Hivatalos oktatási anyagban Bobula Ida és a Trefort-hazugság! Szóval sok mindent feltételeztünk rosszhiszeműen, de ezt nem tudtuk volna elképzelni. Legutóbb a Grimm-mesével gyanúsított erkölcstan tankönyvvel szemléltettük, hogyan terjednek a forrásmegjelölés nélküli blöffök. (Lásd az előző posztot.) Ma pedig már egy államtankönyvhöz kiadott állam-munkafüzetben ütközünk ilyesmibe. (Történelem munkafüzet 9-10. Kiadó: Ofi. Tananyagfejlesztő: Herber Attila és Kampós András.) Az opus 53. oldalán (link az első kommentben) olvasható feladathoz a diákoknak hat szövegszemelvényt kell elolvasniuk és ennek alapján szövegértési kérdésekre válaszolniuk – anélkül hogy a témával érdemben foglalkozniuk kellene. A téma pedig a finnugor nyelvrokonság. A szövegek közül öt modern kori, és arra utal, hogy a finnugor nyelvrokonság egy blöff, amit németek találtak ki nekünk (nem hiányzik Hunfalvy obligát le-Hunsdorferezése sem). A hatodik Sajnovics 18. századi írása arról, hogyan győzködte őt a lelkesült „T. Hell” néhány szó egyezése alapján arról, hogy a finn, a lapp és magyar nép (és nem a nyelv) rokon, hangsúlyozva, hogy ez két német nyomán fogalmazódott meg benne. Az öt finnugor-ellenes szemelvény egyikének szerzője egy igazi, klasszikus sarlatán, Bobula Ida, a sumer-magyar rokonság megszállottja. A másiké Jókai, de nem tudni honnan való az idézet, mert az átvétel Acél József: Szittya eredetünk című 1926-os könyvéből. (Nyilván Acél úr éppúgy nem adta meg forrását, mint az „erkölcstan tankönyvet” idézők. Ordít, hogy blöff, de a derék szerezőket ez nem zavarja.) A harmadik szöveg szerzője a „barguzini Petőfi”-vallás főpapja, az 1823-as Habsburg-rendelet hazug és gátlástalan kitalálója, Kiszely István antropológus. A negyedik Vámbéry, az egyetlen nyelvész, aki viszont török-elméletével már a 19. században alul maradt a tudományos vitában - ma nyelvész követője nincs. Az ötödik pedig… nos az ötödik szöveg nem más, mint az a Trefort Ágoston idézet, amiről jó ideje lehet tudni, hogy kitaláció, hazugság, semmi több. (Lásd a belinkelt cikk vonatkozó részét, és továbblinkjét). Az már csak külön érdekesség, hogy a nyelvrokonság és származás teljesen keveredik itt, azt a látszatot keltve, hogy a finnugor nyelvrokonság hívei a származási rokonságot is kétségtelennek tartják. Kérdés, hogy a sarlatánok milyen mélyen hatolhatnak az iskolákba, és meddig engedik ezt a szakemberek? Mikor lesz kötelező hinni a sumer-magyar vagy párthus-magyar rokonságban? És vajon a következő füzetekben Sztálin vagy Hitler demokrácia-kritikáján lehet majd gyakorolni a szövegértést?