A pogácsa elhódította a nyugdíjasok szívét

„Ennyi embert akkor láttam utoljára, mikor a Szigeten Korda Gyuri és Balázs Klári koncertjén voltam” – ezekkel a szavakkal kezdte el hétfői kampányhakniját Schmuck Andor, az MSZDP főpolgármester-jelöltje, aki most Balázs Klárit és Korda Gyurit hívta meg egy kötetlen beszélgetésre. „Tudom, hogy nagyon sokan rosszul élnek, én ezt nagyon sajnálom, de mégis, mit tudok tenni?” – így az angol öreguras eleganciával felöltözött Korda Gyuri bácsi, aki aranymintás blúzt viselő feleségével együtt beavatták az újságírókon kívül csak nyugdíjasokból – leginkább nénikből – álló közönséget abba, milyen jó, hogy hattyúk élnek a házuk körül. „Egy mennyország!” – így a szőke hajú énekesnő.

Korda és Klári néni igazi profik

Ahányszor fotózzák őket a beszélgetés alatt, rögtön mélyen belenéznek a kamera lencséjébe. Schmuck Andor jó moderátor, szereti a közönség: érdeklődőnek tűnő kérdéseivel arra kéri az énekeseket, sztorizgassanak. Az emberek hálásak, tapsolnak, Klári néni néha visítva felröhög, szétverve kicsit a hangosítást. „Ez azért volt, hogy aki eddig aludt, felébredjen” – menti a helyzetet a Tisztelet Társaságának vezetője.

„Jöttünk haza Rómából, a repülőn mindenki Andort nézte. Hát elég feltűnő jelenség, mit ne mondjak. Ekkor aztán odament hozzá valaki, lehajolt előtte, és azt mondta: Ó, Don Corleone!” – így Gyuri bácsi, mire Schmuck elmesélte, hogyan törte el a fogát egy soproni fellépése előtt Korda mester, aki arról is beszélt, hogyan bukott meg egyszerre három tantárgyból iskolás korában. Persze a lemezeladásról is esett szó, megtudtuk például, hogy a házaspár minden egyes koncertjén több cédét is el szokott adni és hogy ez bizony nem semmi ebben a mai világban. Schmuck Andor rögtön rákontrázott: úgy tudja, Kordáéknak karácsony előtt jelenik meg az új DVD-je, és ez milyen jó – hiszen Klárika operettlemezét a főpolgármester-jelölt szerint mindenkinek meg kéne ismernie! 

Gyuri bácsi két sztori között helyretette a sajtót is: nem tetszik neki, hogy táncdalénekesnek nevezik, annak van ugyanis egyfajta pejoratív felhangja. Mire Klárika: „Miért, az előadóművész jobban hangzik? Uhrin Benedek is előadóművész, hát ezt akarod te is?” A közönség kérésére a nemzet Kordagyurija aztán rögtön el is énekelt egy táncdalt, majd a nagy hahotázás után leszögezte: ő bizony operettet énekel, az újságírók művészetfelfogása pedig valahogy kisiklott az idők folyamán. Schmuck Andor nem bizonyult ennyire karakteresnek ebben a kérdésben: szerinte pont attól jó Budapest, pont attól jó Magyarország, hogy mindenki azt szerethet, azt hallgathat, azt gondolhat, amit akar. 

Korom

„Amennyi szeretetet én kaptam, hát az egy egész hadseregnek elég! De azért vannak még kívánságaim az életben” – így Korda. „Mondjad, mondjad, hadd teljesítsem őket!” – így Klárika, aki a beszélgetés alatt végig előadott affektáló és szörnyen idegesítően mesterkélt hanghordozásában rögtön megjegyezte: ne tessék félreérteni, nem biztos ám, hogy arra gondolt, amire értették. Főleg az újságírók, akik mindent félreértenek és még meg is írják. „Miért érdekli a sajtót, hogy mennyi a korom? Nekem nincs is korom! Jaj, van erről egy vicc is! Mi zavarja a sajtót és a kéményseprőt? Hát a korom! Háhhá, ugye, ugye?” – így az énekesnő. 

„Én fél füllel hallottam és olvastam arról, Andor, hogy te elindulsz a főpolgármester-választáson! Hát tényleg?” – vált hirtelen témát Korda György. Schmuck Andor szerint Korda ahhoz a kevés emberhez tartozik, akik erről nem hallottak még – bezzeg a közönség! Többen bekiabáltak: „Igen, igen! Hoztunk ám ajánlószelvényt is!” Schmuck Andor szerint nincs esélye a győzelemre, hihetetlen kihívás a kampány, jelölése viszont üzenet: hogy az a hatszázezer szépkorú, aki a fővárosban él, valós képviselethez jusson a közgyűlésben.

„Nagyon szép dolog az, ha valaki meghal egy forradalomban, na de biztos, hogy szép, ha egy kereszteződésben hal meg? Ezért kéne minden gyalogos közlekedési lámpánál 15 másodperccel több zöld jelzést mutatni” – kezdi a múlt héten már felvillantott kampányígéreteit Schmuck Andor. Ismét beszél lassított mozgólépcsőről, arról, hogy van egy jó híre, miszerint talált húszmilliárdot a költségvetésben, a csendrendeletről, az ifjúsági parkokról. „Ne azt nézzük, mit tehet értünk a fiatal generáció, nézzük azt, mi mit tehetünk értük!” – így Schmuck. Klárika tapsol és közbeszól: „Ez igen!”

Közösségi programokat a szépkorúaknak

Schmuck Andorban egy ponton hirtelen beindult a politikus. Nyugdíjasoknak szóló programokkal, a szabadidő hasznos eltöltését célzó javaslatokkal bombázta a közönséget: legyenek receptklubok, ahol mindenki megoszthatja egymással a jó süteményeket, főzelékeket, húsokat. A jelölt annak is örülne, ha a bébiszitterkedésbe minél több nyugdíjast is bevonnának. „Hogy a túróba lehet az, hogy van 600 ezer szépkorú ebben a városban, de nem tudnak arról, mennyi és milyen támogatás jár nekik?” Schmuck Andor azonban segíteni fog, ígéri. „Ez nem semmi!” – lelkendezik Klárika, aki ezzel kimondta a végszót is. 

Pogácsa, kávé a megszokott helyen, csütörtökön Bakács Tibor Settenkedő lesz a vendég. „Nem egy megszokott hatvan perc lesz, az biztos!” – ígéri a házigazda. A nyugdíjasok egy emberként pattannak fel a megszokott taps után a pogácsát tálcáról kínáló felszolgálók irányába, egymást többször is jól fellökve. Nem érte meg: a pogácsa száraz és íztelen volt. Ők azért alaposan belemarkoltak. Jutott a táskákba is, az unokáknak.