztessen a kevéssé kedves, nehezen emészthető tényekre. Álljon alább tehát – a teljesség igénye nélkül és mindössze egy rövid cikk erejéig –

egy írása.

A lecke, ha van egyáltalán?

Költő ne politizáljon, és főleg ne legyen botcsinálta baloldali közgazdász!

***

Ady Endre: STRÓFÁK EGY HATÁROZATRÓL

A Kommendáns rét sorsa nem rabolta el még egyetlen éjszakám álmát sem, s Moskovits Adolf urat nincs szerencsém személyesen ismerni. A levegőben élő lények ama fajtájához tartozom, mely gazdasági kétségek és eredmények nélkül szalad végig az életen. De rapszodikus voltomat egyhíti mégis, hogy látok. Meglátom azt is, ami nem érdekel s amit meglátok, abból kázust csinálok, mert hitem, hogy kázusok szaporítása által igazodik az élet, és ilyenformán jutok én most a Kommendáns réthez…

*

Elég szocialistának érzem magam, de egy dolog már régen csiklandoz. Az ördögbe is: nekünk erőnek erejével kellene a kapitalistákat csinálni, hogy legyen kik ellen küzdeni a szocialistáknak. No, ez csak tréfa. De az bizonyos, hogy nem azokon kellene kipróbálni a szocialista pörölyt, akik verejtékezve dolgoznak maguk is. Moskovits Adolfról azt hallom, hogy prototípusa a derék self-mademanoknak. Semmiből kezdte, nehéz munkával kezdte. Ipartelepének ma messze külföldön is renoméja van. És ő és fiai még ma is verejtékezve dolgoznak. És munkát és kenyeret adnak ezernél több embernek. Talán ez mégis valami ebben az országban, hol pellagrától hull az ember, mint a légy. És talán inkább az éljen, aki tud élni. Mert nálunk tudniillik az a szokás, hogy az olyan vállalkozásnak jár ki a pártolás, mely az első lendítésnél fölfordul. Én nem vagyok közgazdász és esküszöm Marxra, de az a nemzeti vagyon még sem lehet frázis. Avagy úgy illik ez agrárius Magyarországon, hogy a tavaszi tehenészeteké legyen minden jóindulat?

*

Friedländer Sámuel zseniális ember és én őt nagyon szeretem. Sokra értékelem, szeretem dr. Kurländer Edét is. De most rosszkor voltak szocialisták. Bőséges hadakozó kedvük most rosszkor csapongott. A Kommendáns rét nélkül el tudom képzelni a magyar Birmingham-t, de talán egy pár kémény mégis kellene hozzá. Legyen talán egy kis különbség Nagyvárad és Kecskemét között. Engedje ezt meg nekünk a magyar agrárius korszellem. És hogy pláne a haszontalan Kommendáns rétet jól is megfizetik, ez még agrárius lelkeknek is érdemes merkantil gyönyörűség…

*

Csak jöjjenek a Moskovits Adolfok. Bár jönnének. Oda kellene adni nekik minden piacot. Én eltolatnám a Szent László templomot s odaadnám nekik ezt a teret is. Sőt más útbaeső templomot és zsinagógát is eltolatnék. És nehogy kétségei legyenek valakinek, hogy talán kegyesek voltak Nagyvárad atyái. Bizony zsidók voltak, örmények, sőt angolok. Igen jó seftet csináltak.

Mert ha mennyi vezércikket írtak a magyar iparpártolásról, annyi határozatot, a csütörtökihez hasonlót, hoztak volna, itt-ott már talán volnánk valamik. Már talán volna sok Moskovitsgyárunk, kevesebb törvény a kivándorlásról, kevesebb pellagrás betegünk. De sokkal több volna más hasznos földi jóból. Oh, agrárius hon, mikor javulsz meg már?… Csak ennyit akartam mondani én a nagyon rossz közgazdász, de becsületesen modern ember s a nagy tőke hivatásos ellensége…

Forrás: Nagyváradi Napló 1903. április 11. Újranyomtatásban: http://mek.oszk.hu/00500/00583/00583.pdf, 1045-1046. o.