Az MKP, a Híd meg az aktivisták – Szlovákia választott

Szlovákia szombaton választott, méghozzá polgármestereket és önkormányzati képviselőket. Szimbolikus győzelmeket arattak a függetlenek, megtartották pozícióikat a szlovákiai magyar pártok. Az ország nem gyakran szerepel a magyarországi híradásokban de a társadalom közérzete hasonlóan rossz: burjánzik a korrupció, a hetekben kétes kórházbeszerzések miatt kellett mennie az egészségügyi miniszternek, mélyponton a politikusokba és pártokba vetett bizalom. A közvélemény pedig a választásokat csak annak a fényében tudja értékelni, miként teljesítenek a pártok a nagy településeken és a nagyvárosokban (elsősorban Pozsonyban és Kassán). Emellett magyar szempontból, számunkra fontos kérdés, hogy mi történik a legnagyobb szlovákiai magyar településeken.

Az első adatok azt mutatják, hogy a kormányzó baloldali Smer megőrizte dominanciáját, ők adják a legtöbb polgármestert. Emellett az MKP 105, a Híd 87 tisztséget szerzett, koalícióban további 30 posztot nyert el a két párt közös magyar jelöltje. A számok mögött viszont egyéni, nagyon tanulságos történetek rejtőznek. A Smer elbukta a megyei központok jelentős részét, a párt rossz szereplése a központokban az elitellenességnek köszönhető. Hiába próbálta a szlovák kormány Zsolna nagyvonalú és egyoldalú adósságtörlesztésével jelezni a nyilvánosság felé, hogy pénzügyileg is megéri baloldali jelöltet választani, a szavazók nem vették a lapot. A hagyományosan liberális irányultságú Pozsonyban baloldali helyett független jelölt nyert (Ivo Nesrovnal), aktivista győzött Nagyszombatban, miközben a Smer egyetlen hangzatos sikere Kassa megtartása. Emellett a választások éjszakájának nagy fejleménye, hogy lemond az egészségügyi botrányba belekeveredő Pavol Paška házelnök – tanulságos, hogy távozásához Szlovákiában mindössze egy ezres tömegtüntetés is elegendő volt.

Szlovákiai magyar viszonylatban pusztán a számokra hagyatkozva az MKP, a Híd, valamint az együttműködés hívei is sikeresnek könyvelhetik el a választásokat. A demográfiai folyamatokat lassan másolja a helyi képviselet alakulása: nem lesz többet magyar pártpolitikus Szepsi élén, Nagymegyeren pedig az MKP-s jelöltet egyenesen az a Lojkovič Sámuel ütötte ki, akit korrupció vádjával jogerősen elítéltek hét éve (ha van igazi magyar vonzatú kudarc, akkor talán ez az). Az MKP és a Híd együttműködése sikeresnek bizonyult Párkányban, ahol Oravec Jánost, a helyi erős embert közös magyar-magyar pártjelölt váltotta, de elbukott a helyi elitek szövetsége Komáromban. Komárom esete egyébként is szimbolikus, hiszen a városban az MKP és a Híd kötött szövetséget, a választási küzdelemben Orbán Viktort is bevetették (szlovákiai magyar viszonylatban ez példátlan elköteleződést jelent), de a településen végül Stubendek László, az MKP négy évvel korábbi, ezúttal függetlenként induló jelöltje győzött, a helyi, jobbára magyar aktivisták pedig lemosták a közös pártlistát. Az események tanulságát talán úgy lehet levonni, összefogásra szükség van, de megfelelő jelöltekkel. Az MKP ugyanakkor két „szlovákiai magyar nagyvárosban” is túlteljesített: Dunaszerdahelyen és Somorján is teljesen szétesett a Híd. Bugár Béla pártja néhány kisebb településsel, Rozsnyóval kompenzálhat.

A választások tanulsága összességében – és egy átvirrasztott éjszaka fényében – az, hogy Szlovákia messze van az egypárti dominancia állapotától. Az önkormányzati választásokon jól szerepeltek a helyi aktivisták, a jobboldal jövője pedig attól függ, miként sikerül a fiatalokat és a helyi túlteljesítőket becsatornázni a pártpolitikába. Szlovákiai magyar viszonylatban ott szerepelt jól az MKP-Híd összefogás, ahol hiteles jelölteket és listákat állított a helyi képviselet. A magyar közösség továbbra is összezár, de a politikai sikerek feltétele a demográfiai fölény – azaz hogy számbelileg is jelentős legyen a szlovákiai magyarok száma. A valódi munka pedig csak most kezdődik. A helyi szintű kétnyelvűség, a közösségépítő akciók felkarolása, a gazdasági alapfeltételek megteremtése a megválasztott tisztviselők felelőssége.