Hét mondat a miniszterelnöktől

„3. »Ha a lehetőségeket nem használjuk ki, akkor nem fogunk tisztán állni az Úr színe előtt, amikor el kell számolnunk azzal, hogyan sáfárkodtunk a megkapott lehetőséggel.«

 Itt most elhülyéskedhetnénk azzal, hogy de hiszen a minap Orbán még egy Szűz Máriának ajánlott országról beszélt, és nem az Úrnak ajánlottról. De ne hülyéskedjünk, hanem konyuljunk le, és állapítsuk meg lemondóan: Magyarország miniszterelnöke úgy gondolja, hogy az ő miniszterelnöki funkciója kizárólag az ő személyes, lelkiismereti ügye. Ebből következően elszámolnia sem valamiféle prózai, társadalmi szervezeteknek kell majd az érvényben lévő törvények alapján, hanem kizárólag a feje fölé képzelt, magasabbrendű lénynek, jobb esetben a saját lelkiismeretének. Magyarország miniszterelnökének a közéleti szereplései során nem jut eszébe a »társadalmi szerződés« fogalma és érvényessége.  

4. »Akárkivel én sem írok alá megállapodást, és nem azért, mert különbséget akarnék tenni ember és ember között«.  

Ez itt egy úgynevezett kiemelkedően sanda mondat.  A miniszterelnök ugyanis cigány származású emberekkel állt szemben, amikor erről nyilatkozott. Ezt megelőzőleg róla senki sem feltételezte, hogy rasszista lenne, vagyis hogy származási alapon tenne társadalmi különbséget ember és ember között. Vele kapcsolatban tehát semmi sem indokolta ennek a lehetőségnek a felvillantását. Ő mégis felvillantotta, majd azonnal el is határolta magát ettől. Így az az ember beszél, aki egyúttal a rasszistákhoz is szól, és egészen konkrétan azt üzeni nekik: éppenséggel tehetnék ilyen különbséget, mert ennek fennáll az elvi lehetősége, de most olyan helyzetben vagyok, ugye, értitek, hogy nem teszek ilyen különbséget.”