A nyelv használata teremtő erő

„Donald Trump előszeretettel használja a Twittert, megosztásai azonban a cégek, világmárkák szempontjából is fontosak lettek. Mi is az a Trump-krízis effektus?  

Trump elszabadult hajóágyúként működik a Twitteren, tweetjei új kockázati tényezőket is jelentenek a cégeknek. A Reuters hírügynökség elemezte, hogy az elnök üzenetei után hogyan alakulnak az egyes cégek tőzsdei értékei, és jelentős összefüggésre bukkant: volt olan, amelynek négymilliárd dollárt esett az értéke egyetlen negatív tweet miatt. A vezető politikusoknak pozíciójuknál fogva jelentős befolyásuk van az üzleti életre, ám ez hatalmas felelősség. 

Ha már az új megválasztott elnök, ilyen »aktivista« szerepet vállal, a cégeknek nem árt felkészülniük a kríziskommunikáció terén is. Minden brandnek vannak sebezhető pontjai: ezeket fel kell deríteni, kockázatelemzést kell végezni. Fontos a folyamatos médiamonitoring, a részvénypiacon érdekelt cégek esetében pedig kiemelt fontosságot nyer ennek gyorsasága. A válság-team segíthet a háttérmunka és a saját, kész narratívák összeállításában, a közösségi média pedig saját fegyverként is használható a gyors reagálás és elérés eszközeként. A követők, fogyasztók táborának erejét sem szabad lebecsülni, támogatásuk szilárdsága mindenképp védelmet jelent.

Van Trump kríziskommunikációjának bármilyen mintázata?

Nehéz helyzetben vannak a politikusok, hiszen változó körülmények között kell »fenntartható« véleményeket megfogalmazniuk. Az esetleges szemléletváltásokat viszont fel tudják használni ellenük a karaktergyilkosságok során, ezért fontos, hogy legyen az ilyen esetre jó narratívájuk.

Trump fellépése agresszív trenddiktáló, jelenleg nem meghatározható a karakterisztikája, inkább kríziseket okoz, mint kommunikálja őket. Ennek az agresszív, aktivista fellépésnek lehet az imázsteremtés a célja: most teszi le a névjegyét, ezt pedig csak a ciklus elején lehetséges.

A PC kommunikáció az elmúlt húsz évben vált üggyé, a határfeszegetés ma már komoly következményekkel jár. Van olyan eszköz, amivel vissza lehet terelni a rendes medrébe?

Hofi Géza idejében senki sem szisszent fel a közönség soraiban, ha elhangzott egy-egy élesebb poén, ma már cenzúrázzák a vicceket is, ez azonban belülről feszíti az embereket: szorongást okoz. Megjelent pár olyan erő, amely a szélsőségekből újra a középút fele terelheti a PC-t, ezek pedig az olyan híres humoristák, mint Louis CK vagy társadalomkritikák, mint a South Park. Rájuk »nem vonatkoznak« a szabályok, kimondhatják a kimondhatatlant. 

Ennek azonban feltétele, hogy nem uszító vagy gyűlöletkeltő ahogy mindezt teszik, ráadásul saját magukból is viccet csinálnak: így megmarad poénforrás jellegük. Az embereknek pedig szükségük van erre: azzal, hogy egy humorista kimondja, amit ők nem mernek, és szabad nevetniük, feloldódik a szorongás. Amikor egy politikus jelenti ki, hogy nem lesz politikailag korrekt, azt érezhetjük veszélyesnek: az már nem szorongásoldó szelepkiengedés, az káros hatással lehet a közgondolkodásra.”