Mesterházy után

„De térjünk vissza csütörtök délhez: amikor e sorokat írom, semmiféle háttér-információm nincs arról, mi volt Mesterházy Attila végső késztetése a teljes lelépésre. A körülötte egyre sűrűsödő levegő, a budapestiek várható erőteljes támadása, vagy saját elemzőképessége, bölcsessége mondatta ki vele a végső szót, nem tudom. De talán nem is érdekes, mert távozásával új helyzetet teremtett. A pillanat felelősségének terhét levette saját válláról, vagy ahogy a vicc mondja áttette saját púpját a pártra, illetve a zúgolódók, változást követelők hátára. Tudniillik ezzel a momentummal az elemzés elvégzése jövő idejűvé vált; a szombati választmányi ülésnek és minden egyéb testületnek a Mesterházy utáni idők kidolgozása vált a fő feladatává.

Nekik kell immár megtalálniuk azt a megoldást, amely újra versenyképessé teszi a szocialista pártot, mégpedig nagyon rövid időn belül. Azt írtam tegnap: a tét az asztalon van, Mesterházynak pedig egyetlen zsetonja maradt. Nos, az immár csak volt elnök kijátszotta ezt a zsetont, megtalálta azt az egy számot, ami ugyan nem nyerő, de játékban tartja hajdanvolt és bevallása szerint most is sajátjának tekintett csapatát.”