A korrektség érdekében

„Általában már azt is teljesen színvonaltalannak dolognak tartom, ha a politikáról való tájékoztatást összetévesztik a politikusok valós vagy gerjesztett személyes ellentéteinek pertraktálásával, még inkább zavar, ha politikusok egy-egy mondatát egyenesen az egymás ellen való felhasználhatóság szempontjából válogatják ki, ahelyett, hogy az egészet akarnák érteni. Nyilván ezt gondolják érdekes hírnek, vagy ezekből a mesterségesen generált álvitákból lehet könnyen kicsiholni a felszínes érdeklődést. Amiről most szeretnék beszámolni, ezen a határon is túlment. Rónai hétfőn reggel olyasmire kérte Kunhalmi Ágnes válaszát, ami abban a formában, ahogyan ő előadta, nem is hangzott el. Rónai az előző napon Gyurcsány Ferenccel készített interjújában Gyurcsánytól hallottakra hivatkozott a kérdéseivel, csak éppen az, amit ő „visszaidézett”, nem felelt meg annak, ami valóban elhangzott. Hogy ezt az állítást igazolni tudjam, idézem a kritikus szövegrészeket. (…)

Van-e még olyan, hogy újságírói etika?

Vajon mi értelme van annak, hogy olyan politikusok között (Bokrostól Kunhalmin át Gyurcsányig), akik láthatóan felelősen gondolkoznak, mesterségesen feszültséget keltsenek, ellentétet szítsanak? Valóban nehéz sok pártnak együttműködnie, hiszen érdekkülönbségek választják el őket a sok közös cél és érdek mellett. Mi az értelme és a haszna akkor olyan ellentéteket szítani, amelyek nem valós alapúak? Miért kell az állampolgárt félretájékoztatni? Mert aki csak a Kunhalmival készített interjút látta, miért is ne hihette volna el, hogy Gyurcsány azt és úgy mondta, amit a riporter Kunhalminak kérdésként feltett? Azt nem gondolhatja komolyan józan ember, hogy a tájékoztatás és az állampolgár informálása ilyen módon biztosítható. Így valami egészen más biztosítható. Ha valódi vitát akarnának bármiről, le lehetne ültetni ugyanezeket a politikusokat együtt is. Ez és így nem demokratikus nyilvánosság, mert az valódi párbeszédet, felelős újságírókat és korrekt tájékoztatást feltételez. Ilyen nyilvánosság nélkül nincs demokratikus rendszer sem. Sőt, a jelenlegi állapotokban a demokratikus nyilvánosság hiányának is kulcsszerepe van. Nincs más útja a nyilvánosság korrektebbé tételnek, mint hogy az ilyen eseteket rendre a nyilvánosság előtt szóvá tesszük.”