Az Eastwood név miatt nem akartam színész lenni

„Francesca, nagyon unod már, hogy az összes hülye újságíró és mindenki más is állandóan az apádról kérdez?

Hát, ebben a formában legalább még sosem kérdeztek róla. Amúgy attól függ, épp milyen hangulatban vagyok. Van az énemnek egy része, amit az őrületbe lehetett kergetni ezzel, és mára már baromira unja. De ahogy egyre idősebb lettem, megtanultam értékelni az apám munkáit, így ha olyasvalakivel találkozom, aki tényleg, őszintén a rajongója, akkor boldogan válaszolok neki.

Ezek szerint volt azért benned némi kamaszos lázadás az apád, a neved meg a származásod jelentette teherrel szemben?

Ó, igen. Lázadni akartam, úgyhogy jelentkeztem egy üzleti iskolába pénzügyet tanulni. Csak abban voltam biztos, hogy színész aztán biztos nem akarok lenni. Pedig valójában csak meg voltam rémülve: azt hittem, tényleg nem akarom ezt a pályát, de ez csak ijedtség volt. De ami a lázadást illeti, ez még csak a kezdet volt, még csak most jön a java.

Jelentett terhet a családneved valaha, vagy inkább előnyt adott?

Hogy hogyan élem meg, az csak attól függ, milyen lábbal keltem fel éppen. De ez vagyok én, muszáj elfogadnom, úgy, ahogy van, sem nem teherként, sem nem előnyként. Az biztos, hogy emiatt lettem színész, és ezért hatalmas tiszteletet és szeretetet érzek. De az is biztos, hogy ugyanemiatt nem akartam színész lenni: senki nem szeretne valaki más árnyékában élni vagy folyton erről beszélni. De most éppen boldoggá tesz ez a helyzet.

És praktikusan jelent előnyt vagy hátrányt a neved? Eastwood-lányként többet kell teljesítened más színészeknél?

Nem. Ha valaki azért adna nekem munkát, mert Eastwood-lány vagyok, azt a munkát úgysem vállalnám el soha. Azokért a szerepekért, amikre igazán büszke vagyok, kemény szereplőválogatásokon kellett részt vennem és bizonyítanom.”