Hogyan léphetne fel az EU az egyre agresszívebb Oroszországgal szemben?

„Az, hogy Oroszországnak miért célja az, hogy az EU fennmaradjon, de gyenge legyen, nem nehéz belátni. Azt sem, hogy az EU cselekvőképtelenségéhez valószínűleg Oroszországnál nagyobb részben járul hozzá az EU jobboldali vezetése. Ennek ellenére érdemes megnézni, hogy mi a fő fegyvere Oroszországnak az EU ellen.

Ami talán a leghangosabban és legélénkebben teszi érzékelhetővé Európa jelenlegi válságát, az az Oroszország által folytatott információs és politikai hadviselés, amellyel szemben létszükséglet minél hatékonyabb ellenállási mechanizmusokat kialakítanunk, de könnyen lehet, hogy még ez is kevés lesz. Nem elég ugyanis az álhíreket terjesztő, minden bizonyosságot megkérdőjelező orgánumokat megtalálni, ezeket meggyőző hitelességgel hatástalanítani is kell. Meg kell győzni a dezinformáció kiábrándult fogyasztóit arról, hogy a nihil, a defetizmus és a relativizmus szólamai hamisak, az Európai Uniónak, illetve a nyugati és az európai civilizációnak nemhogy nincs vége, de még csak zuhanásszerű lejtmenetben sincs.

Azok a hangok (Magyarországon ennek megvizsgálásra ajánljuk a Magyar Hírlap munkatársait, akik nem csak ideákban maradtak Moszkva hű szolgálói az elmúlt fél évszázadban, de konkrét személyükben is), amelyek Oroszországot a konzervatív értékek, a liberális diktatúra által elnyomott valódi Európa, a kereszténység és a tradíció utolsó mentsváraként festik le, ezt nem véletlenül teszik. Ez a diskurzus Oroszország geopolitikai érdekeinek megfelelő szoftpolitika, amely csak azért tud ilyen hatásos lenni Európában, mert az EU vezetése, nem hogy egy saját szoftpolitikát, de saját geopolitikai érdekeket sem tud megfogalmazni.

Ahhoz, hogy Euróban meg tudjuk magunkat védeni ettől a külföldről fizetett propaganda-hadjárattól nem feltétlenül, nem kizárólag és nem elsősorban törvényi eszközöket kell használni. Inkább fel kell készíteni az európai lakosságot arra, hogy a (dez)információ háborús eszköz. Azt kell  tudatosítanunk mindenkiben, hogy egy meghekkelt email-fiókból kiszivárogtatott levelezés esetében a levelek tartalma soha nem lehet felháborítóbb annál a ténynél, mint hogy a nyilvánosságra került tartalom jogellenesen jutott ki. Amíg nem az az első kérdés, amit a tévénéző föltesz, amikor valami mágikus módon kiszivárog, hogy ezt ki szivárogtatta ki, kinek áll az érdekében és miért, addig nem tudjuk magunkat sem az orosz, sem semmilyen más befolyás ellen megvédeni.

Sok igazsága van Böcskei Balázsnak ugyanis, amikor azt írja, hogy „ha mindig az állam ellen harcolunk, úgy egy idő után az állam erőtlen lesz értünk harcolni.” Ahhoz, hogy azokkal szemben, akik államunk vagy az EU ellen hadjáratot folytatnak, hatásosan tudjunk védekezni, ahhoz ki kell tudnunk mondani, hogy az államnak joga van a titkaihoz, hogy az erőszak-monopólium őket illeti, és hogy vannak nemzetbiztonsági szempontok. A túlkapások ellen kell parlamentáris kontroll, de nem mindig az a hős, aki szivárogtat, és az az ellenség, aki lehallgat. 

A reálpolitikai és a biztonságpolitikai válságnál az orosz propaganda által felnagyított értékválság sokkal súlyosabb veszélyt támaszt, ez ugyanis rákként eszi be magát az európai társadalmak szövetébe, és ha nem szabunk neki gátat, beláthatatlan mértékű pusztítást végezhet az európai demokráciákban. Európa saját története során már több alkalommal bizonyította, hogy képes a kontinens felrázására, hogy képes új lendületet adni a nehézségek közepette megrekedt európai társadalmaknak. A feladat most sem más: az európai nemzeteknek és a brüsszeli vezetésnek meg kell látnia a válságban az esélyt, és ezt fel kell használnia saját maga megújítására.”