Csak a választók győzhetik le a Fideszt

„A rendszerváltó kerekasztalt és az Országgyűlést tudtommal nem akadályozta semmi az ügynökmúlt feltárásában. Mégsem tette. Pedig tudnunk kell, hogy az ügynökmúlt és annak elágazásai mennyiben befolyásolták a rendszerváltás folyamatát. Például a pártstruktúra kialakulását és változásait, a földkérdést, a privatizációt, a külpolitikát, a médiaviszonyokat, a sajtónyilvánosságot, az egyházak állapotát. Összességében tudnunk kell, hogy miként befolyásolta az ügynökügyek tabuvá tétele, az ország hazugságban tartása az életszínvonal alakulását, amit az információktól elzárt társadalom nem képes összekötni a feltáratlan múlttal. Ma is intő jel, hogy 2002-ben a D–209-es alakított kormányt. Már nem az a lényeges, kit és hogyan szerveztek be. Hanem az, hogy a nyilvánosság megteremtésével a további zsarolhatósági lehetőséget vegyük ki az ezzel visszaélni bármikor képes erőcsoportok, személyek kezéből.

2002 nyarán a Medgyessy-bizottság tagjaként szembesültem a kádári elnyomó gépezet rendszerével: az állampárt vezetői szintjeinek és a BM III-as főcsoportfőnökségnek a munkájával. Láttuk, hogyan dolgoztak össze a III/I-es, III/II-es, III/III-as és a további csoportfőnökségekbe beosztottak. A tartótisztek, szt-tisztek, hálózati személyek, ügynökök és besúgók mellett megismerhettük a »társadalmi kapcsolatok« munkáját, akik általában a vállalatvezetők és a különböző vezető beosztásokban dolgozók közül kerültek ki.

2001 novemberében a parlamenti büfében néhány KDNP-s képviselő beszélt arról, hogy a szocialistáknak elment az eszük, hogy egy volt ügynököt jelöltek miniszterelnöknek. Akkor nem is tudtam hova tenni kijelentésüket. Csak értetlenkedtem. A bizottsági munka során csengtek vissza fülembe szavaik, és jött a belső kérdés: honnan tudták ezek a képviselők, hogy Medgyessy Péter ügynök volt? Honnan?

A Fidesz kampánystábja 2002 márciusában meg volt győződve arról, hogy zsebünkben a győzelem. Gondolom, ennek tudatában nem tartották szükségesnek Medgyessy lebuktatását, de a kínzó vereség után sürgős lett a dolog. Ez egy példa az esetek közül, amikor nem az »öntsünk tiszta vizet a pohárba« elv volt a fontos, hanem az ügynökmúlttal való zsarolhatóság fenntartása. Holott a múlttal való üzletelés megszüntetése államérdek.

Visszatérő szólam az ügynökmúlt nyilvánossá tételét ellenzők részéről, hogy nem teljes az anyag. Nem baj: majd a társadalmi vita és a feltáró beszélgetések kiegészítik a hiányzó mozaikokat. A veszély ma is nagy, mert az ügynök nem tud leállni, életformájává válik a dezinformálás, a hazudozás, a képmutatás – ezzel mérgezi a környezetét.”