Orbánt kizárással fenyegeti, Merkel migrációs politikáját védi Alexander Stubb

Mi lehet a háttérben? Csak annyi csupán, mint rendszervedléskor a komenistán...ha más nevet vesznek föl, ép bőrrel megússzák....politika, kedvesem, politika. Bejött, iszonyú erőkkel keresik azóta is a magyarok nyomát ... délibáb? Az, magyar délibáb....futnak utána a tudósok, hej de elkapnák.

Vagyis Törökország oldotta meg a migrációs válságot és nem Merkel, te lófogú!

Folyt: A dilettáns délibáb-látók elméletei nem egyszer gyö­keresen ellent­mon­danak egymásnak. A sumér-magyar rokonító nem hárítja el a török−magyar, új-zélandi, maori−magyar, nyugat-afrikai bambara−magyar stb. rokonítási kísér­le­teket és viszont, jóllehet a tudományos vizsgálódásnak, igazságkere­sésnek alapszabálya, hogy először meg kell cáfolni a téves nézeteket. Avagy nyel­vész­kedőink egymást sem veszik komolyan? A legkényelmesebb megoldást azok képviselik, akik szerint a legrégibb emberi nyelv a magyar, a világ valamennyi nyelvcsa­ládja és nyelve belőle származik. Ez esetben nem kell bíbe­lődni a többi vélemény cáfolgatásával. A többnyire egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézetek ellenére a dilettáns nyelvészeti elképzeléseknek vannak jellemző közös vonásaik, amelyek a szerzők alapmagatartását is közel hozzák egymáshoz. Me­lyek a főbb tulajdonságok? 1: Az egyes tudományos disz­ciplínák – elsősorban a nyelvészet – alapfogalmait, téte­leit teljesen figyelmen kívül hagyják. 2: A következtetéseket nem módsze­resen gyűjtött és kritikailag megvizsgált anyagból vonják le. 3: Mindent kritikátlanul átvesznek és beépítenek elméletükbe, ami elképzelésüket erősíteni látszik; ami nem illik bele vízióikba, azt félrelökik. 4: Feltevéseket, megalapozatlan véleményeket tényekként közölnek, s ezekre még merészebb el­méleteket építenek. 5: A dilettáns nézetek hangoztatói nyel­vileg-nyelvé­sze­ti­leg képzetlen emberek, tehát nem nyelvészek (olykor más humán szakterületek kevésbé sikeres kutatói). 6: Végül közös vonásuk a módszeres őstörténet-ku­ta­tással, főleg a finnugrisztikával szembeni magatartásuk. Ennek szte­reo­típiaként visszatérő politikai megfogalmazása: a Habsburg-uralom, kivált­képpen a Bach-korszak, majd a szovjet rendszer kényszerítette a magyarságra a szégyenletes „hal­zsíros atyafiságot”. Érvként szerepel náluk az is, hogy a finnugor nyelvtudomány művelői közt – legalábbis Magyar­országon – sok az idegen (német, zsidó). Nem ismerik a finn­ugor nyelvtudomány történetét, nem vesznek tudomást arról, hogy a világ számos egyetemén művelik a finnug­risz­tikát, ahova sem a Habsburg-uralom, sem a szovjet rendszer kény­szerítő hatása nem juthatott el. Ádáz vagdalkozásukban el­feledkeznek arról, hogy a finnugor nyelvrokonság tényét és alapvető tételeit más nyelvészeti stúdiumok (indoeuropeisztika, szlavisztika, germanisztika, romanisztika, turkológia stb.) szakképzett művelői sohasem vonták kétségbe. A dilettáns-romantikus nyelvészkedők... többnyire mono­mániás emberek...irományaikban bizonyos előfeltételezések, álmo­do­zások a dicső múltról áltudományos köntöst kapnak. Ebbéli igyekezetükben a tudomány, a tudományos felfedezések ellenséges falat je­lentenek számukra. Ezért fordulnak szembe elvakult gyűlölettel a finnugor nyelvtudománnyal."

Akinek nem inge ne vegye magára, de szerintem tanulhattok belőle: Részletek Rédei Károly: Őstörténetünk kérdései. (A dilettáns nyelvhasonlításról) című művéből (RK1: 6−18, 56−62) "Gerhard Doerfer, a kiváló német turkológus nyomán (Doerfer, Gerhard: Nostratismus. Illič-Svytič und die Folgen. UAJb. NF 12, 1993:17–18) rövid ismeretelméleti bevezetéssel kezdem. A tudomány a bizonyíthatóról szóló tanítás. Három állapotot különböztetünk meg: 1: A bizonyított: Ez lehet logikai-matematikai bizonyosság. Vonatkozhat olyan észrevételekre, amelyeket az érzékszerveinkkel fogunk fel (pl. tudom, hogy hol lakom, a látott, észlelt dolgot le tudom írni). 2: A teljes lehetőség: Ez esetben valami nincs teljesen bebi­zonyítva, de egy sor ismérv, indicium a tétel helyessége mellett szól (ilyenek pl. a jogi bizonyítások, a tudományos hipotézisek). A teljes lehetőség esetében az egymást támogató ismérvek zárt rendszert képeznek. A tudományhoz tartozik a helytelen tételek elutasítása is (pl. a ptolemaiosi világ­szemlélet). 3 Az üres lehetőség: a teljes lehetőség ellen­téte, amely kívül esik a tudomány területén. Nem igazolható feltevésekből áll, amelyek nem képeznek logikus, zárt rendszert. Doerfer találó példája: valaki azt állítja, hogy valamelyik tejútrendszerben van egy bolygó, ahol az olasz konyhaművészet dívik: a spagettit (spaghetti alla bolognese) ugyanúgy készítik, mint Bolognában. Egy ilyen állítással nem tudunk mit kezdeni: a „tétel” felállítója nem tudja állítását bizonyítani, mi pedig nem tudjuk megcáfolni: Hogy a nyelvé­szet területén belül maradjunk, az üres lehetőségekhez tartozik a maori-magyar, japán-magyar avagy sumer-magyar nyelvrokonítás. Miképpen állunk a nyelvészeti dilettantizmussal? A mű­kedvelő nyelvészeti nézetek a tudományon kívüli szférába, az üres lehetőségek világába tartoznak annyiban, hogy felte­véseik tudományosan nem igazolhatóak, a tudománynak el­lentmondanak, de a szakember könnyen meg tudja őket cáfolni. Pl. az az állítás, hogy a magyar és a kelta nyelvek egymással rokonok, könnyen elhárítható: a kelta nyelvek az indoeurópai nyelvek egyik ágát alkotják, a magyar pedig finnugor nyelv. Mindegyik esetben perdöntő súlya van a nyelvtani rendszer genetikai (anyagi) rokonságának és az etimológiailag rekonstruálható közös szókincsnek. Mi érdekli a dilettáns nyelvészt? Mindenekelőtt a szavak eredete. Az amatőr nyelvészkedők „tudományos” tevékenységének ez a fő vadászterülete. A nyelv egyéb síkjai (nyelvi struk­túra, alaktan, mondattan, a tipológiai és genetikai nyelvi összefüggések vizsgálata) – kevés kivételt nem számítva – látókörükön kívül esik. A nyelvészeti módszereket – pl. a szabályos hang­megfelelések elvének alkalmazását – nem ismerik, nem is akarják ismerni, mivel ezek figye­lem­be­vétele és alkalmazása gátat szabna fantáziájuk csapongásának. A betűk – tehát nem a han­gok, formák! – önkényes, olykor játékos hasonlítgatásán, a kitűzött szóeredeztetési célnak megfelelő csereberélgetésen alapuló nyelvészkedésük tulajdonképpen csupán ürügy az ős­történet, mégpedig az elképzelt „dicső múlt” kutatásához.