Közösségi élet a könyvtárban – interjú a Nyírség Könyvtár Alapítvány elnökével

Röviden összefoglalva, hogyan tudná bemutatni az alapítvány történetét és tevékenységét?

A Nyírség Könyvtár Alapítvány 2003-ban alakult, fő célja a kulturális, szellemi örökség megóvása, valamint halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok támogatása. Én 2010-ben kerültem ide, azóta igyekszünk nagyobb pályázatok felé nyitni, itt tanultam meg többek között a pályázatírást is. Erre azért van szükség, mert a működési költséget fedeznünk kell, illetve szeretnénk a szolgáltatásainkat folyamatosan bővíteni. 2010-től hat nagyobb futó projektünk van, ezek egyike a tanodánk is, amely 2014-ben jött létre. Több dologgal is foglalkoztunk már: fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családok támogatásával, tehetséggondozással, fiatalokkal, könyvtári, kulturális tevékenységet népszerűsítő programokkal, például irodalmi körök szervezésével.

Véleményem szerint nagyon kevés könyvtár van ma Magyarországon, ami ilyen sok feladatot felvállal, de büszkén mondhatom, mi ezeket a feladatokat nem kényszerből, egyszerűen szenvedélyből, elhivatottságból vállaltuk magunkra. Szakemberek egész széles körét alkalmaztuk már a pályázatok során: szociális szakembereket, mentálhigiénéseket, gyógypedagógust, gyógymasszőrt, pszichológust, gyermekfelügyelőt, pedagógusokat. Közösségi jellegű intézményként az a célunk, hogy olyan emberek járjanak hozzánk, akik meg akarják és meg is tudják fogalmazni igényeiket, amit mi igyekszünk teljesíteni.

Mesélne a tanoda programjukról?

A Tanoda elsősorban oktatás-kiegészítő tevékenységet végez, többnyire hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű fiataloknak nyújt különböző felzárkóztató tevékenységeket. Tantárgyi kompetenciákat fejlesztünk humán, reál és idegen nyelvi területeken, azoknak a diákoknak, akiknek a családja nem tudja megengedni azt, hogy a gyermekek magánórákat vegyenek. Ezen kívül személyiségfejlesztő tevékenységeket is szervezünk nekik, amelyben szociális és mentálhigiénés szakemberek vannak a segítségünkre. Minden gyermekkel egyéni fejlesztési tervet dolgozunk ki. Holisztikus szinten igyekszünk tekinteni a hozzánk járó gyerekeket: a tanodába való felvételt megelőzi egy bemeneti mérés, és nem csupán az iskolai kompetenciát, hanem többek között a társas kompetenciát, kommunikációs készségeket, tanulási motivációt is figyelembe vesszük.

de tréningjellegű csoportos foglalkozásaink is vannak. Itt minden olyan dolgot próbálunk pótolni, amelyre iskolai keretek között nem igazán kerül sor: társas kompetencia, érzelemszabályozás, önismeret, motiváció. Persze az egyéni igényekre is igyekszünk reagálni. Nagy örömmel tölt el, ha a könyvtárba belépve nap mint nap nyüzsgő közösségi életet látok. A munkatársaim nélkül persze nem juthattunk volna el ide. Ők sem munkának tekintik ezt az egészet; ugyanúgy, mint én, elhivatottak, és sok energiát tesznek bele az alapítványba. Jelenleg két könyvtári alkalmazott, négy kulturális közalkalmazott, és két szaktanár dolgozik nálunk. Tanodánk neve: Tan Ide – Tanoda, melyet a múltban és most is Európai Uniós forrásból működtetünk.

Hogyan néznek ki a tanodás hétköznapok?

A foglalkozásokat úgy próbáljuk megszervezni, hogy a kicsik és a nagyok – a nagyjából egy korosztályban lévők elkülönülten dolgozhassanak. Két-három szakterületről, kettő-öt fős csoportokban zajlik a foglalkozás. Emellett mentoráljuk is őket, de ezek sem statikus négyszemközti beszélgetésekként zajlanak. Persze ha valamilyen problémával keresnek, amit négyszemközt mondanának el, mindig nyitottak vagyunk. Szerintem a fiatalok lelkéhez úgy lehet közel kerülni, ha köztük élünk, köztük töltjük a hétköznapokat. Ha elkezdünk egy-egy beszélgetést velük, lehet, hogy lassan nyílnak meg, de ha minden nap találkozunk, ez megváltozik. Szabadidős programokat is szervezünk nekik, közösen szoktuk általában eldönteni, hogy éppen ez mozi, kalandpark, állatkert, bowling vagy biliárd legyen. A csoportos tréningen legutóbb az érzékenyítés volt a téma. A házasságtörőkkel kapcsolatban például heves vita támadt köztük, záporoztak az érvek egymás ellen.

Könyvtár és hátrányos helyzetű fiatalok segítése. Ezek szerint vallják, hogy a tudás egy olyan érték, amely kiemelhet a rossz élethelyzetekből is. A tanulmányi eredmények javításán kívül milyen céljaik vannak a tanoda programmal?

A program keretében nem csak a tudásuk, a személyiségük is fejlődik. Én tudom, hogy a fiatalok egyre kevesebbet olvasnak, és a legtöbbjük elhatárolódik a könyvtáraktól, de ha rendelkezésükre áll egy közösségi tér, amit szabadon használhatnak, és

akkor már elértünk egy előremutató célt.

Hogyan jött az ötlet, hogy a közművelődésben szeretne tevékenykedni?

Alapvetően szociális beállítottságú vagyok, a pályát civil referensként kezdtem, ami kicsit távol állt tőlem, de a könyvtárat már kezdetben is a lehetőségek tárházának tartottam, és civil szervezetként minden olyan tevékenységet végezhet az ember, ami nemcsak könyvtári szolgáltatás. Civilnek lenni lehetőség, áldás és átok is egyben. A forrásteremtés problémája alapvető és állandóan jelenlévő dolog. Ebben sokat segít az interdiszciplináris szemlélet: az alapítványban egyszerre vagyok jogász, honlapszerkesztő, rendezvényszervező vagy éppen pályázatíró, s több oklevelet is szereztem, amiket jól tudok hasznosítani a munkám során. Nagyon élvezem ezt a változatosságot, éppen ezért úgy gondolom, a tanulás sohasem érhet véget senki számára.

Mit tapasztal, a mostani fiatalság tisztában van a céljaival?

Szerintem nem igazán. Nagyon sokan úgy jönnek ide, hogy középiskolában sem tudják, mit jelentenek a rövid és a hosszú távú célok. Többek között emiatt is tartjuk fontosnak segíteni őket abban, hogy a pályaválasztásuk sikeres legyen. Több olyan fiatal volt, akiben a nálunk töltött idő alatt fogalmazódott meg, milyen pályát szeretne választani. Mint említettem, a fiatalok személyiségét is igyekszünk minél jobban fejleszteni, ami segítheti őket a pályaválasztásban, de erről is van egy rövid sikertörténetem. Egyszer egy szótlan, magába forduló fiú került hozzánk, akit az általános iskolai közösségben emiatt kifogtak, piszkáltak. Nekünk is csak idővel nyílt meg, és hosszas beszélgetésekkel sikerült vele megértetni, miért kell ezeket a sérelmeket, és az ebből fakadó gátlásosságot levetkőznie, amikor középiskolába megy: ha továbbviszi mindezt, társai felé mutatja sebezhetőségét, akkor sajnos abban a közegben is ez fog történni vele. Ezen felül pedig a közösség is kiemelten hatott rá.

Ezek szerint Önöknél elfogadóak egymással a gyerekek.

Szerencsére elmondhatom, hogy itt jó közösség van, nagyon összetartóak, annak ellenére, hogy elég széles skálán mozog a gyerekek életkora. Nálunk roma és magyar, diszlexiás és fogyatékkal élő, vagy akár sajátos nevelési igényű gyermekek mind jól megértik egymást. Ezért is tartom hasznosnak ezt az egészet: itt olyan társakkal ismerkedhetnek meg közelebbről, akikkel nap mint nap nem kerülnének kapcsolatba, netán előítéleteik is lennének velük szemben.

Ön szerint manapság képesek megfogalmazni kulturális igényeiket az emberek?

Én úgy gondolom nem reménytelen a helyzet, de erről is van egy szép történetem. Tavaly pár tanodás lány felvetette, hogy mivel Arany János emlékév van, rendezhetnénk szavalóversenyt. Én mondtam nekik, hogy beleegyezem az ötletbe, csak dolgozzanak ki egy szakmai tervet és írok rá egy pályázatot. Persze segítettem nekik, de elkészítették, sikeres volt a pályázat is, meg is rendeztük a versenyt. Ez nekünk is, de legfőképpen nekik volt igazi sikerélmény, mert ők fogalmazhatták meg a célt. Nem mellesleg a kulturális törvény is ennek szellemében változott meg éppen 2018. január 1-jétől, ahol a hangsúly a közösségi alapú működtetésre helyeződött át. Alapítványunk szinte a kezdetektől ennek megfelelően igyekszik szolgáltatásait nyújtani.

Mik a jövőbeli terveik?

Az előrejelzések szerint a tanodák országos szinten normatívát fognak kapni, tehát nem fog előfordulni, hogy elfogy az erre fordítható keretünk. Azon dolgozunk, hogy ez így is legyen. Egyelőre azt tapasztalom, hogy a társadalmunk jelenleg nem annyira nyitott ezekre a dolgokra, mint kellene. Civil szervezetként az lenne a hosszú távú célunk, hogy megtanuljunk más fejjel gondolkodni, máshonnan forrást találni, ehhez pedig piacképes szolgáltatást, terméket szeretnénk adni a hozzánk fordulóknak. Sokan tévesen azt gondolják, egy jótékony szervezet vagyunk. Ez nem igaz. Mi jótékony célokat látunk el, amihez működési bevétel szükséges. Nagyon elégedett lennék, ha szélesebb körben elérhetnénk, hogy a közösségek észrevegyék: képesek saját életüket alakítani a társadalmi részvétel által. Ha a kapcsolatteremtésből cselekvés lenne, a cselekvésből pedig sok pozitív változás.