Nem lesz tiltólistás az akác

2015. január 27. 17:28

A Földművelésügyi Minisztérium közleménye szerint várhatóan nem kerül fel az „idegenhonos özönfajok” uniós tiltólistájára a fehér akác.

2015. január 27. 17:28

A hungarikumnak minősülő fehér akác várhatóan nem kerül fel az „idegenhonos özönfajok” uniós tiltólistájára, amely az Európai Unióban nem őshonos, agresszíven terjedő állat- és növényfajok kitiltását, visszaszorítását irányozza elő – közölte a Földművelésügyi Minisztérium kedden az MTI-vel, a mezőgazdasági és halászati tanácsülést követően. A közlemény szerint Karmenu Vella környezetpolitikáért, tengerügyért és halászatért felelős biztos elmondta, hogy a listát 2015 folyamán alakítják ki, és ígéretet tett arra, hogy a lista előkészítése során folyamatosan egyeztetnek Magyarországgal. Kiemelte: ahogyan az uniós jogszabály is kimondja, elsődlegesen az EU-ban széles körben még el nem terjedt, gyors intézkedésekkel kezelhető káros fajokkal szükséges foglalkozni. 

A halászati szektort is felügyelő biztos egyetértett Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterrel abban, hogy az édesvízi akvakultúrát fejleszteni kell, egyrészt a környezetre gyakorolt pozitív hatásai miatt, másrészt az unió importfüggőségének csökkentése érdekében. A találkozón a magyar tárcavezető ismét hangsúlyozta a cianidos technológia veszélyességét az aranybányászat kapcsán, és véleménye szerint a vízgyűjtő-területi érintettség miatt kiemelt figyelmet kell szentelni a Verespatakra tervezett beruházás potenciális veszélyeinek. Karmenu Vella biztos álláspontja szerint a cianidos technológia teljes betiltása aránytalan lenne, mert ebben az esetben az összes aranybányát be kellene zárni az Unió területén, és ennek negatív gazdasági hatása lenne. Ugyanakkor a biztos jelezte azt is, hogy ismeri a tervezett beruházást és megígérte, hogy kiemelt figyelemmel követi nyomon annak fejleményeit.

A tájékoztatás szerint Fazekas Sándor a levegőminőségi, valamint a hulladékgazdálkodási uniós javaslatcsomagok kapcsán kérte a biztost, hogy a tárgyalások során a tagállamok által megvalósítható, reális célkitűzéseket fogalmazzon meg a Jean-Claude Juncker elnök vezette új bizottság. Hangsúlyozta: el kell kerülni, hogy egyes szektorokra, mint például az állattenyésztésre aránytalanul nagy teher háruljon.

Vytenis Andriukaits, egészségügyért és élelmiszerbiztonságért felelős biztossal folytatott megbeszélésen az agrártárca vezetője emlékeztetett az elmúlt évek uniós élelmiszerbiztonsági botrányaira, mint például a dioxin-szennyezésre és az E.coli-fertőzésre és hangsúlyozta, hogy a szabályozást ennek megfelelően kell kialakítani. Fazekas Sándor Magyarország részéről támogatta a bizottság fokozottabb fellépését az élelmiszerbűnözés elleni küzdelemben – olvasható a közleményben

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
trendo
2015. január 28. 07:08
Az emberi élet túl rövid. A természet más léptekben mér. Ebből tanulságos tévképzetek adódnak. Itt van az akác, a „legmagyarabb fa” esete! Eredeti hazája Észak-Amerika,főleg a nagy folyók széles völgyei.Európába csak 1601-ben hozták be, egzotikus parkfának. Erdőnyi méretekben csak jóval később, a 18.század végétől telepítik, az amerikai szabadságharcból hazatért európai önkéntesek javaslatára, akik megismerték kiváló tulajdonságait. Európában a francia területeken kívül leginkább Magyarországon, Romániában, Ukrajnában és Moldáviában terjedt el. Az Alföldön tömegesen 1865 és 1895 között telepítették, abban a reményben, hogy alkalmas lesz a futóhomok megkötésére. Egy másik felfutás a 1923-tól következett be, mikor Magyarország erdőterületeinek nagy részét elcsatolták és a fa iránti szükséglet kielégítésére nagymérvű fásítás kezdődött. Másfél évtized alatt 38 ezer hektáron telepítettek akácost, melyet a világháború után, 1946 és 1955 között egy újabb, 11 500 hektáros telepítés követett. Ez az összesen másfél száz év elég volt arra, hogy az amerikai eredetű akác igazi "magyar fává" váljon. Nemzedékek kitörölhetetlen emléke az akáccal szegélyezett alföldi utcák, az akácfákkal körbeültetett tanyák képe. Mint kiváló tűzifa, mely nyersen is meggyullad, nagy becsben tartotta parasztságunk. Nemkülönben azért, mert fája kezelés nélkül is rendkívül tartós, sok célra kiválóan használható. Szőlőkaró, kerítésoszlop szinte csak akácból készült évtizedeken át. És akkor még nem beszéltünk egy olyan tulajdonságáról, melyre mezőgazdaságunk fontos ágazat alapult. Az akác a legnagyobb hordást nyújtó méhlegelőnk. A szép, áttetsző színű akácméz sokkal magasabb áron értékesíthető, mint a sötét színű vegyes virágméz. Sok előnye ellenére az akác nem igazán tudott beilleszkedni a közép-európai lomblevelű erdők közé. Akácerdőben sétálni nem kellemes, nem zsong bennük az élet úgy, mint a tölgyesekben. Aljnövényzetük szegényes, vagy felveri a fák közét a fű, vagy bodzabokrok nőnek alattuk. Madárdal se hallik, legfeljebb egy-egy varjú vagy szajkó károgása. De május derekán, mikor a fehér akácvirágba borul, ez az év közbeni sivárság egyszerre feledésbe merül. A tömegesen megjelenő, hófehér virágzat és a semmi máshoz nem hasonlítható, édeskés illat mindenért kárpótol. Hiszen egy öregebb fán annyi virág jelenik meg, hogy a leveleket szinte nem is lehet látni tőlük. És a legtöbb embernek valahogy agyába furakodik egy régi, érzelmes dal, mely annyi lány ablaka előtt felhangzott szerenádként a boldog békeidőkben: "Akácos út, ha végigmegyek rajtad én..." Az akácosok igen elterjedt kultúrerdők. Gyökérzetük önálló nitrogénkötésre és ennek következtében a termőhely tápanyagviszonyainak aránylag gyors megváltoztatására képes. Az akác lombja gazdag nitrogéntartalmú együletekben, az avarja gyorsan bomlik, s ez a talaj felső rétegében nitrogén-túlkínálatot idéz elő. Ezt, valamint a késői lombfakadás miatt előálló kedvező fényviszonyokat az egyéves nitrofil gyomok aknázzák ki leginkább. Mivel az akác vízigénye, illetve szárazságtűrése tág határok között mozog, az általa kialakított növénytársulások széles termőhelyi változatosságot bírnak el. Az akácerdők nem egyformák!Vannak tápanyagban gazdag, üde talajú akácosok, melyeket főleg a mély löszutak védelmére, a nyirkos, suvadásveszélyes partfalak megkötésére ültettek, bár sokszor a telepítés célja egyszerűen a nedves, hűvös klímájú erdőterületen levő erdészház környékének egzotikus, jó mézelő fákkal való körülültetése volt. Az akác számára kedvező, üde termőhelyeken az állományok koronája elérheti a 80–100%-ot és a 25–30 m-es magasságot. Cserje- és gyepszintjében magasra növő, dudvás szárú, nitrogénkedvelő gyomok uralkodnak. Az aljnövényzet a Galio-Urticetea osztály fajaiból kerül ki. Jellemző fajok: a zamatos turbolya,a vérehulló fecskefű, a ragadós galaj, a kisvirágú nebáncsvirág, a ligeti perje, a magas aranyvessző, a nagy csalán és a borostyánlevelű veronika. Az akác, ha üde, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású termőhelyre talál, amelyek elsősorban a Dunántúlon, a Középhegység völgyeiben és északias lejtőin, főleg barna erdei talajokon találhatók meg, káros is lehet. Agresszív sarjképzéssel kiszorítja a honos fafajokat, és a természetvédelmi értéket képviselő védett növényfajok a megváltozott fény- és versenyviszonyok következtében eltűnnek az állományokból. Vannak száraz, meleg és tápanyagban szegény talajú akácosok, amelyek nálunk elsősorban az Alföld homokvidékein a homokfásítási és homokkötési programok nyomán terjedtek el, de idetartoznak a száraz alföldi és alföldperemi, domblábi lösztakaróra telepített akácosok is. A legsivárabb az a fajta kultúrállomány, amely sajátos, nitrofil növényzetet szelektál. Fajszegény, egyhangú faültetvények ezek, elsősorban a sík vidéken, illetve a dombvidékeken találhatók. Többnyire kétszintes állományok: az elegyetlen koronaszint alatt szegényes gyepszint található. Cserjeszint csak üde-félnedves termőhelyi viszonyok mellett alakulhat ki. A szélsőségesen száraz termőhelyeken az állományok záródása alacsony, 50–60%-os, a famagasság 10–12 m-t érhet el. Az akác számára optimális üde-félnedves termőhelyeken a záródás 80–100%-os, a famagasság pedig elérheti a 25–30 m-t. Az állományalkotó akác csak kevés fás növényfajjal képes társulni. Zárt állományaiban a behurcolt nyugati ostorfa , a kései meggy , az alásfa, illetve a honos fekete bodza képes behatolni. A szélsőségesen száraz termőhelyek felritkuló akácosaiban csak a szárazságtűrő cserjefajok élnek meg. A nitrogén-túlkínálat miatt a gyepszint elsősorban nitrogénkedvelő fajokból áll. A jobb vízgazdálkodású, üdébb termőhelyek bolygatott talajain jellegzetes gyomtársulás alakul ki, amelyet elsősorban egynyári és áttelelő fajokból egyaránt. A szárazabb termőhelyeken nyáron alig nő valami a gyepszinten, az üde-félnedves termőhelyeken magaskórósokat, illetve liánokat találunk. A gyengébb növekedésű, szárazabb, egykor legeltetett akácosokban a keskenylevelű perje alkot jellegzetes típust, míg a lazább, főként homokos szövetű talajokon inváziószerűen terjed a selyemkóró. Az akácosok szélsőségesen száraz típusaiban a pusztai vegetáció marad az uralkodó, a jellegzetes nitrofil fajok hiányoznak.
bdi
2015. január 27. 19:37
Az elmúlt 20 év alatt megduplázódott az akác az országban. Jól jött volna az EU pénze, hogy megállítsuk.
Akitlosz
2015. január 27. 19:33
Helyes. Az akácra szükség van. Nem az akác szárított aki az Alföldet, hanem az azok, akik szabályozta a folyókat és lecsapolta a mocsarakat, így vízhiányossá tette az országot, ezért az őshonos fajok már nem tudnak megélni az Alföld nagy részén. De erdőkre szükség van, ezért érkezett az akác felmentő seregként.
kuwiq
2015. január 27. 18:10
Az akác is olyan, mint bármi más. A homokos, löszös talajon áldás, máshol meg átok. Nem lehetne árnyaltabban közelíteni a kérdéshez???
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!