A média hatalma helyett a hatalom médiája?

„Ha valami csoda folytán a néhai kanadai médiaguru Marshall McLuhen – elhunyt 1980 decemberében Torontóban – a magyar nyelv használatának birtokában feltámadna és végigolvasná Gyuricza Péter kiváló új könyvét, elégedetten térhetne újra vissza végső nyugalomra.

A kötet, amelynek alcíme – »Fejezetek a magyar média és a hatalom utóbbi 25 évének történetéből« – első olvasásra felfogható úgyis, mint egy talán előre meg sem fontolt, de végül következetesen érvényesített bizonyítás a kanadai szociológus 1964-ben született híres téziséről: »A médium maga az üzenet«.

Ugyanazokon a csatatereken, személyesen is átélve a kötetben megjelölt 25 esztendőt kénytelen voltam felismerni, hogy miközben a szerző »haditudósításában« a permanens magyarországi médiaháború szinte minden ütközetéről politológiai háttérelemzésekkel tarkítva számol be – valójában ebben a könyvben nem csak »a média állapota üzenet önmagáról«, hanem ennél sokkal több történik – a negyedszázados hazai politikai elit bukásának általam eddig ismert, legpontosabban adatokba és folyamatok ábrázolásába foglalt krónikájával illetve ennek egyik lehetséges olvasatával találkozhatunk.

Gyuricza az általa »első médiapánik«-nak nevezett 1938-as »rádiócsíny« példájával kezdi (Orson Welles híres, H.G. Wells regényből készített, Világok harca című dokuhangjátékában marslakók támadták meg a Földet), végül a 2010-es új magyar médiatörvény-csomag alkalmatlanságának első bizonyítható tényeivel fejezi be az események és folyamatok leírását. Orson Welles rádiójátékától a Kádár-korszak médiastruktúrájának összeomlásáig mindössze három tucat oldalon fogalmazza meg a gondolatmenetének elméleti és történeti alapjait és ettől kezdve a szerző mint egy »detektívregény« írója a kortárs szemtanút, a tettestársakat és a gyanútlan kívülállókat egy furcsa politikai krimi olvasójává is teszi. S bár ő a »média és hatalom« harcának fejezeteit ígéri, valójában a hatalom által tönkretett magyarországi médiapiac krónikus betegségének diagnózisát adja.”