Az elszámolhatósággal egyidejűleg azonban a fiktív számlázások kiszűrése érdekében egy új adatszolgáltatási kötelezettség is bekerült a jogszabályba: ha a kisadózó ugyanazon adóalanynak éven belül egymillió forintot meghaladó összegben bocsát ki számlát, akkor mind a kisadózó, mind az üzleti partner adatszolgáltatásra lesz köteles. További garanciális szabályként a későbbiekben a kisadózónak kell bizonyítania, hogy esetében nem színlelt munkaviszonyról van szó. A kisvállalati adót azok a vállalkozások választhatják, amelyek létszáma az adóévet megelőző esztendőben nem haladta meg a huszonötöt, elszámolandó bevétele pedig az 500 millió forintot, adószámát az adóévet megelőző két évben nem törölte vagy függesztette fel jogerősen az adóhatóság, valamint az adóévet megelőző évről készített beszámolójában mérlegfőösszege nem haladja meg az 500 millió forintot. A kisvállalati adó mértéke 16 százalék. Alapja az adózó pénzügyi vagyonának realizált változása, növelve a személyi jellegű kifizetésekkel.
Az adóalapot a vállalkozásba kívülről
bevont pénzeszközök (például a hitelfelvétel, a tőkeemelés, az előleg beérkezése, illetve az osztalék megszerzése) csökkentik, a kihelyezett pénzeszközök (például a hitel visszafizetése, a hitel nyújtása, előleg fizetése vagy a tőkeleszállítás) pedig növelik, az adóalap azonban nem lehet kisebb a személyi jellegű kifizetéseknél. A kisvállalati adót választóknak lehetőségük van a veszteségelhatárolásra, azaz a realizált negatív eredményre tekintettel a későbbi adóévekben – tíz év alatt, egyenlő részletekben – csökkenthetik az adóalapjukat. Az új beruházások ösztönzése érdekében az elhatárolt veszteség akár azonnal is felhasználható, ha az alapját képező kiadás új beruházással kapcsolatban adódott.